Imádkozni jó. Imádkozni nemcsak jó, hanem szükséges is. Egy keresztyén ember számára pedig nélkülözhetetlen szükséglet az imádság, az Istennel töltött idő. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a KRISZ buzdítsa a rábízott fiatalokat az imádságos életre. Ezért vettünk részt idén is a Kárpát-medencei imaéjjelen, melynek során nemcsak mi, egy kis „renegát" csapat, hanem más országokban élő fiatal hittestvéreink is imádságra szánták ezeket az órákat. Mert fontosnak tartjuk, hogy imádkozzunk, mint ahogy Jézus is fontosnak tartotta annak idején, és egy egész éjszakát imádkozva töltött el.

De hogyan is virrasztottuk át az éjszakát imádkozva?

Azzal kezdtünk, hogy tanítottunk az imádságról, annak is egyedi, és talán egyik legmegfoghatatlanabb formájáról, Isten dicsőítéséről. Erről tartott lényegre törő előadást Sipos József tiszaújlaki lelkész, a KRISZ alelnöke. Ezek után belevágtunk a gyakorlatba, és mindenféle változatos módon ragadtuk meg az imádság lehetőségét. Imádkoztunk hagyományos kiscsoportos imaközösségekben, de elhangoztak nem hagyományos imádságok is, melyekhez csipesz, toll, lufi, szívószál, gombostű meg papír kellett. Volt lehetőség arra, hogy imatársaink imádkozzanak hibáinkért, amiket látunk magunkban, kéréseinkért, amik a szívünkben vannak, de tartottunk bűnbánatot is, melynek során szimbolikusan tűzbe is vethettük bűneinket (amiket egy papírra leírtunk), jelezve annak a valóságát, hogy Isten is megsemmisíti azokat. „Imasétáztunk" is egy nagyot, ami annyira jól sikerült, hogy el is csúsztunk az idővel. Aztán bizonyságtételek formájában megtapasztalhattuk, hogy imáinknak mindig van következményük, nem csupán elhadart szavak. Hét bizonyságtétel hangzott el a meghallgatásra talált imádságokról. És persze sokat énekeltünk, ami az okosak szerint dupla imádság, válogatott „pacsirtáink" bele sem fáradtak az éneklésbe egész reggelig. Éjszakánkat pedig illő módon úrvacsorai közösséggel zártuk.

Külön öröm volt számunkra, hogy az internet segítségével kapcsolatot tudtunk létesíteni az éjszaka folyamán más imádkozó csoportokkal, így is megélve azt, hogy nemcsak mi imádkozunk, hanem fiatalok szerte a Kárpát-medencében, ami, valljuk be, megható élmény volt!

Szavakat lehet találni arra, hogy beszámoljunk egy ilyen eseményről, mint az imaéjjel, de valójában nehéz leírni és olvasva átérezni, milyen is részt venni egy éjszakán át tartó imádkozáson. Ezt meg kell tapasztalni, hogy jó az Úr közelében lenni, jó az Úrnál elcsendesedni.

A helyi szervezők