A Magyar Református Szeretetszolgálat egyik kiemelkedő célja megmutatni, hányféleképpen tudnak segíteni egymásnak az emberek és hányféleképp lehet önkénteskedni. Ezért szervezték meg immár 8. alkalommal a Szeretethidat, melyen idén május 20-án és 21-én vehetnek részt az érdeklődők. A központi megnyitónak ez alkalommal a budafoki Rózsakerti Demjén István Általános Iskola adott otthont, melynek diákjai a nap kezdetén – egy flashmob keretén belül – még a Szeretethíd logóját is megalkották az iskolájuk udvarán.

Eltáncolt szeretet

A megnyitó a ParaDance tánccsoport előadásával kezdődött. A csoport kerekesszékes tagjai több koreográfián keresztül mutatták be a mozgás szépségét, majd táncra hívták az iskola tanulóit és a rendezvény többi résztvevőjét is.

Az előadás után Bogárdi Szabó István köszöntötte az egybegyűlteket, aki a Szeretethíd egyik fontos céljáról, a környezet védelméről beszélt. „Azzal a sok jóval, amit ma tesztek, az egész országot egy Rózsakertté alakíthatjátok – hangsúlyozta a dunamelléki püspök – Azt kívánom, hogy ez a mozgalom ajándékok sorozatává váljon és megízlelhessétek, milyen érzés szabad szívből, szeretettel jót tenni.”

Fekete Károly, az idei Szeretethíd egyházi fővédnöke röviden összefoglalta Pál Korintusbeliekhez írt első leveléből a testrészek lázadásának példáját: „Az imént táncolókról sugárzott, hogy testük fellázadt és nem mozgó tagjaik azt kiáltották felénk, hogy szükségük van a másikra. Mert így is lehet lázadni! Mi a Szeretethídon kiáltjuk, hogy szükségünk van egymásra.” A tiszántúli püspök hozzátette, ilyen alkalmakkor lehet megérezni, hogy szüksége van a kicsinek a nagyra, az idősnek a fiatalra és a férfinak a nőre. „Az egyház is ilyen. Nem mese, hanem valóság: összefog minket Krisztus, aki létrehozta az első szeretet-hidat.”

Erő és szeretet

Gundel Takács Gábor, a rendezvény világi fővédnöke az érzésekről beszélt az általános iskolásoknak: „Furcsa dolog a szeretet. Karácsonykor a fa körül állva, egy születésnapon vagy a templomban könnyű érezni. De vajon képesek vagyunk akkor is szeretni, ha az élet próbára tesz?” Elmondta, hogy sokszor találkozhatunk nehézségekkel utunk során, de az ember akkor erős igazán, ha képes megbocsátani. „Néha nem könnyű, de szeressétek egymást” – zárta beszédét.

Az iskola diákjai is rövid műsorral készültek. Kisfilmjükben bemutatták, milyen területeken önkénteskedtek az elmúlt években, előadásukban pedig azt, mire lehet képes egy emberek között felépült híd, az önzetlenség és a szeretet.

„Az, hogy itt vagyunk a gyerekek között, azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy nem lehet elég korán kezdeni” – folytatta a köszöntések sorát Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, hangsúlyozva, hogy a pünkösdi utáni időszakban már velünk van a bátorság és az erő Lelke, aki arra buzdít, hogy lépjünk ki zárt közösségeinkből és nyissunk azok felé, akiknek szüksége van rá. „Ez a megmozdulás kiterjed az egész Kárpát-medencére, ami azt is jelenti, hogy ez nem csak önkéntességről szól, hanem a magyar nemzet egységéről” – mutatott rá az államtitkár.

Mindennapi szeretet

„Minden darab kenyérben és fillérben, amelyet jószívvel adtak, Isten áldása, gondolata és dicsősége megy tovább a világon” – idézte Ravasz László 1939-ben elhangzott prédikációjából Zugmann Péter budafok-tétényi alpolgármester, aki megfogalmazta azt is, hogy a 8. alkalommal megrendezett Szeretethíd azt bizonyítja, segítségre mindig szükség van. Az alpolgármester reméli, ez alkalommal is könnyebbé válik kicsit azok az élete, akik találkoznak az önkéntesekkel.

„Egyre több az elesett, akinek segítségre van szüksége” – mutatott rá Pál Sándor, a Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke, majd hozzátette: ettől csak évről évre többet jelent a legfontosabb programjuk, a Szeretethíd. „Ne csak ma, ne csak holnap, hanem minden nap építsetek szeretet-hidakat, mert nagy szükség van rájuk” – buzdította a gyerekeket.

Az ünnepség után a tanulók és a meghívott vendégek nekifogtak az iskola udvarának rendezéséhez, virágültetéshez és gyomláláshoz. Ezzel párhuzamosan a Kárpát-medencében 20 734 önkéntes teljesít szolgálatot 380 csoportban, 286 településen és próbál valódi, maradandó hidakat építeni.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András