Bevezető

Gyökössy Endre pasztorálpszichológiája

„A XXI. században már senki sem fog hinni, aki nem tud a tudattalanról és csak felszínes lelki alapon és nem mélylélektani megrendüléssel hisz” - mondja Hegedűs Loránt Vatai Dosztojevszkij-könyvéhez írt előszavában. Eljött az idő, amikor a mély­lélektan és a teológia olyan szoros kapcsolatba kerültek egymással, amit korábban nem tapasztalhattunk. A mai em­ber nem elégszik meg romantikus vallá­sos érzésekke...

Hitvallásmagyarázat, mint homiletikai és liturgikai feladat

A hitvallásmagyarázat kérdése felvetésekor egy nagyobb és általános teológiai és gyakorlati problémát is érintenünk kell, ez pedig: hitvallás, dogmatika és igehirdetés kérdése. Mindazok a rendszeres és gyakorlati teológusok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, leszögezik, hogy az első az igehirdetés.

Exegézis – igehirdetés – Ószövetség

Alapvető tézisem így hangzik: az igehirdető lelkészt az exegézis kü­lön­bözteti meg a bizonyságot tevő gyülekezeti tagtól.

A textusválasztás szükségessége és módjai

A felvilágosodás korától időről-időre támadtak olyanok, akik a textus-prédikálás és az írásmagyarázat útját nem tudták egyértelműen vállalni. Az egyik leghíresebb „ellenálló” Claus Harms volt, akinek a mondata szállóigévé lett ebben a tárgykörben: a prédikáció a textus „babiloni fogságában” vergődik. A textus nélkül prédikáló Schleiermacher arra hivatkozott, hogy egy textussal rendelkező prédikáció is lehet nagyon bibliátlan, míg egy textus nélküli prédikáció is lehet nagyon biblikus.

Mit jelent a narratív igehirdetés?

A történésszerű létmegértés nem új jelenség kultúránkban, bár a megfogalmazás Ricoeurtól származik. Pl. az Ószövetség népének létértelmezését meghatározta a történet- és történelemszemlélete. Hogy ne idegen szerzőket hozzak példaként, egy magyar teológus idézetét hadd hozzam itt! Pákozdy írja, hogy Izráel Istene a történet Istene. Az Ószövetség népe egyértelműen saját történeteiben fogalmazta meg Isten ismeretét. Isten szabadító Isten. Ez a szabadító tett pedig történetben él. Ez a történésszerű narratív gondolkodás ugyanúgy jelen van az Újszövetségben is. Nem csupán az evangéliumok elbeszéléseiben, Jézus gyönyörű dramaturgiájú példázataiban, de a levelekben ugyanúgy. Az előbbiek közös mezője az eseményszerű létértelmezés. Ahol Isten jelen van, ott történik valami. A történetek pedig idővel szövegként állnak előttünk, melyek Isten hatalmas dolgait örökítik meg számunkra az évezredek múltjából.

Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai

Az adakozás istentiszteletünk sokszor félreértett és helytelenül magyarázott eleme. Ez a dolgozat igyekszik tisztázni a legfontosabb bibliai és teológiai vonatkozásait. Az adakozás legfontosabb teológiai vonatkozása az, hogy szoteriológiai kontextusban –  Isten szabadító, megáldó cselekvésére adott válaszként – jelenik meg. A dolgozat áttekinti az adakozás formáit, módjait és célját. Legvégül a gyakorlati teológiai – ekkléziasztikai, liturgikai, homiletikai és diakónikai – következtetéseket fogalmazza meg.

A homiletika mai kihívásai

Az egyház nem élhet gettóban, a világtól elkülönülve. Ezt példázza az egyház története, amelyből világosan kitűnik, hogy mindenkor igyekezett az egyház válaszokat adni az éppen aktuális, felvetődő kérdésekre. Jól látszik ez a különböző egyháztörténeti korszakokban elhangzó prédikációkból is. Ilyen módon az előadás címe nagyon is legitim. Természetesen az ellenkezőjére is van példa, amikor szinte tudatosan kerültük az aktuális kérdésekre a válaszadást. Csakhogy ez járhatatlan út...

