Kevesen gondolnák talán, hogy Zugló legrégebbi épülete is a református egyház tulajdona. Nem másról van szó, mint a református Bethesda Gyermekkórház Hild József tervezte épületszárnyáról. A magyar klasszicizmus kiemelkedő alkotója az 1840-es évek elején építette ezt a villát, majd később Barth János belvárosi vendégfogadós vette meg és bővítette ki azt. Az új tulajdonos, szakmájához híven, gyakran rendezett itt fogadásokat, és nem kevésbé híres vendégek fordultak meg itt, mint például Liszt Ferenc, aki maga is nemegyszer fellépett a társaság előtt.

A neves iparoscsaládok – Haggenmacherek, Dreherek, Ganzok – közösségeként is számon tartott Németajkú Református Leányegyház még 1866-ban indította el kórházát a Rózsa utcában, ám az Andrássy út építésének megkezdése miatt hamarosan kisajátították épületeiket, ezért költözniük kellett. A terézvárosi ingatlanokért kapott összegből – a fogadós halála után két évvel, 1872-ben – Barth János herminamezei villáját vették meg, amit a táncmulatságok számára kiváló helyet biztosító nagy belső terek felosztásával átalakítottak a gyógyítás céljaira.

A mágnások második generációjának azonban az elődökhöz képest lankadt az adakozókedve, emiatt a budapesti német nyelvű reformátusok gyülekezetének egy idő után egyre nagyobb gondot okozott az intézmény fenntartása, ezért 1909-ben átadta azt a Filadelfia Diakonissza Egyletnek. Ekkor lett a kórház munkanyelve a német helyett a magyar. A gyógyító intézmény ebben a formában zavartalanul működött egészen 1950-ig, amikor a kommunista hatalom államosította, és új funkciót adott neki: az addig felnőtteket ellátó kórházat gyermekek ápolására szervezte át. A Bethesdát több mint negyven év elteltével, a rendszerváltozás után, 1992-ben kapta vissza a református egyház, és megtartva annak az államosítás után kapott feladatát, ma is gyermekkórházként működteti tovább.

Ez a terület száznegyven éve a reformátusok társadalmi felelősségvállalásáról, karitatív szellemiségéről szól. A kórház szomszédságában a református diakónia kis szigete alakult ki a majd másfél évszázad során: egészen 1946-ig működött itt a Haggenmacher család által alapított, mindvégig a Németajkú Egyházközség fenntartásában működő Bethánia árvaház, 1979-ben itt építették fel a máig működő, Schweitzer Albertről elnevezett református idősotthont, és itt kapott helyet már napjainkban a református egyház szeretetszolgálatának központja is.

Egy gyilkosság színhelye

Néhány házszámnyira a Bethesdától, a Hermina út 45. alatt áll a Róheim család villája. A rendkívül leromlott állapotú épületnek csak az udvaráig jutunk, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tájékoztatása szerint bemenni életveszélyes lenne. A Pollák Manó tervezte historizáló, de részleteiben már a szecesszió jegyeit is meg-megmutató alkotásnak csak közvetett köze van a magyar reformátussághoz: itt ölték meg 1918. október 31-én Tisza István miniszterelnököt, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokát. A villa külső falán ezért az ő és Róheim Géza néprajzkutató emléktáblája látható.

A fakereskedéssel foglalkozó és a néprajz iránt fogékony Róheim család 1898 és 1900 között építtette zuglói otthonát. „Ezekre az adottságokra utal a villa két gyönyörű faborítású helyisége is, amelyek közül az egyik, az úgynevezett arab szoba igazi különlegesség, mert az iszlám világát idézi, mintha egy mecsetben lennénk" – fájdítja a hallgatóság szívét útikalauzunk, Millisits Máté, akinek korábban volt alkalma belülről is megcsodálni ezt az épületet.

A Tisza-gyilkosság részleteit a periratból jól ismerjük. A korábbi miniszterelnök a villa felső szintjét bérelte a tulajdonostól. Támadói a monarchia szimbólumát látták benne, és azzal vádolták, hogy belevitte az országot az első világháborúba. „Pedig ha valaki, akkor ő határozottan ellenezte ezt, és miután 1917-ben lemondásra kényszerült, a nehéz helyzetben civilként is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy próbálja menteni, ami menthető" – meséli a történész. Tisza István, hogy védje családjának az emeleten tartózkodó női tagjait, a földszintre vezető lépcsőn fogadta gyilkosait, és rövid szóváltás után itt dördültek el az életét kioltó fegyverek.

