Bevezető

AZ IGEHIRDETÉS HELYE AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORI HIVATÁSKÉP ALAKULÁSÁBAN Igehirdetői önképünk és öntudatunk változása az 1990–2014 közötti időszakban

A teológiai képzés és a lelkipásztor-továbbképzés segítheti – a kellő és a valós hivatáskép letisztázása és összehasonlítása által – a lelkipásztori hivatás újraértelmezését. Az ezzel kapcsolatos kérdések vizsgálata során kerül megfogalmazásra az igehirdetés, valamint az igehirdető személyének a jelentősége ebben a folyamatban. E két tényező megújulása hozzájárulhat az egyház megújulásához.

FOGYATÉKKAL ÉLŐK KATHECHÉZISE

Szakdolgozatom témájául a fogyatékkal élők katechézisét választottam. Azért tartom fontosnak e terület vizsgálatát, mert az a tapasztalatom, hogy ez jelenleg egyházunkban égető kérdés. Rengeteg olyan gyermek van jelen egyházi-, illetve az állami intézményekben is, akiket érint ez a problémakör. Gyakran szembesülünk azzal, hogy sajátos nevelésű, beilleszkedési zavarral küzdő, esetleg enyhén értelmi fogyatékkal élő tanuló, hiperaktív, bármilyen szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermek ül a padsorokban. Amikor ilyen problémával találkozunk, a legtöbb tapasztalat azt mutatja, hogy nincs eszköz a kezünkben, esetleg kevés információnk van ahhoz, hogy ezeket a feszült helyzeteket feloldjuk. Így ez a dolgozat egyrészt egy esetleges segítségnyújtás lehet azoknak, akik ilyen falakban ütköznek a hittanoktatás során. Másrészt pedig a két nagy szakterület, a fogyatékkal élők világának és a katechézis területének elméleti összehangolására szolgál. Dolgozatom témájának megválasztásában motiváló tényező, hogy a teológiai tanulmányaim mellett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolának is hallgatója vagyok.

Csikesz Sándor lelkipásztori eszményképének elemei a lelkipásztori munkában és lelkésznevelésben

A mindenkori lelkipásztoroknak teszi fel a kérdést Szabó Imre a következőképpen: „Lelkipásztori eszményeink nem azért olyan hervadtak-e, mert elhanyagoltuk megőrizni és frissen tartani, vagy feleleveníteni azokat a vonásokat, melyek egy magyar lelkipásztor egyszerű életén is, mint krisztusi vonások kiragyogtak?”[1]  Kérdésfelvetése jogos. Ez a disszertáció azért született, hogy Csikesz Sándor lelkipásztori eszményképe mentén szerző és olvasó is Krisztusra nézve gondolkodjék el a lelkipásztori szolgálat felől.

Vallástanári attitűdök

... nagy kísértése a lelkészi / vallástanári munkának a mindenhatóság érzése. A mindent megoldani tudás, a mindenre válaszolni tudás. Sok esetben ez az én védelemmel kapcsolódik össze, mert a lelkész / vallástanár a környezet részéről érkező kérdéseket, kételkedéseket saját személye ellen irányulónak érzékeli. Az én védő attitűdök aktivizálódása mellett nagyon sok elhárító mechanizmus összehangolt alkalmazása történik ilyenkor, és a személy valamilyen formában kivédi a környezetből érkező támadást. Rendkívüli fontos az önismeretben való növekedés, mely elsősorban nem a jó és rossz tulajdonságok ismeretét jelenti csupán, hanem viselkedésünk mozgató rugóinak feltárását, illetve a viselkedés tudatos szinten való kezelésének képességét...

A gyermek lelkigondozás lehetőségei a kötelező hitoktatás rendszerében

A ma hitoktatója – legyen az lelkipásztor, vagy szakképzett hitoktató – egyre többször szembesül azzal, hogy megváltozott a világ, és ennek a változásnak egyik legszembetűnőbb jele a megváltozott gyermek, akivel a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény alapján bevezetésre kerülő kötelező iskolai hitoktatás következtében akarva akaratlanul találkoznunk kell. Áldás vagy átok ez a kényszerhelyzet? Többlet teher csupán, vagy pedig egy ajtónyitás azon gyermekek, és általuk családjaik felé, akik elzárkóznak az organizált gyülekezeti élet elől?  

A misszió kérdései ma

Olyan életmódváltást élt át a ma embere, beleértve a mai tempót, az öngyilkos rohanást, a sok feszültséget, bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, a szekularizációs, urbanizációs, kommunikációs tényezőket már nem is említve, erről a lelkigondozó lelkészek sokat tudnak, miszerint ebben az „életmódban” az emberek erőforrásra, vigasztalásra várnak, tehát megszólíthatók. Az életmódunk az evangélizáló és lelkigondozói igehirdetés fontosságára hívja fel a figyelmet.