Igehirdetésünk felelőssége az anyanyelvért

Nyelvi identitásunk szempontjából máig jelentőssé teszi az egyház szócső voltát az, hogy az embereket körülvevő „legtöbbet beszélők” – tanárok, politikusok jogászok és színészek – mellett ott találjuk a lelkészt is.¹ Az igehirdetés sokak számára még mindig az a beszéd műfaj, amellyel templomokban vagy a rádió hullámain keresztül hétről hétre számottevő tömegek találkoznak. Ezért érdemes felidézni a történeti alapokat, a vázlatos bibliai és teológiai alapelveket, valamint szót ejteni röviden a szakrális nyelv erejéről és a jelen anyanyelvvédő egyházi szóhasználatáról.

A prédikáció időszerűsége

Valaki így jellemezte a református prédikátorokat. A múlt század kérdéseit teszik fel a szószékeken, s azokra szép válaszokat adnak. Ez a Bibliától is idegen, hiszen az a címzett(ek) koráról szól, annak a kornak gyermekeihez. Ezért a prédikátor elárulja az ügyet és hallgatóit, ha ellenkezőképpen cselekszik. Ebből persze nem az következik, hogy az éppen aktuális híreket, társadalmi kérdéseket szólaltasson meg a prédikációban.

Bonhoeffer homiletikája

Bonhoeffer homiletikáját három területre figyelve mutathatom be. Mivel a Finkenwaldi Homiletikát Bonhoeffer rendszeres teológiai alapelveire építi fel, ezért az első szakaszban a prédikáció dogmatikai értelmezését olvashatjuk, majd ezt követik az elvi homiletikai tételek, végül az egészen gyakorlati, praktikus homiletikai tételekkel zárul a dolgozat.

Karl Barth és a magyarországi gyakorlati teológia

A dialektika teológia magyarországi megjelenése a gyakorlati teológiában teljes irányváltást jelentett. Ennek serkentője és tudatos első elemzője Imre Lajos volt, aki „A dialektika theologia jelentősége a gyakorlati theologiában” címmel 1933-ban írt részletes cikksorozatot a Sárospataki Református Lapokban.A gyakorlati teológia hazánkban is a dialektika teológiának köszönheti, hogy újra mélyebb kapcsolatba került az egyházzal.

A drámapedagógia pragmatikus megközelítése

A pragmatikus elv szerint az igazság a gyakorlati használhatóság függvénye. A 19. század közepén Amerikában kifejlődött irányzat képviselői a megismerés helyett a cselekvést helyezik előtérbe, s kiinduló tézisük, hogy igaz az, ami hasznos. Pragmatikusan szemlélve annál értékesebb valami, minél több kézzelfogható eredménnyel jár. A drámapedagógiát ebből az aspektusból, a hasznosság, hasznosíthatóság szempontjából kívánjuk értelmezni.

Időszerű döntések és tisztázódások a keresztség és konfirmáció ügyében

A keresztséggel és konfirmációval kapcsolatos eddigi vizsgálódások homlokterében azok az egyházszociológiai változások álltak, amelyek a népegyházi helyzetben a szekularizáció hatására következtek be. Ennek legszembetűnőbb vonása az a kettős gyakorlat, amely a csecsemőkeresztség mellett egyre nagyobb gyakorisággal találkozik a felnőttkorban megkeresztelkedni és konfirmálni szándékozókkal. Ez utóbbi esetben legtöbbször egy liturgiai konfúzió jelentkezik, amely nem tudja igazán kezelni a felnőttkeresztségben részesülők konfirmációját.

A XXI. század református lelkésze

Értsük jól a címet: nem jóslásokba bocsátkozunk, hanem a lelkipásztorság dinamikusan állandó vonásait keressük. Nem mai elvárásainkat vetítjük a jövőbe, mivel ismerjük az igét: „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. „De ez a jövendő nem a XXI. század, hanem az, akiről a Hiszekegyben ezt mondjuk: Lészen eljövendő. Az egyház Isten zarándok népe a mindig változó történelmi utakon. Eközben mégis dinamikusan azonos önmagával akárcsak az ember maga akár csecsemőként, akár meglett férfiként, vagy nőként beszélünk róla.

