A hét első napján a gondozottak szülei, rokonai, hozzátartozói népesítették be az udvart, ami már önmagában is örömteli esemény volt lakóink számára.  Annál is inkább, mivel lázasan készültek kis műsorukkal, és mi más lehet csodálatosabb számukra, mint egy elismerő pillantás, egy dicsérő szó, egy simogatás, ölelés  a szeretteiktől. Az intézményvezető, Pótorné Ács Ágnes köszöntője után Kósa Tünde, az Otthon lelkipásztora tett bizonyságot, az 1Sám7,12-t alapul véve. Hangsúlyozta, hogy mivel megtapasztaltuk az Úr végtelen kegyelmét, segítségét és szeretetét; az Intézmény és mindnyájunk számára legyen bizonyosság, hogy Ő a jövőben is velünk lesz. Merjük bátran szerető Mennyei Atyánk kezébe tenni életünket, örömeinkkel, gondjainkkal; és folytassuk a munkánkat továbbra is abban a biztos tudatban, hogy a megfelelő helyen vagyunk: ott, ahol Isten látni akar bennünket, ahol a szolgálatunkat várja és megáldja.

„A Te nevedben mi együtt vagyunk…” - énekelték az Otthon lakói  és dolgozói

Pótorné Ács Ágnes ismertette az elmúlt hetven év történetét, amely hat árva lány gondozásával kezdődött, mikor Békefi Benő 1941-ben a Református Evangélizáció Baráti Társaság által fenntartott Magdaléneum Evangélizációs Telepet számukra átszervezte. Jelenleg száz gondozott élete van az Intézményre bízva. Örömteli meglepetés volt, hogy a színpadra lépett Nemes Józsefné, aki szinte a kezdetektől  jelen volt a Magdaléneum életében. Éva néni elmondta, mennyire megragadta az Otthonban a sok nehézség ellenére is jelenlévő áldott légkör és  szeretet,  amit első látogatásakor megtapasztalt és aminek azonnal részese akart lenni. Könnyek között adott hálát Istennek az itt töltött évekért.

A következő napok lakóink szórakoztatásáról  szóltak.  Mennyi öröm! Mennyi boldog arc! Mi ér fel egy ilyen látvánnyal? Egy ilyen bizonyossággal, hogy a „mi lányaink” ebben az Intézményben boldogan élik meg mindennapjaikat – és nemcsak ilyen alkalmakkor. 

Az ünnepségsorozat  június 30-án hálaadó istentisztelettel folytatódott.  Dr. Bölcskei Gusztáv püspök,  a Zsinat lelkészi elnöke a Ján3,16-21 alapján szolgált közöttünk. „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint  cselekedte azokat.” Igehirdetésében hangsúlyozta: „Ebbe a világba jött az egyszülött Fiú. Ezt a világot szerette úgy és szereti úgy a mi Mennyei Atyánk, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 1941-ben indult el valami itt Nyíregyházán, ami apró jelként, kezdetben hat árva lányról való gondoskodással meg akarta mutatni, hogy milyen az, amikor a világosság cselekedetei,  az Isten szeretetéből következő cselekedetek oda tudnak állni emberi életek mellé támaszként, mentsvárként, menedékként; és tudnak számukra oltalmat nyújtani.” Ez  Isten mérhetetlen szeretetének és kegyelmének gyümölcse a mi életünkben is, akik erre elhívattunk. Valóban úgy érezhetjük, hogy az intézményünkben ránk bízott munka is Isten világosságában folyik. 

Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője köszöntésében hálát adott és hálaadásra késztetett bennünket a Magdaléneumban meglévő szeretetteljes gondozott-gondozó kapcsolatért, szemmel láthatólag is megtapasztalva, hogy intézményünkben minden  Jézus Krisztusra összpontosítva történik. Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye  esperese, Pótor János lelkipásztorral együtt úrvacsorát osztott vendégeink, lakóink és munkatársaink számára. 

Kiss Rozika, intézményünk gyönyörű hangú lakója dalban mondott imádsága szívünk legmélyéig hatolt, egyben elgondolkodtatott: vajon közülünk, felnőttek közül hányan kérjük tiszta szívből ugyanezt? „ Tarts minden nap szorosan magadnál, el ne tévedjek, el ne vesszek… Teljes tetszésedre formálj engem, legyek az edényed, mit betöltesz, taníts a tűrésre, szeretetre - Úr Jézus,  ez az én imám!” Lakóink és dolgozóink közös műsorában verset, magasztaló, hálaadó énekeket hallhattunk, ízelítőt kaptunk Harman Niki zongorajátékából (Egymás terhét hordozzátok), tanulságos kis előadást láthattunk Tükör címmel kerekesszékben ülő lányainktól, majd a „Gondviselés szárnyán” címmel zenés, táncos produkció következett. 

Isten magasztalását  fejezte ki  a hófehér ruhában előadott tánc

Szeretetvendégség zárta a délelőtti programot, majd délután mindenki megnézhette a Bartha Júliannával – intézményünk korábbi vezetőjével - készült riportfilmet, végigkísérve a kezdetektől a Magdaléneum életében megvalósult egykori álmokat, az azok beteljesüléséhez vezető  utat, mely  bizony sokszor embert próbáló volt,  de amelyet  az Istenben bízó, hittel Őrá támaszkodó közösség  meg tudott valósítani, és a mai napig működik Isten kegyelme által. Bartha Júlianna intézményünk vendége volt ezen a hálaadó héten. Örömmel vegyült a gyermekek közé. Hálatelt szívvel tapasztalta meg, hogy amit megálmodott, az Isten szerint való volt, az ma is, és minden reménység szerint az lesz ezután is. Vezetésével július 1-jén a szívből énekeltük Békefi Benő emléktáblája előtt az intézmény főbejáratánál, ahol koszorú elhelyezésére is sor került: „…Boldog, aki a nyavalyást híven szánja ínségében,mert szükségében őtet ismétlen megmenti az Isten…” (41.Zsoltár)

Erre a jubileumi hétre fényképsorozat is készült, bemutatva a Magdaléneum életének mérföldköveit, első gondozottait, a korabeli épületet, az építkezés folyamatát  –  egészen napjainkig. A kiállítás az ebédlőben és az imateremben volt látható. Vendégeink érdeklődéssel nézték, keresve a régi ismerős gyermekarcokat, kollégákat. Idősebb gondozottaink is mosolyogva emlegették a régi emlékeket, mikor egy-egy arcban felfedezték  az egykori barátot, szobatársat. A hálaadó ünnepség, az egész hét, de biztosan mondhatom, hogy hétköznapjaink ugyanígy örömben telnek. Hálaadással fogadunk minden új napot, amit itt tölthetünk el szolgálatunkat felajánlva egy nemes cél érdekében. Tudjuk, hogy mindig tanulhatunk valamit ezektől a gyermekektől abból, amikben ők a legjobbak:  türelem, megelégedés, hála, szeretet!

A szerző az Otthon munkatára