– Sikerült helyreállítani az augusztus 10-i őrségi viharkárokban megrongálódott épületeket?

– Folyamatban van a helyreállítás. A legszükségesebb feladatok már készen vannak, tehát sem a templomokon, sem a parókiákon, sem a magánházakon nincsenek beázások és más veszélyek. A többi felújítás azonban lassan halad, a biztosító is meglehetősen lassan téríti meg a károkat. Az is probléma itt, a Nyugat-Dunántúlon, hogy szinte elfogytak a szakemberek, a munkások: többségük már Ausztriában dolgozik, így nincsenek mesterek, akik elvégeznék a helyreállítási munkálatokat. Amint tavaszodik, folytatni szeretnénk az épületek helyreállítását. De nem csak az épített környezetünket érte kár: a gyönyörű Őrség természeti kincsei is megrongálódtak. Hatalmas erdőket tarolt le az augusztusi vihar, még most is vannak olyan erdőszakaszok, ahova tilos bejárni. Hatalmas a kár.

– Van még egy vetülete a károknak: az emberek lelke is megsérült. Sikerült ezeket begyógyítani?

– Azt hiszem, igen. Az országos méretű összefogás, amelyet a Zsinat elnöksége kezdeményezett, nagyon sokat jelentett az őrségieknek. Megtapasztalhattuk, hogy valóban egymás testvérei vagyunk – ez gyógyító tapasztalat. Már az első pillanattól figyeltünk az emberek lelkére is. Az én gyülekezetemben, Egyházasrádócon a viharkár másnapján elmentem egy családhoz, ahol összedőlt a pajta. „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!" (Zsolt 118,29) – ezzel az igével próbáltam őket vigasztalni, utalva arra, hogy bár súlyos csapás ért bennünket, mégis hinnünk kell abban, hogy az igének van igaza.

– Mit gondol, az elmúlt hónapok után milyen lesz az idei karácsonyuk?

– Az egyforma sorsunk fogja jellemezni a gyülekezeteink ünnepeit, és az, hogy ebből egyforma módon próbáltunk fölépülni. Közösek voltak a veszteségeink, és együtt vagyunk hálásak azért, hogy elmúlt a vész, és megkezdődhettetek a helyreállítások is. Újrakezdhettük az életünket, és így érkezhettünk meg a Megváltó születésének ünnepre.

A viharon túl

Szakál Péter hangsúlyozza: idén nemcsak a viharkár volt meghatározó számukra, hanem a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója is. Megtapasztalhatták, hogy nemcsak szórványhelyzetben vannak reformátusok, hanem együtt, nagy közösségben dicsőíthették Istent például az október 31-i budapesti központi ünnepségen. „Bennünket ez buzdít, a következő év­ben is hasonló módon szeretnénk szolgálni Istent, ki-ki a maga területén az egyházban” – mondja az őrségi esperes.

– Valamennyi őrségi templom használható állapotban van?

– Igen. A legnagyobb baj a kercaszomori templommal volt. Itt szó szerint megemelte a vihar a toronysüveget, majd visszatette. Statikus segítségét kértük, aki azt mondta, vissza kell fogatni a süveget a helyére, de használható a templom. Máshol a templom tetején a cserepeket bontotta meg a szél, ezeket már pótoltuk, bár nehéz volt pont ugyanolyan cserepeket beszereznünk, mert már nem volt kapható.

– A parókiák is lakhatók, használhatók?

– Igen, és ebben benne van a gondviselés – az augusztusi vihar a bajánsenyei parókia udvarán kicsavart egy nyolcvanéves diófát, de úgy, hogy épp a parókiával ellentétes irányba dőlt.

Hegedűs Márk, fotó: Budaházi Anikó

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2017. december 24-31-i számában.

Korábbi cikkünk: Krisztussal az őrségi viharban

Emberemlékezet óta nem látott szélvihar tombolt az Őrségi Református Egyházmegye területén augusztus 10-én este. A vihar az épített és a természeti környezetben is óriási károkat okozott. A legsúlyosabb helyzet az Őrségben alakult ki, két kis településen, Bajánsenyén és Kercaszomoron, ahol napokig az áramszolgáltatás is szünetelt. Azonban a vihar nemcsak pusztított, hanem igazi közösségeket is épített a térségben. A nyugati határ mellett fekvő településeket hat nappal a szélvihar pusztítása után látogattuk meg.