Lelkigondozói, prófétai és gyakorlatias keresztyénség

2020. március 27., péntek

Eljött a lelkigondozói, prófétai és gyakorlatias keresztyénség ideje címmel jelent meg az Egyházak Világtanácsa (EVT) és a regionális ökumenikus szervezetek közös állásfoglalása a koronavírus árnyékában.

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)

A világrégiók ökumenikus szervezeteinek és az Egyházak Világtanácsának képviselőként osztozunk azokban a kihívásokban, amelyekkel közösségeink világszerte szembesülnek a koronavírus miatt. Arra szólítjuk fel az embereket mindenhol, hogy tartsák legfontosabb feladatuknak, hogy választ adjanak erre a helyzetre és minden lehetséges eszközzel támogassák az élet védelmére tett közös erőfeszítéseket. Ez az időszak arra hív, hogy megérintsük egymás szívét azzal, amit mondunk, amit egymással megosztunk és teszünk – vagy éppen képtelenek vagyunk megtenni –, hogy óvjuk az életet, amit Isten szeretetből teremtett. Ezért a szeretetért fontos és sürgető, hogy istentiszteleti és közösségi alkalmainkat a világméretű fertőző járvány előidézte szükségletekhez igazítsuk, elkerülendő annak a kockázatát, hogy a kegyelem eszközei helyett a fertőzés továbbadásának kiindulópontjai legyünk.

Az élet Istenébe vetett hitünk az élet védelmére hív minket, arra hogy mindent megtegyünk a vírus terjedésének megakadályozásáért. Tanúskodjunk Isten feltétlen szeretetéről azzal, hogy biztonságos és gyakorlatias módon védjük az életet, enyhítjük a szenvedést, valamint biztosítjuk, hogy a templomok és nyilvános istentiszteletek ne lehessenek a vírus átadásának központjai. A fizikai távolságtartás nem jelent lelki elszigetelődést. Alkalmas idő ez arra az egyházak számára szerte a világon, hogy társadalomban elfoglalt szerepüket felülvizsgálják, biztonságosan szolgálva közöttük, gondoskodva róluk, segítve a szegényeket, betegeket, a társadalomból kirekesztetteket és az idős embereket – mindazokat akiket leginkább fenyeget a koronavírus (COVID-19) kockázata.

Világszerte emberek tömegei kényszerülnek otthonukban maradni ezekben a napokban. Az otthonhoz kötöttség nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nem élhetnénk át mély lelki szolidaritást egymással, a keresztség általi együvé tartozást Krisztus testében. Imádkozhatunk otthonainkban. Hálát adhatunk Istennek és könyöröghetünk erőért, gyógyulásért és bátorságért. Abban mutathatjuk ki Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket, hogy nem gyülekezünk össze személyesen nyilvános istentiszteletre. Számos gyülekezet képes közvetíteni istentiszteleti alkalmait interneten és digitálisan. A gyülekezeti tagok és a lelkészek így is kapcsolatban maradhatnak egymással és biztosíthatják a lelkigondozás szolgálatát telefonon is.

Az új koronavírus-járvány bolygónk valamennyi földrészét elérte. Félelem és pánik, fájdalom és szenvedés követi, kétség és hamis, félrevezető információk terjednek a vírusról magáról és arról is, hogy miként reagáljunk rá keresztyénként. A hívők világközösségeként mi mégis megerősítjük, sebezhetőségünk és erőtlenségünk közepette is, hogy bizalmunkat Istenbe vetjük, mert Ő a mi reménységünk. A szenvedésről és tragédiákról szóló történetek mellet találkozunk az egyszerű szívjóság, a túláradó szeretet, a szolidaritás, a remény és a megbékélés innovatív és meglepő példáival is.

A böjti időszakban zarándokutunk viszontagságok, nehézségek és kísértések pusztáján át vezet a halálból a feltámadáshoz, az Istennel élt új élet valóságába. Ezt a sivatagot tette még ellenségesebbé és félelmetesebbé a koronavírus, de mi arra hívattunk, hogy szív szerint egyesüljünk az egymással vállalt szolidaritásban, gyászoljunk a gyászolókkal, békét hozzunk az aggodalmaskodóknak és hitbeli összetartozással állítsuk helyre a reménységet.
Az emberek közötti szolidaritás meggyengül, a szorongás pedig nőttön-nő, ha a pánik lesz úrrá rajtunk és arra összpontosítunk, hogyan szerezzük be, halmozzuk fel az alapvető szükségleteinket. Ha így teszünk, elvétjük, hogy Isten kegyelmének eszközei lehessünk a mostani időszakban.

Felismerjük a felelős vezetés szükségességét, legyen szó állami, közösségi, egyházi vagy vallási elöljárókról. A kormányzatoknak minden szinten biztosítaniuk kell a korrekt és gyors tájékoztatást, a megélhetés és munkahelyek elvesztésével járó súlyos helyzet megoldását, kiemelten is a tiszta vízhez, fertőtlenítőszerekhez és szappanhoz, valamint a biztonságos menedékhez való hozzáférést és a leginkább kiszolgáltatott emberekről való könyörületes gondoskodást. Mindeközben tudatában vagyunk annak, hogy ez sokuk számára komoly kihívást jelent szerte a világon.

Ez az időszak egyben arra is indít minket, hogy alapjaiban gondoljuk át a közjó, a jó kormányzás és a hagyományainkban gyökerező erkölcsi értékek kérdéseit. A súlyos krízis közepette imádkozunk a vezetőkért és kormányzatokért világszerte, és sürgetjük őket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a szegénységben élő, a társadalom peremére szorult emberek, valamint a közöttünk élő menekültek sorsára.

Vallási vezetőkként közösen emeljük fel szavunkat, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a hajléktalanok, börtönben élők, idősek és mindazok szükségletei, akiket eleve a társadalmi kirekesztettség sújt, nagyobb odafigyelést tesznek szükségessé. Azokról az emberekről is megemlékezünk, különösen is nőkről és gyermekekről, akik hatalmi visszaéléssel és erőszakkal kénytelenek szembenézni, akik nincsenek biztonságban otthonaikban, és a stressz növekedésével együtt súlyosbodó erőszakot kell elszenvedniük.

Végül szüntelenül imádkozzunk a betegekért, akiket a koronavírus megfertőzött, családjaikért, valamint az orvosokért és egészségügyi dolgozókért, akik életük kockáztatásával biztosítják az egészségügyi ellátásunkat és a megelőzést. És imádkozzunk a közegyészség- és járványügyben dolgozó emberekért, aki reménységünk szerint, Isten segedelmével és a mi együttműködésünkkel képesek lesznek megfékezni a vírus terjedését, valamint megelőzni a még súlyosabb társadalmi, gazdasági és környezeti következményeket.

Isten szeretete mindeneket átölel, és az élet Istene velünk van, mindannyiunkkal, még a szenvedések idején is.

2020. március 26.

Dr. Olav Fykse Tveit, Egyházak Világtanácsa (EVT) főtitkára
Dr. Souraya Bechealany, Közel-Keleti Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára
Rev. James Bhagwan, Csendes-óceáni Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára
Dr. Mathews George Chunakara, Ázsiai Keresztyén Konferenciának főtitkára
Gerard Granado – Karibi-térségi Egyházak Konferenciájának főtitkára
Rev. Dr. Fidon Mwombeki, Afrikai Egyházak Konferenciájának főtitkára
Pastor Peter Noteboom, Kanadai Egyházak Tanácsának főtitkára
Dr. Jørgen Skov Sørensen, Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára
Jim Winkler, Krisztus Egyházainak Amerikai Nemzeti Tanácsának főtitkára

Istent keresem

1Móz 30,25–43

„Így ez az ember egyre jobban gyarapodott:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink