A katasztrófa sosem egyszerű, azoknak sem, akik átélik, de azoknak sem könnyű a dolguk, akik segíteni akarnak. A Magyar Református Szeretetszolgálat hiába állt indulásra készen, végül mire engedélyt kaptak, és kijelölték számukra a helyszínt, csütörtök hajnal volt. Két óra alvás után, a Magyar Református Egység napján, május 22-én kezdték el munkát a szerbiai kisvárosban, Sviljancban. Az első napok az épületek alaksorainak és pincéinek szivattyúzásával telt. Az MRSZ tagjai hét nagyteljesítményű szivattyúval érkeztek, azonban csak négyen voltak, így nagyon összehangolt munkára volt szükségük.

Három méteres víz a városban

A református egyház segítői város főterén, és annak környékén kezdték meg a munkát. Az egyszerre több szivattyú által a csatornarendszerbe vezetett víz néha fel-feltört, mert nem bírta elvezetni a rengeteg mennyiségű folyadékot a hálózat.

A helyiektől úgy tudjuk: május 16-án öntötte el városukat a Reseava-folyó. A központban egy méter magasan, míg a város külsőbb területein két-három méter magasan is víz volt. Voltak, akik a háztetőkre mászva élték csak túl a katasztrófát. A helyi idősek emlékeznek arra, hogy valamikor régen nekik is mesélték a szüleik, hogy volt egy nagy árvíz, de dokumentálva 120 évre visszamenőleg nincs információ arról, hogy ekkora pusztítást végzett volna víz a településen. Sajtóhírek szerint Szerbiában 34 halálos áldozatot is követeltek a heves áradások. Erre utalva Srdjan Filipovic, a helyi polgármester által kijelölt szerb-angol tolmács azt mondta: hálásak azért, hogy itt nem halt meg senki. Az ár levonultával, bár szemmel láthatóan fáradtak a helyiek, boldogok, – mert ahogy a helyi férfi fogalmaz – látják, hogy külföldről érkező segítők is vannak, akik azért fáradoznak, hogy a sviljanciaknak jobb legyen. A tolmács munkájára egyébként nagy szükség volt, hiszen a szerb lakosok kéréseit, problémáit ő tudtta lefordítani, hogy azt a magyarok megérthessék.

Szeretettel segítenek

Erre szükség is volt. Ott jártunkkor épp egy hetven év körüli néni kétségbeesett segélykérését fordította le Srdjan Filipovic. A néni problémája, hogy feltört a víz az udvarában, mivel itt sem bírta a csapadékvíz-elvezető a terhelést. Ez a jelenség egy árvízi helyzetben teljesen általános, azonban nyilvánvalóan érthető a néni kétségbeesése, amikor pár nap elteltével újra hömpölyögni kezd a háza mellett a víz. Az MRSZ tagjai gyorsan segítenek is: ellennyomó medencét építenek homokzsákokból. A helyiek sem nézték tétlenül a munkát: beálltak segíteni ők is.

Amúgy is szeretettel fogadták a magyarokat a szerb lakók. A város főteréhez közeli utcában például az MRSZ szivattyúállomása mellé egy kis asztalt tettek, arra pedig folyamatosan vitték a friss kávét, süteményt, vizet, sőt még pálinkát is. Hálásak a helyiek. Még helyszínen lévő magyar médiamunkásokat is mindenféle finomsággal kínálták, és nekünk is elmondták, mennyire örülnek, hogy itt vagyunk.

A tett a lelkigondozás

Nem dirigálni, hanem segíteni jöttünk – ezt már Osgyán Dániel, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója mondja. Részben műszaki mentést végeztek, és felmérték a helyszínt, hogy bármi más segítségre szüksége van-e a helyieknek. Az MRSZ csapata egy tartalék kerettel érkezett, hogyha bárkinek speciális segítségre lenne szüksége, azt is meg tudják oldani.

A református szeretetszolgálat mindig hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak fizikai segítséget adjon, hanem ha szükséges, a lelkigondozásra is sor kerülhessen. A Szerbiában szolgált csapat egyetlen lelkésze Gere Gábor, az MRSZ kuratóriumi tagja, a Tiszáninneni Református Egyházkerület katasztrófavédelmi koordinátora kérdésünkre azt mondja: jelenleg a tett az igazi lelkigondozás. „Ha elmegyek a helyiek mellett, mindig ráteszem a kezemet a vállukra, ebben a helyzetben - ismerve a kommunikációs nehézségeket is - ennél többet nem tudunk tenni. Persze elmondjuk a helyieknek, hogy egy egyház által ideküldött csoport vagyunk, és olyan motivációval jövünk, ami nem embertől, hanem Istentől való."

Az MRSZ négy fős csapatának része volt a Tiszáninneni Református Egyházkerület mentőcsapatának tagjai is, köztük egy búvár is. Varga János, a TIREK önkéntes mentőcsapatának rajparancsnoka elmondta: a legtermészetesebb az, hogy együttműködik a TIREK és az MRSZ, a lényeg az, hogy egyházi segítségnyújtás érkezhetett Szerbiába is.

Együttműködési megállapodás

A hét második felében a magyar segítők a város külső részén, a település legmélyebb részén segítettek, egy volt agyagbánya környékén. Itt élnek a városka legszegényebb családjai, és itt volt a legnagyobb pusztítás, amikor víz alá került a település: itt az áradáskor tetőmagasságig ért a hömpölygő folyó. Az MRSZ csapata az épületekből derékmagasságú vizet távolított el.

Néhány nap alatt 5000 köbméter vizet vezettek el – ehhez egy vészhelyzeti csatornát is ki kellett ásniuk, amelyen keresztül egy kilométerre lévő csatornába tudták elvezeti a vizet. A házakat „szárazan" hagyták ott a református segítők. A fertőtlenítést a város helyi önkéntesei végzik, a csatornahálózat fertőtlenítésére pedig francia segítők érkezetek a településre.

Bár szerdán hazautaztak Szerbiából a magyar református segítők, a település és az MRSZ kapcsolata nem szakad meg. Sviljanc városvezetése arra kérte az MRSZ-t, hogy kössenek hosszú távú együttműködést, melynek keretében felkészítenék a helyieket arra, hogyan védekezzenek egy esetleges katasztrófahelyzetben. A szerb kisváros vezetése megígérte azt is, ha ők tudnak segíteni a magyarokon, készek ők is indulni. A felkérést Osgyán Dániel, az MRSZ ügyvezető igazgatója örömmel fogadta: azt mondja a segítése túl szakmai lehetőséget és kapcsolatépítést is magában rejt ez az együttműködési lehetőség.

Hegedűs Márk

Forrás: jobbadni.hu