Istentiszteletünk megújulása

Elöljáróban is a címre szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet. Az egyházi közbeszédben liturgia reformként emlegetett folyamatot a magam részéről részben félrevezetőnek, részben elégtelennek tartom az igazi probléma megragadására. Istentiszteleti rendtartások, ágendák viszonylag elég gyakran születtek az elmúlt száz évben, ezeknek egy kissé korszerűbb változata felelne meg a liturgia reform terminológiának. A bizottsághoz érkezett visszajelzések egy része erre a félreértésre reagált és azt a gyakori vádat fogalmazta meg, hogy a liturgia reformtól nem újul meg az egyházunk, sőt éppen fordítva van a sorrend: a megújuló egyház képes megújult istentiszteleti kereteket alkotni.

Az istentisztelet a református dogmatika szempontjából

Arany János  „A filemile ” c. szatirikus versében részletesen leírja az ominózus madár vasárnapi istentiszteletének liturgiáját. Ez csupán annyiban a szatíra része, hogy görbe tükröt tart az ember elé: miközben ezek a szent napon „ölre mennek, hajba kapnak”, az ember alatti teremtett világ végzi a maga doxológiáját, azaz dicsőíti Istent.

Az újprotestáns egyházak istentiszteletéről és liturgiájáról

A mai újprotestáns liturgikus életre alapvető hatást gyakorol az amerikai kultúra. Az Egyesült Államokban a szent és a profán folyamatos keveredésben él, részben a protestáns gyökerek miatt, részben a gyökértelenség miatt. Az onnan jövő kisegyházak istentiszteletei mégis érdekes rituálékat hoznak létre. Mert a rítus mégiscsak megmarad, kitörölhetetlen velejárója a közösségi egyházi létezésnek. Erről szól ez az írás.

A református liturgikák története a XIX-XX. században

A teológiai felismerések mellett színvonalas résztanulmányok születtek a magyar református liturgiatörténet korszakos egyéniségeiről, munkásságukról és a korábbi évszázadok liturgiai szempontból fontos alkotásairól. A "liturgiatörténeti kövület" szemléletmódból kialakult az a felfogás, hogy számon kell tartani és meg kell becsülni a saját "liturgiai örökségünket".

A német homiletika az ezredfordulón

Az 1990-től megjelent német homiletikai tárgyú művek alapján (lásd irodalomjegyzék) a mai német homiletika területén négy markáns irányvonalat látok, ebből a harmadik és a negyedik erővonal különösen hangsúlyos. Az utóbbi tíz évben az un. „összegző” német homiletikák mellett, tovább folytatódtak a prédikációra irányuló empirikus vizsgálatok. Az itt nyert eredmények alapján a prédikáció és a hallgató, illetve a prédikátor és a hallgató kapcsolata került a figyelem középpontjába, de már úgy, hogy túlléptek az empirikus vizsgálatok keretein, és egyre erősebb lett az igény arra nézve, hogy a kutatások eredményeit a gyakorlat számára is hasznosítható módon fogalmazzák meg.

A hermeneutikai fordulatot közvetlenül követő német nyelvű retorikus homiletikák vázlatos áttekintése

Az igeteológiát követő korszak német homiletikája nagyon sokszínű képet mutat. Előbb a teljes empírián alapuló homiletikák jelentek meg, majd később egyfajta kiegyenlítődés vette kezdetét, és az egyensúlykeresés a legtöbb esetben még ma is tart. A német homiletika 20. századának második felét még erősen jellemezte a dogmatikai háttér, ami az igehirdetés mozgásterét erősen meghatározta. Ugyanakkor kísérletező homiletikák is megjelentek ebben az időben, amelyek az igehirdetés szabadságát kívánták helyreállítani a dogmatikával és az exegézissel szemben.