Millisits Máté úgy tudja, a helyi önkormányzat szeretné megszerezni az évek óta üresen álló, történelmi jelentőségű épületet, hogy kulturális célokra hasznosítsa azt. „Remélem, egy Tisza-emlékszobát is kialakítanak, és a nagyközönség számára is látogatható lesz ez a gyönyörű épület" – teszi hozzá reményeit kifejezve az ifjú művészettörténész.

Egy olimpikon tervezte székház

Furcsa látvány, hogy most nem fekete öltönyös zsinati képviselők, hanem a fejüket a plafon felé meregető és a nyakukat körbe-körbe tekergető, nem az egyház ügyes-bajos dolgairól tanácskozó, hanem az épület belső, az utcán járók számára általában rejtve maradó értékei iránt érdeklődő látogatók töltik meg a Magyarországi Református Egyház Zsinata üléstermének padsorait.

„A magyar későhistorizmus és a szecesszió érdekes ötvözete a református egyház zsinati székháza" – kezdi mondandóját a zuglói reformátusok történetének kutatásával is foglalkozó művészettörténész, akinek ebben a témában várhatóan a közeljövőben jelenik meg egy munkája. A kívülről kastélyszerű épület tetején gúla formájú torony áll, amelynek csúcsán a betlehemi csillag jelzi, hogy református épület előtt járunk. A bejárati lépcsőt kívülről azonban szárnyas oroszlánok, az ablakokat baglyok őrzik, az ülésterem bejárata fölötti boltívet pedig két kőfaragó alak tartja – ezeknek a historizáló építészeti elemeknek azonban semmi jelentőségük nincs a református szimbolikában.
A karzatokat is alapvetően a historizmusra jellemző rozetták díszítik, azonban ha feljebb emeljük a tekintetünket, már a nyugat-európai szecesszió irányába mutató, hosszúkás indákat stilizáló növényi díszítéseket látunk. Természetesen a padok, a csillárok, de az irodák eredeti berendezési tárgyai is a zsinati székház építészeti koncepcióját követik.

A korabeli döntéshozók, akiknek a Keleti pályaudvar közelsége és a jó villamosközlekedés volt az elsődleges szempontjuk, eredetileg egy sarokkal odébb, a Thököly út és a Szabó József utca sarkán szerettek volna telket vásárolni, ám mire a bankhitelt sikerült elintézni, elkelt a kiszemelt ingatlan. Ezután a Thököly úttól egy utcával kijjebb, az Abonyi és a Szabó József utca sarkán sikerült építési helyhez jutni. A református egyház 1907-ben írt ki pályázatot a székház és az állandó ülésezési terem megépítésére. Az első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd és munkatársa, Villányi János tervei alapján megvalósuló beruházás 1909-re készült el, így az év tavaszán már itt ülésezhetett a Zsinat.

Az ülésteremben az elnöki pulpitus fölött a Magyarországi Református Egyház címere látható. A zászlós bárány, amely a kinyitott Szentíráson áll, fölötte a tűzből újjászülető és a Napra tekintő főnixmadárral eredetileg Debrecen címere. A Zsinat 1933. szeptember 13–14-i ülésszakán döntött arról, hogy egy különbséggel a református egyház is átveszi, azaz a címer alatti szövegszalagban a cívisváros neve helyett Bethlen Gábor Pál apostoltól vett jelmondatát helyezi el: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" A címert először az ülésteremben helyezték el, a keretbe foglalt alkotást Haranghy Jenő, a 20. század jelentős, de kevésbé ismert képzőművésze festette meg, aki egy másik, a nemzet számára jelentős zuglói épület, a Műcsarnok timpanonjának mozaikját is tervezte, de az ő alkotásai a debreceni Kossuth utcai református templom freskói is.

Kiss Sándor, Kép: Sereg Krisztián

(A Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala megtekinthető gyülekezeti, iskolai és intézményi csoportok számára is. Bejelentkezésre és időpont-egyeztetésre a zsinat.tanacsos@reformatus.hu címen van lehetőség.)

A cikk a Reformátusok Lapja idei 41. számában jelent meg