Gyökössy Endre pasztorálpszichológiája

2013. február 19., tárgyszavak: lelkigondozás, pasztorálpszichológia

„A XXI. században már senki sem fog hinni, aki nem tud a tudattalanról és csak felszínes lelki alapon és nem mélylélektani megrendüléssel hisz” - mondja Hegedűs Loránt Vatai Dosztojevszkij-könyvéhez írt előszavában. Eljött az idő, amikor a mély­lélektan és a teológia olyan szoros kapcsolatba kerültek egymással, amit korábban nem tapasztalhattunk. A mai em­ber nem elégszik meg romantikus vallá­sos érzésekke...

Szerző: Németh Dávid

Hitvallásmagyarázat, mint homiletikai és liturgikai feladat

2013. február 12., tárgyszavak: homiletika, prédikáció, hitvallás

A hitvallásmagyarázat kérdése felvetésekor egy nagyobb és általános teológiai és gyakorlati problémát is érintenünk kell, ez pedig: hitvallás, dogmatika és igehirdetés kérdése. Mindazok a rendszeres és gyakorlati teológusok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, leszögezik, hogy az első az igehirdetés.

Szerző: Kádár Ferenc

Exegézis – igehirdetés – Ószövetség

2013. február 09., tárgyszavak: homiletika, Ószövetség, exegézis, igehirdetés

Alapvető tézisem így hangzik: az igehirdető lelkészt az exegézis kü­lön­bözteti meg a bizonyságot tevő gyülekezeti tagtól.

Szerző: Zsengellér József

A textusválasztás szükségessége és módjai

2013. január 27., tárgyszavak: homiletika, prédikáció, textus, igehirdetés

A felvilágosodás korától időről-időre támadtak olyanok, akik a textus-prédikálás és az írásmagyarázat útját nem tudták egyértelműen vállalni. Az egyik leghíresebb „ellenálló” Claus Harms volt, akinek a mondata szállóigévé lett ebben a tárgykörben: a prédikáció a textus „babiloni fogságában” vergődik. A textus nélkül prédikáló Schleiermacher arra hivatkozott, hogy egy textussal rendelkező prédikáció is lehet nagyon bibliátlan, míg egy textus nélküli prédikáció is lehet nagyon biblikus.

Szerző: Fekete Károly

Mit jelent a narratív igehirdetés?

2012. december 21., tárgyszavak: igehirdetés, narratív, sztori, homiletika

A történésszerű létmegértés nem új jelenség kultúránkban, bár a megfogalmazás Ricoeurtól származik. Pl. az Ószövetség népének létértelmezését meghatározta a történet- és történelemszemlélete. Hogy ne idegen szerzőket hozzak példaként, egy magyar teológus idézetét hadd hozzam itt! Pákozdy írja, hogy Izráel Istene a történet Istene. Az Ószövetség népe egyértelműen saját történeteiben fogalmazta meg Isten ismeretét. Isten szabadító Isten. Ez a szabadító tett pedig történetben él. Ez a történésszerű narratív gondolkodás ugyanúgy jelen van az Újszövetségben is. Nem csupán az evangéliumok elbeszéléseiben, Jézus gyönyörű dramaturgiájú példázataiban, de a levelekben ugyanúgy. Az előbbiek közös mezője az eseményszerű létértelmezés. Ahol Isten jelen van, ott történik valami. A történetek pedig idővel szövegként állnak előttünk, melyek Isten hatalmas dolgait örökítik meg számunkra az évezredek múltjából.

Szerző: Literáty Zoltán

Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai

2012. december 14., tárgyszavak: Adakozás, liturgia, Hálaáldozat

Az adakozás istentiszteletünk sokszor félreértett és helytelenül magyarázott eleme. Ez a dolgozat igyekszik tisztázni a legfontosabb bibliai és teológiai vonatkozásait. Az adakozás legfontosabb teológiai vonatkozása az, hogy szoteriológiai kontextusban –  Isten szabadító, megáldó cselekvésére adott válaszként – jelenik meg. A dolgozat áttekinti az adakozás formáit, módjait és célját. Legvégül a gyakorlati teológiai – ekkléziasztikai, liturgikai, homiletikai és diakónikai – következtetéseket fogalmazza meg.

Szerző: Kádár Ferenc

A homiletika mai kihívásai

2012. december 01., tárgyszavak: homiletika, prédikáció

Az egyház nem élhet gettóban, a világtól elkülönülve. Ezt példázza az egyház története, amelyből világosan kitűnik, hogy mindenkor igyekezett az egyház válaszokat adni az éppen aktuális, felvetődő kérdésekre. Jól látszik ez a különböző egyháztörténeti korszakokban elhangzó prédikációkból is. Ilyen módon az előadás címe nagyon is legitim. Természetesen az ellenkezőjére is van példa, amikor szinte tudatosan kerültük az aktuális kérdésekre a válaszadást. Csakhogy ez járhatatlan út...