A keresztyén ember identitása

A felkérés értelmében előadásomban először a keresztségről, mint a keresztyén identitás meghatározó eleméről kívánok szólni. Másodszor azzal foglalkozom, hogy gyülekezeti lelkipásztorként hogyan segíthetjük elő a keresztségi identitás születését, fenntartását. Harmadszor pedig egy olyan modellt ismertetek vázlatosan, amely segítség lehet annak kimunkálásában, hogy mit jelent egy pluralista világban egyértelmű keresztyén identitással krisztusi módon jelen lenni.

20. századi híres lelkészekről szóló könyvek műfaji vizsgálata

Amíg korábban a lelkészekről inkább regény jelent meg, illetve maguk is megjelentek regényekben, a 20. század sűrű történelme előhozta a lelkészek saját élettörténetét is, melyet elsősorban a század történelmi viszontagságai és gyakran változó viszonyai emeltek a felszínre. Vannak, akik szinte végigélték a századod, s vannak, akik szolgálati idejének meghatározó történései voltak a világháború menete, az ötvenes évek, vagy a puha diktatúra, a szocializmus időszaka.

„Ímhol jő az álomlátó! ...meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.”

Az emberiség történetében fennmaradnak olyan híres beszédek, amelyek joggal vívják ki egy-egy korszak szónoklata címet. Ilyen beszéd hangzott el ötven évvel ezelőtt Washington városában, a Lincoln-szobor árnyékában, Martin Luther King előadásában. Martin Luther King baptista lelkész, polgárjogi aktivista és kiváló szónok volt. Rövid tanulmányomban egyrészt Martin Luther King munkásságának kontextusát vizsgálom meg: előbb a feketeteológiát, majd az amerikai polgárjogi harc környezetét. Ezután az elhangzott beszédet elemzem retorikai szempontok alapján.

Félkézzel osztott áldás

...lelkészi temetésére kellett sajnos elmennem. Az a szokás, hogy ilyenkor a többi lelkésztárs egy-egy Igét mond áldásként a sírnál. Azt tapasztalom, hogy azon a területen, amikor az értelmes beszéd csődöt mond, például egy halálos ágynál, vagy egy temetésen, nagyon esetlenül állunk általában reformátusok, vagy mondhatjuk úgyis modern emberek, de úgy is igaz ez a mondat: esetlenek vagyunk, mi lelkészek. Itt nem kell okosakat mondanunk, csak a gesztusaink számítanak. A lelkésztársak ezen a temetésen ott álltak ebben a szokásos zavarban a tömeggel szemben, és sorra elkezdtek mondani egy-egy odaillő Igét. A legtöbb lelkésznek volt a kezében a Biblia. Furcsa is volt ez a kép, de tényleg mindig ott van a kezünkben a Szentírás, mint valami mankó.  Mivel a balkézben volt a könyv, csak a jobb kéz maradt szabad. (Nem tudom ki találta, hogy egy kézzel, azaz félkézzel oszt áldást.) Az volt az érdekes, hogy az ötödik lelkész után jött egy, akinek nem volt Biblia a kezében, és ő is csak a bal kezével osztott áldás. Innen kezdve már mindenki félkézzel, és úgy osztott áldást, mintha esküdne valamire: jobb keze a szívén, és bal keze felfelé tartva. Számomra megdöbbentő volt ez a kép, és egyben jele is annak, mennyire öntudatlanul, a környezetünk szokásait megfontolatlanul követve végezzük a liturgiát.  

Homiletica interrogationis – a kérdezés homiletikája

...milyen az a prédikáció, amelyiknek nincs köze a valósághoz? Hogyan lehet az igehirdetésben tetten érni a legalizmust, a betanult paneleket, a jelentését vesztett szófordulatokat? (...) A választ természetesen még nem találtam meg, de az erőt ad, hogy a kérdéssel nem voltam és nem vagyok egyedül. Igehirdető testvéreimmel ugyanezekkel a problémákkal küzdünk, a kérdezés kérdésével...

A valóság ábrázolás: az Ige műfaja és az igehirdetés műfaja

...a bibliai elbeszélések nem didaktikusak, hanem ideologikusak, s ezt a megállapítást számos bibliai műfajra ki lehet terjeszteni. A másik nyilvánvaló volta ellenére egy messzemenőkig figyelmen kívül hagyott szempont: a bibliai szöveg műfaja. E két elv az, mely igehirdetéseinknek oly gyakran esik gyanútlan áldozatává, s amiknek ezért érdemes figyelmet szentelnünk.

Igazság a hazugság ládában? Prédikáció a rádióban.

