A 2000-ben létrejött ÖKI kezdetektől fogva azt a célt tűzte ki, hogy a három történelmi keresztyén egyház ifjúsági projektjeit koordinálja, programokat szervezzen és lehetőséget teremtsen a találkozásra. Éveken át rendeztek keresztyén találkozókat „Kit kerestek?” címmel, ezek közel tizenötezer fiatalt vonzottak. Azonban az idő múlásával változni kezdtek a trendek, amire az irodának is reagálnia kellett, így az ifjúsági referensek elkezdtek gondolkozni azon, hogyan hozhatnák össze a fiatalokat.
Jakab Rita, a 72 óra első főkoordinátora elmeséli, hogy ekkor találkoztak a Németországból indult 72 óra kompromisszum nélkül osztrák változatával, amely ott egy országos kezdeményezés volt. „Ezt ökumenikus módon szerettük volna megvalósítani, először egy-két egyházmegyében próbáltuk ki, majd 2007-ben volt az első országos megmozdulás” – számol be a kezdetekről. Az akció sikere után folyamatosan nőtt a résztvevők száma, és egyre több segítő feladatot sikerült megvalósítani.
Fiataloktól fiataloknak
„Nekem személyesen, mint az ÖKI munkatársának és a projekt gazdájának, fantasztikus érzés volt lehetőséget biztosítani a fiatalok számára, hogy olyan dolgokban vehessenek részt, ahol alkotnak valamit” – fogalmaz Rita. A programba bekapcsolódók a kezdetektől megtapasztalhatják, hogy hasznosak, és kreatívan, saját ötletekkel tudnak tenni másokért. Fontos üzenete a 72 órának, hogy közös összefogással változásokat lehet elérni. A háromnapos önkéntes szolgálat, bár kihívást jelent, de cserébe kimozdít a komfortzónából.
3 főkoordinátor egy képen: Darvas Márton, Juhász Rita, Radványi Benedek
Jakab Rita négy alkalommal volt az esemény országos főkoordinátora, három egymást követő évben, majd egy év kihagyással ismét. Mint mondja, az utolsó alkalommal érezte a lelkesedést és a tapasztalatok erejét, de azt is, hogy távolodik attól a korosztálytól, melynek szól az akció. „Az akkori koodinátorok között voltak nálam 10-15 évvel fiatalabbak, ekkor vált egyértelművé számomra, hogy át kell adnom a feladatot. A 72 órát fiatalok szervezik fiataloknak” – hangsúlyozza. Szerinte fontos, hogy egyre több tapasztalattal és rutinnal jöhessen létre az akció, de ehhez meg kell tartani a közelséget is a résztvevőkhöz. „Én sem léptem ki a körből, ott vagyok a háttérben, de csodálatos, ahogy ez az egész tovább formálódik és vannak lelkes, új szervezők. Jó látni, hogy a 72 óra arról szól, amire kitaláltuk: ez a fajta önkéntesség valóban a fiatalok sajátja” – teszi hozzá.
Találkozó utak
Ebben a szellemiségben munkálkodnak a 72 óra jelenlegi szervezői is, akik számára nagyon fontosak az alapok. Darvas Márton negyedszerre vállalta az akció vezetését, bár úgy érzi, valójában az idei még csak a második „főkoordinátorsága”, az első években még Rita segítségével szervezte a programot. Marcit a tavalyi 72 óra erősítette meg munkájában, ekkor látta, hogy összeért az elmúlt évek tapasztalata és az új ötletek. Mint mondja, mire ő bekapcsolódott a 72 órába, sok szempontból a szervezés már elérte végleges formáját, az első években robbanásszerűen növekvő létszám 8000 fő körül állandósult. „Amiben keressük még az utunkat, hogy miként tudnánk a központból még inkább támogatni a résztvevőket, hogy országszerte mindenki ugyanolyan meghatározó élménnyel gazdagodjon” – fogalmaz.
A tavalyi évtől komolyabb hangsúlyt fektetnek a szlogen, a bibliai ige és az arculat összhangjára, így idén a „Több vagy, ha adsz” mottóhoz a Példabeszédek könyvének buzdító mondata adta az alapot: „Aki másokat felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25) „Szép megélni, hogy amit mi innen az irodából támogatásként tudtunk nyújtani, az valóban formálja az önkénteseket – meséli Marci. – Elgondolkoznak a mottó üzenetén, ez segíti őket a megtapasztalásban, így nemcsak adnak, hanem ők is rengeteget kapnak.” Mint mondja, pozitív megerősítés, amikor a résztvevők közösségi oldalaikon is felvállalják az önkéntességet, akár megosztásokkal, akár a #72óra megjelöléssel ellátott posztokkal.
Átformál
Hasonló élményei vannak Nagy Anna budapesti főkoordinátornak is, aki hat éve vett részt először az akción, és azóta is töretlenül dolgozik az önkéntesség népszerűsítéséért. A budapesti szervezés összetettebb, mint a megyei, komoly odafigyelést igényel, hogy minden csapatnak olyan projektet találjanak, ami illik hozzájuk és érdeklődési körükhöz. Anna az elmúlt években már hivatalosan is az ÖKI munkatársa lett, ezért olyan közvetlen kapcsolatot szervezőként nem tud kialakítani a csapatokkal, mint a kezdetekben, de komoly hangsúlyt fektet rá, hogy mindenki megtalálja a helyét a programban. „Amikor először itt voltam önkéntes, helyi koordinátorként tevékenykedtem 3 kerületben, a csapatokkal közvetlen kapcsolatban voltam, jó volt anyáskodni felettük, összehozni őket a projektek gazdáival és segíteni is nekik” – számol be a kezdetekről.
Anna mára a budapesti koordinátorokkal áll kapcsolatban, de legjobban a vasárnapi zárórendezvényt szereti, amikor személyesen is találkozhat az önkéntesekkel és meghallgathatja tapasztalataikat. Mint mondja, voltak olyan diákok, akik csak az iskolai közösségi szolgálat miatt jelentkeztek, de végül nagyon pozitív élményekkel távoztak, az önkéntesség hatással volt rájuk. „Ez az akció ténylegesen formálja a közösségeket és a résztvevőket is, ilyenkor látszik, hogy van értelme a munkánknak” – teszi hozzá.
Az önkéntesek lelkesedése abban is megmutatkozik, hogy több hétvégét is a munkára szánnak, ha a három nap alatt nem készülnek el feladatukkal. Emellett sok településen szinte a teljes lakosság felbolydul, majdnem az egész iskola bekapcsolódik a programba, a helyi vállalkozások pedig erejükhöz mérten segítenek eszközökkel vagy élelemmel. Az ilyen eseményeket Anna és Marci személyesen is megtapasztalják az országjárás alkalmával, amikor az akció napjai alatt meglátogatják a különböző helyszíneken munkálkodókat. „Jó látni, hogy nemcsak Budapestre szűkül ez a program, hanem valóban országos esemény – teszi hozzá Anna. – Annyi előkészület és szervezés után nagy ajándék személyesen találkozni az önkéntesekkel és segíteni nekik egy kicsit.”
Közösséget vállalni
Az akció azért is fontos esemény, mert minden évben két-háromezer új önkéntes kapcsolódik be, akik közül többeknek maga az önkéntesség is teljesen új élmény. A szervezők emiatt fontosnak tartják az aktív médiajelenlétet, idén youtuber nagykövetek is segítették munkájukat, néhányan majd projektekben is részt vesznek. „Új utak nyíltak, látszik a fejlődés lehetősége is. Nem gondolom, hogy több százezren fognak bekapcsolódni az akcióba, de az, hogy mennyien találkoznak a 72 órán kívül is az üzenettel, fontos kérdés” – mutat rá Marci.
A szervezők számára fontos az előretekintés is, kiemelt céljuk a következő években megerősíteni az akciót határon túl is. Erdélyből már ebben az évben is kétszáz fő jelentkezett, de szeretnék élénkíteni a kapcsolatot Felvidékkel és Délvidékkel is. „Nagy ereje van, hogy kis falvakból is lehet csatlakozni, jó kapcsolódási pont, közösségteremtő erő és bátorítás azoknak, akik a hétköznapokban azt érzik, hátrahagyottak. Ez hatványozottan működhetne határon túl, így is közösséget vállalva egymással” – magyarázza a főkoordinátor. Anna a következő években is szeretné folytatni azt a munkát, amit közösen kezdtek el, folyamatosan figyelve, min kéne javítani és változtatni, mert mint mondja, mindig van mit formálni. „Remélem, hogy a 72 óra jövője tőlem független lesz, szeretném kinevelni az utánpótlást, hogy ugyanilyen lendülettel és lelkesedéssel folytatódhasson a szervezés” – teszi hozzá Marci.
Sztárokkal startolt az idei 72 óra
Horváth Boldi (Kelemen Kabátban) az önkéntességről
Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz