„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van" – e földi egyházban is. Nem volt ez kérdés az 1950-es évek magyarországi reformátussága számára. A hivatalos egyház rendszeresen ünnepelte s ünnepeltette „hazánk felszabadulását", pedig lett volna mit számba venni az elmúlt évtized veszteségei közül: az egyház elveszett autonómiáját, az igehirdetés szabadságának megrablását, gyülekezeteink ébredésének megtörését.
Az egyetlen lapszámot megért Reformáció november elején emlékezett Herczeg Lajosra és Magócsi Istvánra: „Október utolsó napjaiban oly sokszor énekelt Szózatunk e sorai fejezik ki legjobban szívünk fájdalmát. Magócsi István IV. éves és Herczegh Lajos II. éves társaink, a budapesti református teológia ifjú Timótheusai a magyar nemzet szabadságharcában életüket áldozták."
A reformáció nyomai után kutatva a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium könyvtárában páratlan kincsekre bukkanunk.
A Zsinat 2009. évi határozata értelmében az október utolsó vasárnapi perselypénzt országosan egyházunk egy-egy épülő új templomának építésére kell gyűjteni. Az Elnökségi Tanács úgy döntött, hogy idén az adományokat a magyarországi református gyülekezetek a mezőnyéki református templom javára adják. Idén tehát – Nagykovácsi és Badacsonytomaj után – ismét olyan gyülekezet kapja az országosan összegyűjtött perselyadományt, amelynek az valóban nagy segítséget nyújt a templomépítés befejezéséhez. „Épül a templom, és a gyülekezet is épül" – fogalmaz Mátyás Sándor nyékládházi lelkipásztor, aki azt is hozzáteszi: „Mindannyian érezzük, hogy ez nagy csoda számunkra, és mindig keressük az Istentől jövő megoldást."
Rohanó világban élünk. Számos fiatal nagyon elfoglalt: dolgozatok, zárthelyik, érettségi, szakkörök, edzések és a mindennapok nehézségei. Ennek ellenére közel nyolcezren döntöttek úgy, hogy október 11–14. között az idejük egy részét önkéntes munkával töltik a 72 óra kompromisszum nélkül programsorozaton.
Hódmezővásárhelyen jártunk, ahol a reformáció hónapjára megújult a városközpont ősi temploma, hogy a gyülekezet új felnőtt tagjai az ünnephez kapcsolódóan már itt mondhassák el konfirmációi fogadalmukat.
Minőségi újságírás a tömegmédia korában címmel szervezte meg ez évi médiaműhelyét szeptember végén Berekfürdőn a Protestáns Újságírók Szövetsége. A felvetett témáról a szervezet református alelnökével, Faggyas Sándor újságíróval beszélgettünk.
Van egy egyházkerület a Kárpát-medencében, amelyet a trianoni békediktátum, majd a második világháború kényszerhelyzete hozott létre. A máramarosi hegyektől egészen a Vaskapuig nyúló Királyhágómelléki Egyházkerület kétszer született meg kilencvenkét év alatt, mindkétszer kényszerűségből.
Október a reformáció hónapja, ebből az alkalomból a református kultúratörténet nyomait bemutató írással találkozhatnak olvasóink. Millisits Máté művészettörténész, a Reformátusok Lapja rovatvezetője és a budapesti XIV. kerületi önkormányzat a kulturális örökség napjai keretében szeptember 15–16-án olyan városnéző túrákat szervezett, amelyek során a zuglói Hermina út és környéke rejtett értékeit, köztük a magyar szecesszió és historizmus emlékeit járta körbe sok száz érdeklődő. A program református vonatkozású helyszíneire mi is elkísértük a túrázókat.
Erős szél fúj a Mecsek felől, amikor kiszállunk Kozármislenyben a kocsiból. A templomtorony tövében felállított napernyőket fel-felborogatja, de az úrasztalán álló, búzakalászokkal tömött vázát is majdnem leveri a szél. Máskülönben nagyon szép, derűs idő van. Egyelőre legalábbis. „Iyenkor mindig eső lesz. Reméljük, kibírja az istentisztelet végéig" – fogad minket Kiss Zoltán, a református gyülekezet gondnoka. Mondanunk sem kell: kibírja. Csak miután a programok lefutnak, akkor jelennek meg a felhők felettünk.
Már negyedik éve szervezzük országszerte széles ökumenikus összefogással a Teremtés Hetét, de még mindig némi gyanú árnyékolja be ezt a tiszta bibliai forrásból táplálkozó kezdeményezést. Ahogy a cím is utal erre: nem akarunk valamiféle új ünnepet kreálni és ráerőltetni gyülekezeteinkre, hiszen az igazi ünnepek mindig Isten ajándékaiból fakadnak.
„Tudjuk-e igazán, miért szép az igazság? Lenyűgöz-e minket az igazság?" – kérdezte Hamar Dávid a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) idei apologetikai táborának első estéjén. „Legyen a Grund eszköz ennek tanulásában, hisz Krisztusért érdemes tanulni!" – kívánta a résztvevőknek.
Ha egy nagy embert nagy tetteiről kérdezünk – hogy csinálta, hogyan készült rá –, többféle választ is kaphatunk. Van, aki gondosan eltervez mindent. Leír, elemzi a lehetőségeket, stratégiát kovácsol, majd pedig a megfelelő pillanatban lép. Akad olyan is, aki a véletlenre bízza a dolgot lesz, ami lesz alapon, és ott van természetesen a harmadik is, az olyanok, mint én: akik egyáltalán nem is akartak tenni semmit.
A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja augusztus 23., és alig egy hónapja, június 29-én a kuláküldözés áldozataira emlékeztünk. Ö. Kovács József történésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével a magyar parasztság jelenkori történetéről és a meghurcolt gazdákra való emlékezésről beszélgettünk.
Több református egyházi vezető, lelkész és presbiter, valamint közéleti szereplő vehetett át állami elismerést augusztus 20. alkalmából.
A más vallású pap – még mindig csak így emlegetik Pachinóban David Zomer lelkipásztort. David amerikai református misszionáriusként immár nyolcadik éve szolgál Olaszországban. A fiatal lelkipásztorral a szicíliai protestantizmusról, a szigetlakók mindennapjairól beszélgettünk.
A világörökség részét képező Tokaj-Hegyalján, Tolcsván a dombra épült huszonöt méter magas tornyú református templom messziről látható, de ha a friss kenyér csodálatos illata alapján indulunk el, akkor is megtaláljuk, mert a templom bejáratával szemben van az életműdíjas sütőmester, Gyarmati Lajos kis birodalma. A templom kapuja állandóan nyitva áll, de a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje rendfőhelyettesének portája is, ugyanis az épület első része a család otthonául szolgál, amelynek folytatása a műhely, ahol a nap huszonnégy órájában dolgoznak.
A Bakony erdei között, a Veszprémet Győrrel összekötő út mellett megbújó Szentkirály település – ahogy általában hasonló nevű társai is szerte a Kárpát-medencében – egy Szent István király tiszteletére szentelt templomról kaphatta a nevét. A falucska szájhagyománya szerint ennek a templomnak az egyik fala áll még ma is a református parókia kertjében, amit a helyiek az elmúlt századokban féltve őriztek nemzedékről nemzedékre. Annak jártunk utána, miként ápolják ezen a reformátusok által is lakott dunántúli településen első királyunk emlékét.
Az egyházi világszervezetek és a nyugati egyházak évtizedek óta rendszeresen kifejezik a teremtett világért érzett aggodalmukat. Felelősségük tudatában számos olyan programot is elindítottak, amelyek közösségeik ökológiai lábnyomának csökkentésére és a környezettudatos életmód népszerűsítésére törekednek. A magyarországi egyházak ezen a területen jelentős lemaradásban vannak, de az elmúlt években elkezdték ledolgozni több évtizedes hátrányukat.
Kézzelfogható eredmények és kötelező érvényű megállapodások nélkül zárult még június közepén a brazíliai Rio de Janeiróban megtartott Rio+20 elnevezésű környezetvédelmi csúcstalálkozó. A szakértők, állam- és kormányfők részvételével zajló ENSZ-konferenciát annak az 1992-es riói tanácskozásnak a huszadik évfordulóján rendezték meg, amelyik a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás elleni küzdelem kérdését a világpolitika napirendjére emelte. Az esemény kapcsán Kodácsy Tamás teológussal, az Ökogyülekezeti Tanács egyik tagjával beszélgettünk a körülöttünk zajló folyamatokról.