Olyan színfolt a mi csapatunk is a tusványosi szivárványban, amely, úgy hiszem igazi, vallásos, emberi értéket képvisel. Meghúzódik ugyan a nagy sátorok árnyékában, mégis a hozzánk vágyó, csendre, békességre, beszélgetésre szomjazó lélek meglel bennünket az erdő aljában, minden évben ugyanazon a helyen.

Menedék a keresőknek

Az idei csapat friss volt, jó néhány új taggal, akiknek ez volt az első bevetésük, ám ennek ellenére keményen helytálltak a sátor tevékenységeiben, a mindennapi munkában. A Keskeny út csapatának 16 tagja idén is arra törekedett, hogy ökumenikus, vallásos lelkülettel olyan szolgálatot végezzen, amely a hozzánk fordulók gyarapodására, a sátorba betérők segítségéül szolgál.

Kedden csapatösszerázó tevékenységeink voltak, az egymást még nem ismerő tagok ismerkedtek meg, és megpróbáltunk ráhangolódni az előttünk álló tusványosi feladatokra, játékkal, énekléssel, közös imával, feladatleosztással.

Szerdán sátornyitó áhítatot Mátéfi Timea unitárius teológiai hallgató tartott, majd Roth Levente lelkész Hogyan táncolnak a keresztyének? címen tartott előadást. Két csapattársunk, Oros Ágota és Kovács Rebeka egy táncbemutatóval tette még szemléletesebbé az előadást.  Az ebéd utáni élményszínház (láthatatlan színház) keretén belül, a hozzánk egyesével betérő látogatóknak azt próbáltuk átadni, hogy értékesek, úgy Isten, mint az embertársak előtt. Az élet értékének képviselete, támogatása, gyarapítása mindnyájunk feladata. Lehet valaki látszólag gazdag és sikeres, ha magára maradva nem tud elszámolni tetteivel sem önmaga, sem Isten előtt, s ha egyedüllétében sem tud boldog lenni, nem tudja meglátni az élet adta örömöket, ajándékokat. Gitározás és dalolás után a napi témához kapcsolódóan megnéztük a Zorba, a görög (Alexis Zorbas) című filmet, amit megbeszéltünk zsíros kenyér és tea mellett. Az éjszaka folyamán próbatétel is ért bennünket, hiszen egyik társunk sátrát medve tépte fel, így más menedéket kellett keresnünk, sátrainkból kiköltöztünk. Hál’ Istennek nem sérült meg senki!

Móka és kacagás

Bardócz Csaba ikafalvi lelkész lelkesítő, bátorító szavaival szívtuk tele magunkat az áhítat csendjében csütörtökön, hogy erőt nyerjünk a még előttünk álló feladatokhoz, majd Ruszka Sándor "Stressz. Az ami, és annak oka és következménye" címen tartott előadást az érdeklődőknek. Délután agyagozással, gipszmaszk készítéssel, bogozással, rajzolással, festéssel, közös énekléssel vártuk a sátor látogatóit, este pedig megnéztük A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness) című filmet. A film után Fodor Enikő vezetésével vitattuk meg a filmről és a stresszről való véleményünket.

A pénteki programunk Bencze Zsuzsánna unitárius teológiai hallgató áhítatával kezdődött. A délelőtt folyamán Juhász Ábel lelkész és Schád László szegedi pszichológus barátunk és segítő társunk "Társ, tulajdon, vagy csak szükséglet kielégítő csereeszköz?" címen a párkacsolatokról, azoknak különböző vetületeiről, formáiról beszélt más-más megközelítésben. A délutánt kézműves foglalkozás, gitározás, éneklés, beszélgetés töltötte ki. Este megnéztük Az Ellenkező nem (Perfect Opposites) filmet, majd megbeszéltük a napi téma és a film közötti összefüggéseket zsíros kenyér és tea mellett.

Egy csapattá kovácsolódva

A szombati sátornyitást követően Kocsis Tünde, az idei tusványosi csapatvezetőnk tartott áhítatot. Az emlékezésre hívó szó lelkünk mélységéig hatolt, hiszen egyik kedves munkatársunk képét idéztük fel magunkban, aki a korábbi években tevékenységével, jelenlétével, életével bearanyozta a sátorban való forgolódásunkat, és aki nevéhez hűen, valóban Napként volt jelen mindenütt. Az áhítatot követően egy rendkívül érdekes előadást hallgattunk meg, Geréb Géza és két segítője a szenvedélybetegségekről, pontosabban az alkoholizmusról beszélt konkrét esetek, élmények, életpéldák felmutatása révén, úgy, ahogyan talán soha nem hallottunk beszélni embereket ilyen témában. Az előadást követően ismét élményszínház és kézműves tevékenységek várták a Keskeny út sátorba betérőket. Bencze Zsuzsánna a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet, a teológus hallgatók mindennapjait bemutató előadása után zárt a sátor.

Az idei tusványosi Összenő, ami összetartozik! jelszó jegyében törekedtünk mi is arra, hogy ez a felhívás beteljesedjék a mi hozzájárulásunkkal is. Lelkesen, kíváncsian, tettre készen, segítő jóakarattal érkeztünk, és rengeteg élménnyel, tapasztalattal, egy csapattá kovácsolódva távoztunk Tusnádfürdőről. Összetartozunk, s emiatt eggyé is lettünk a közös cél, akarat és munka révén, hiszem, hogy mindannyian, egyen-egyenként is tudtuk úgy képviselni a vallásos értéket, az élet igenlését, hogy az Isten előtt és embertársaink előtt egyaránt tetsző legyen!

Köszönjük a Keskeny utas cspaat nevében az Ikafalvi Református Egyházközségnek hogy felvállalta a szervezés feladatait, valamint a Bethlen Gábor Alapnak, és a MIT-nek hogy támogatta rendezvényünket.

Mátéfi Tímea/reformatus.ro