Szerző: Nagy István

Igehirdetésünk felelőssége az anyanyelvért

2012. november 15., tárgyszavak:

Nyelvi identitásunk szempontjából máig jelentőssé teszi az egyház szócső voltát az, hogy az embereket körülvevő „legtöbbet beszélők” – tanárok, politikusok jogászok és színészek – mellett ott találjuk a lelkészt is.1 Az igehirdetés sokak számára még mindig az a beszéd műfaj, amellyel templomokban vagy a rádió hullámain keresztül hétről hétre számottevő tömegek találkoznak. Ezért érdemes felidézni a történeti alapokat, a vázlatos bibliai és teológiai alapelveket, valamint szót ejteni röviden a szakrális nyelv erejéről és a jelen anyanyelvvédő egyházi szóhasználatáról.

Szerző: Fekete Károly

A prédikáció időszerűsége

2012. november 10., tárgyszavak: homiletika, időszerűség, prédikáció

Valaki így jellemezte a református prédikátorokat. A múlt század kérdéseit teszik fel a szószékeken, s azokra szép válaszokat adnak. Ez a Bibliától is idegen, hiszen az a címzett(ek) koráról szól, annak a kornak gyermekeihez. Ezért a prédikátor elárulja az ügyet és hallgatóit, ha ellenkezőképpen cselekszik. Ebből persze nem az következik, hogy az éppen aktuális híreket, társadalmi kérdéseket szólaltasson meg a prédikációban.

Szerző: Nagy István

Bonhoeffer homiletikája

2012. november 09., tárgyszavak: Bonhoeffer, prédikáció, homiletika

Bonhoeffer homiletikáját három területre figyelve mutathatom be. Mivel a Finkenwaldi Homiletikát Bonhoeffer rendszeres teológiai alapelveire építi fel, ezért az első szakaszban a prédikáció dogmatikai értelmezését olvashatjuk, majd ezt követik az elvi homiletikai tételek, végül az egészen gyakorlati, praktikus homiletikai tételekkel zárul a dolgozat.

Szerző: Steinbach József

Karl Barth és a magyarországi gyakorlati teológia

2012. november 02., tárgyszavak: Barth, gyakorlati teológia

A dialektika teológia magyarországi megjelenése a gyakorlati teológiában teljes irányváltást jelentett. Ennek serkentője és tudatos első elemzője Imre Lajos volt, aki „A dialektika theologia jelentősége a gyakorlati theologiában” címmel 1933-ban írt részletes cikksorozatot a Sárospataki Református Lapokban.A gyakorlati teológia hazánkban is a dialektika teológiának köszönheti, hogy újra mélyebb kapcsolatba került az egyházzal.

Szerző: Fekete Károly

A drámapedagógia pragmatikus megközelítése

2012. november 01., tárgyszavak:

A pragmatikus elv szerint az igazság a gyakorlati használhatóság függvénye. A 19. század közepén Amerikában kifejlődött irányzat képviselői a megismerés helyett a cselekvést helyezik előtérbe, s kiinduló tézisük, hogy igaz az, ami hasznos. Pragmatikusan szemlélve annál értékesebb valami, minél több kézzelfogható eredménnyel jár. A drámapedagógiát ebből az aspektusból, a hasznosság, hasznosíthatóság szempontjából kívánjuk értelmezni.

Szerző: Pinczésiné Dr. Palásthy Ildikó

Időszerű döntések és tisztázódások a keresztség és konfirmáció ügyében

2012. október 25., tárgyszavak: Konfirmáció, Katechetika, Keresztség, konfirmáció, keresztség

A keresztséggel és konfirmációval kapcsolatos eddigi vizsgálódások homlokterében azok az egyházszociológiai változások álltak, amelyek a népegyházi helyzetben a szekularizáció hatására következtek be. Ennek legszembetűnőbb vonása az a kettős gyakorlat, amely a csecsemőkeresztség mellett egyre nagyobb gyakorisággal találkozik a felnőttkorban megkeresztelkedni és konfirmálni szándékozókkal. Ez utóbbi esetben legtöbbször egy liturgiai konfúzió jelentkezik, amely nem tudja igazán kezelni a felnőttkeresztségben részesülők konfirmációját.

