A szerdára kirendelt katasztrófavédelmi irányító meglepetten meséli a regisztrációnkkor, hogy a jelentkező önkéntesek fele nő. Bár főként fizikai munka van, mégsem küldik el a nőket, hiszen a szendvicsek és az ebéd elkészítése valamint a kávéfőzés igen fontos feladat az árvízi védekezésben. Tíz óra előtt már csaknem 200 önkéntes érkezett a Margitszigetre. Rövid eligazítás után megkeresem a Szeretetszolgálat önkénteseit, akik már a második helyszínen töltik a homokzsákokat.

Érdeklődöm, hogy ki miért jött (bár természetesen előre tudom a választ), az is érdekel, hogy honnan értesültek a Szeretetszolgálat felhívásáról. A 70 éves budapesti presbiter büszkén meséli, hogy kora ellenére eszébe sem jutott, hogy ebben a helyzetben otthon maradjon. Amikor lelkipásztora értesítette, néhány gyülekezeti taggal együtt jelentkeztek, hozta a feleségét is, aki épp a konyhában teljesít szolgálatot. Bemutatkozáskor találkozom egy fővárosi lelkipásztorral is, aki szakszerűen előkészíti és megtölti a homokszákokat. Időnként cserélnek a lapátolók és a zsáktartók, majd viszik a zsákokat, elhelyezik a futópálya mellett, külön ember „hajtogatja" a homokkal teli zsákokat és megint más döngöl (tömöríti és résektől mentessé teszi az épített gátat, hogy ne találjon utat magának a víz).

Vidám tűzoltók dolgoznak mellettünk, persze megtanítanak, hogyan kell döngölni. Egy-két zsák tömörítése még vidám feladat, de egy kis idő elteltével nem csak fáradt, de sajgó izmokkal, remegő kézzel keres más munkát az ember. Persze, csak a gyengébbek. Ahogy gyakoroltam a döngölést eszembe jutott, hogy ez mennyire felelősségteljes feladat, hiszen pont azon dolgozunk, hogy a gát ne hiába épüljön, próbáljunk minden hibát kiküszöbölni és megakadályozni, hogy a víz bárhol átjusson a szigetre. A katonák biztos sokat gyakorolták, hogy ne hibázzanak, de a civil önkéntes igencsak a szívére veheti, hogy az ő minőségi munkájától (is) függ, hogy megmarad-e a védeni kívánt terület.

A közösség is épült, nem csak a gát

Mindannyian érezzük, nem elég a lelkesedés, egész nap különlegesen jól kell teljesítenünk. A munka közben természetesen megy az ismerkedés, kiderül, hogy a Szeretetszolgálat csapatában katolikus önkéntes is van, akinek a mi felhívásunk volt a legszimpatikusabb, ezért felekezeti hovatartozást figyelmen kívül hagyva jelentkezett és bevallása szerint nagyon jól érezte magát. Kell is, hogy az ember ne csak a munkára figyeljen, hanem lássa a körülötte segítő önkéntesek vidámságát, az egymással viccelő katonákat, tűzoltókat. A körülöttünk dolgozó hivatásosok elismerően néznek csapatunkra, hiszen többen azért vettek ki szabadságot, hogy segédkezzenek a védekezésben. Elsőre talán kicsit furcsának is tartották, hogy valaki miért tesz ilyet önzetlenül, de a póló Református Szeretetszolgálat felirata és a beszélgetés mindent elárult.

A kései ebéd hívó szava nem csak az étellel kecsegtetett, hanem azzal a lehetőséggel is, hogy végre leülhetünk. Bár erre csak részben volt lehetőség, mégis örültünk. A munkaidő vége felé közelítve egyre több új önkéntes érkezését láttuk a Margitszigeten. Amikor úgy érzed, hogy rengeteg munka van hátra és neked már fogy az erőd, megnyugtató látni az újonnan érkezőket. A segítségnyújtás közben nincs alá-fölérendeltségi viszony, bár Budapesten vagyunk, mégis mindenki köszön egymásnak, még ha nem is beszéltél mindenkivel, érzed, hogy ez egy közösség. Persze a beszélgetések során előkerülnek az esélylatolgatások, jó és rossz lehetőségek felvázolása is. Közben érkeznek a hírek, hogy a Szeretetszolgálat már nem csak Budapesten segít, hanem Szentendrén és a Római parton is ételt oszt a segítőknek. Egészen hihetetlen, hogy percek alatt elfogy 400 adag étel.

Árvíz a villamosról

Munkám végén sietek vissza az irodába, hogy még dolgozzam kicsit. A Margitsziget elhagyásakor is regisztrálni kell, nehogy éjjel még keressenek bennünket. Felszállok a villamosra, legszívesebben futnék az első szabad helyig, de a napközbeni sok-sok kilométernyi sétától nincs kedvem és ülőhely sincs. Így a zsúfolt villamoson közelről hallom, amint ketten az árvízről beszélgetnek. Megvitatják, hogy jó döntéseket hoztak-e az illetékesek, illetve szinte megvetően beszélnek hazánk lakosságáról, hogy mennyire nem érdekli őket az árvíz, a nehéz helyzet, hogy kevesen segítenek. Szívesen mondtam volna, hogy ha nem csak a villamosról nézték volna a Dunát, hanem legalább pár percre lenéztek volna a Margitszigetre, netalán tán megtöltöttek volna egy-egy homokzsákot, talán másképp gondolkoznának a várost védő honfitársakról.

Aki viszont nem csak távoli szemlélője akar lenni az eseményeknek, még jelentkezhet segítőnek. A Szeretetszolgálaton keresztül folyamatosan várják a segítő önkénteseket. Jelentkezni Vad Lillánál lehet a vad.lilla@jobbadni.hu címen. Aki pedig anyagilag is támogatná segítő szolgálatunkat, megteheti a 13600-as telefonszám 66-os kódjának hívásával vagy egy utalással a 10702019-85008898-51100005-ös számlaszámra „árvíz" megjegyzéssel.

Gilicze Réka, az MRSZ szóvivője
Fotók: MRSZ