... a rádiózásnak fontos előnye van a tévével szemben. A rádió ugyanis sokkal bensőségesebb, mint a tévé. A hangokon keresztül kapott információkat kiegészítjük, és bensővé tesszük. A rádiót úgy is hívják, hogy interiorizált média. Ugyanaz a hangsor mindenkinek más lehet, és mindenki többet kap a hangok által, mint amit az uniformizált kép jelenthet. A kép általában félreérthetetlen, vagy egyszerűen értelmezhető. A hang azonban jelentéssel teli, mert a képzelettel kell kiegészítenünk. „A rádiót behunyt szemmel lehet élvezni. A rádiót nem kell hárítani. A rádió velünk van, és ahogy megfogalmazzák: barátságos módon van velünk. Ha belegondolunk abba, hogy behunyt szemmel milyen aktív cselekvéseket végzünk figyelemmel és odaadással, ezek nagyon intim és fontos cselekvések.

Missziói liturgia

A MRE jellegzetessége napjainkban az az erős vágy, hogy egységes liturgiát hozzon létre a határon túl, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovákiában élő magyar református egyházakkal együtt. Egy közös énekeskönyv már korábban kiadásra került. Véleményem szerint ez a törekvés tévútra vezet, hiszen nem veszi figyelembe a kontextusok sokszínűségét, amelyekben a magyar református egyházak arra hívattak, hogy Krisztus tanúiként éljenek. Magam abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy egy 16 éve alapított városi, lakótelepi gyülekezet lelkészeként szolgálok. A Gazdagréti Református Gyülekezet, megtartva a MRE liturgiájának alapelemeit, az elmúlt években liturgiai változtatásokat hajtott végre.

Irodalmi jellegű illusztrációk Ravasz László prédikációiban

A tárgyhoz való vonzódása már abból is kitűnik, hogy az irodalommal való kacérkodás felvetésére az ifjú Ravasz védekezni kényszerül. „Az irodalom mindig nagy kísértés volt számomra.” – írja az Emlékezéseim c. könyv „Irodalom” fejezetében. Első nagy szerelmének titulálja, s az elcsábítás kísértésétől csak a szigorú kötelességteljesítés tartotta vissza – vallja tovább a püspök. „Annyi hivatali tennivalóm volt, annyit kellett tanulnom és szolgálnom, hogy az egyházi irodalom mezejéről nem tudtam kilépni. Pedig sokszor megkísértett az a gondolat és lehetőség, hogy csak író legyek és semmi más.”… Szellemi bigámiára nem voltam hajlandó.”

Művészet, mozi, prédikáció. Homiletika a mozivászon előtt és a kamera mögött

Gerhard Marcel Martin 1984-ben „A prédikáció mint ,nyitott műalkotás’?” címmel közzétett tanulmányát a mai európai homiletikatörténet fordulópontként tartja számon. Martin ezen írása nyomán indult meg a prédikáció (valamint a gyakorlati teológia) és a művészetek kapcsolatának élénk keresése. A korábbi paradigma a kommunikáció-elmélet volt. Martin kérdésfelvetései után az esztétika lett.

Tudományos exegézis az igehirdető Egyházban

Az „igehirdetés bolondságával” dicsekedő Egyházban sajnos gyakran hangzik el „bolond” igehirdetés. Szemben a Pál korabeli hallgatói értetlenséggel, amire ez a jelző vonatkozott, manapság az igehirdetői értetlenség és érthetetlenség is szembetűnő jelenség. Nem mintha a ma prédikáló lelkészek nem tanultak volna exegézist vagy homiletikát, inkább arról van szó, hogy nem, vagy rosszul alkalmazzák a megtanultakat.

„… bátran hirdették az Isten igéjét.” „Nyíltság” a jeruzsálemi közösségben.

A főnév első előfordulása tehát Péter pünkösdi beszédében található. A pünkösdi elbeszélés egy zárt közösségben, a tanítványok együttlétének leírásával kezdődik, amely nyilvános eseménnyé válik. A Lé­lek kiáradását és a csodás jeleket követően Péter elmondja pünkösdi prédikációját.

Karl Barth és a magyar református egyház lelkigondozástana

Barth kezdettől fogva a keresztyén hittel szembenállónak tartotta az ember vallási törekvéseit, az emberi lélek pszichológiai feltárásáról pedig nem gondolta, hogy bármi lényegeset hozzá tudna adni a Biblia emberképéhez. Ez a határozott vallás- és lélektan-ellenesség bizonyára nem volt könnyen elfogadható...

Fordítói munka az igehirdetésre készülő exegézisben

Márpedig az igehirdetés prioritás. A református lelkipásztornak ugyanis valóban vannak vezetési, szervezési, lelkigondozói, oktatási, adminisztratív, reprezentatív, közéleti stb. feladatai; családi, sőt magánélete is kell hogy legyen. A hagyományos „egyemberes rendszer” veszélyeire joggal hívják fel egyre többen a figyelmet elvi és gyakorlati szempontból. Ám míg a lelkipásztortól elvárt és célul kitűzött gyülekezeti funkciók közül több is megosztható nem lelkészi végzettségű és felhatalmazású tagok között, ezek közé az igehirdetés nem sorolható.