Szerző: Szűcs Ferenc

A XXI. század református lelkésze

2012. október 14., tárgyszavak: lelkész, lelkipásztor, lelkészkép

Értsük jól a címet: nem jóslásokba bocsátkozunk, hanem a lelkipásztorság dinamikusan állandó vonásait keressük. Nem mai elvárásainkat vetítjük a jövőbe, mivel ismerjük az igét: „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. „De ez a jövendő nem a XXI. század, hanem az, akiről a Hiszekegyben ezt mondjuk: Lészen eljövendő. Az egyház Isten zarándok népe a mindig változó történelmi utakon. Eközben mégis dinamikusan azonos önmagával akárcsak az ember maga akár csecsemőként, akár meglett férfiként, vagy nőként beszélünk róla.

Szerző: Szűcs Ferenc

Istentiszteletünk megújulása

2012. október 12., tárgyszavak:

Elöljáróban is a címre szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet. Az egyházi közbeszédben liturgia reformként emlegetett folyamatot a magam részéről részben félrevezetőnek, részben elégtelennek tartom az igazi probléma megragadására. Istentiszteleti rendtartások, ágendák viszonylag elég gyakran születtek az elmúlt száz évben, ezeknek egy kissé korszerűbb változata felelne meg a liturgia reform terminológiának. A bizottsághoz érkezett visszajelzések egy része erre a félreértésre reagált és azt a gyakori vádat fogalmazta meg, hogy a liturgia reformtól nem újul meg az egyházunk, sőt éppen fordítva van a sorrend: a megújuló egyház képes megújult istentiszteleti kereteket alkotni.

Szerző: Szűcs Ferenc

Az istentisztelet a református dogmatika szempontjából

2012. október 12., tárgyszavak: istentisztelet, dogmatika, liturgia

Arany János  „A filemile ” c. szatirikus versében részletesen leírja az ominózus madár vasárnapi istentiszteletének liturgiáját. Ez csupán annyiban a szatíra része, hogy görbe tükröt tart az ember elé: miközben ezek a szent napon „ölre mennek, hajba kapnak”, az ember alatti teremtett világ végzi a maga doxológiáját, azaz dicsőíti Istent.

Szerző: Szűcs Ferenc

Az újprotestáns egyházak istentiszteletéről és liturgiájáról

2012. október 12., tárgyszavak:

A mai újprotestáns liturgikus életre alapvető hatást gyakorol az amerikai kultúra. Az Egyesült Államokban a szent és a profán folyamatos keveredésben él, részben a protestáns gyökerek miatt, részben a gyökértelenség miatt. Az onnan jövő kisegyházak istentiszteletei mégis érdekes rituálékat hoznak létre. Mert a rítus mégiscsak megmarad, kitörölhetetlen velejárója a közösségi egyházi létezésnek. Erről szól ez az írás.

Szerző: Fekete Ágnes

A református liturgikák története a XIX-XX. században

2012. október 11., tárgyszavak: liturgika

A teológiai felismerések mellett színvonalas résztanulmányok születtek a magyar református liturgiatörténet korszakos egyéniségeiről, munkásságukról és a korábbi évszázadok liturgiai szempontból fontos alkotásairól. A "liturgiatörténeti kövület" szemléletmódból kialakult az a felfogás, hogy számon kell tartani és meg kell becsülni a saját "liturgiai örökségünket".

Szerző: Fekete Károly

A német homiletika az ezredfordulón

2012. október 11., tárgyszavak: homiletika, empirikus

Az 1990-től megjelent német homiletikai tárgyú művek alapján (lásd irodalomjegyzék) a mai német homiletika területén négy markáns irányvonalat látok, ebből a harmadik és a negyedik erővonal különösen hangsúlyos. Az utóbbi tíz évben az un. „összegző” német homiletikák mellett, tovább folytatódtak a prédikációra irányuló empirikus vizsgálatok. Az itt nyert eredmények alapján a prédikáció és a hallgató, illetve a prédikátor és a hallgató kapcsolata került a figyelem középpontjába, de már úgy, hogy túlléptek az empirikus vizsgálatok keretein, és egyre erősebb lett az igény arra nézve, hogy a kutatások eredményeit a gyakorlat számára is hasznosítható módon fogalmazzák meg.

Szerző: Steinbach József

A hermeneutikai fordulatot közvetlenül követő német nyelvű retorikus homiletikák vázlatos áttekintése

2012. október 10., tárgyszavak:

Az igeteológiát követő korszak német homiletikája nagyon sokszínű képet mutat. Előbb a teljes empírián alapuló homiletikák jelentek meg, majd később egyfajta kiegyenlítődés vette kezdetét, és az egyensúlykeresés a legtöbb esetben még ma is tart. A német homiletika 20. századának második felét még erősen jellemezte a dogmatikai háttér, ami az igehirdetés mozgásterét erősen meghatározta. Ugyanakkor kísérletező homiletikák is megjelentek ebben az időben, amelyek az igehirdetés szabadságát kívánták helyreállítani a dogmatikával és az exegézissel szemben.  

Szerző: Literáty Zoltán