A Maros megyei Bonyha – Balavásár és Dicsőszentmárton között félúton – a Kis-Küküllő bal partján található. A 15. század végén a bonyhai uradalom a Bánffy családtól örökösödés révén a bethleni Bethlen család tulajdonába került, ők a 20. századi államosításig birtokolták. Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. Az erődítmény jellege mára már teljesen eltűnt, a falakat, a saroktornyokat a környékbeliek széthordták építkezésekhez. A kommunizmus ideje alatt az ingatlanban közintézmények működtek, de felújítására egyszer sem fordítottak gondot. A Bethlen-család kastélya néhány éve került az egyház tulajdonába. Az államosításkor kiköltöztetett tulajdonosok egyikének unokája, Bethlen Fruzsina – miután a kastélyt visszaigényelte és 2006-ban a tulajdonjogot megkapta – az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozta a még mindig impozáns épületet azzal a kéréssel, hogy közösségi célt szolgáló intézményt hozzanak létre benne. Az egyházkerület a legfontosabb állagmegőrzési munkák elvégzését követően 2013-ban bízta az épületet a nőszövetség gondjaira.

A szervezet elnöke, Borsos Melinda a családi napon közöntőbeszédében elmondta, hogy az Erdélyi Református Nőszövetség 90 éve, 1928-ban alakult az elkeseredettség, a reményvesztettség korában. Az akkori vezetők felismerték, hogy olyan szövetségekre van szükség, amelyek fel tudják rázni a népet. A nőszövetség 1948-ig végezhette a szolgálatát, akkor az államhatalom betiltotta, de a nők utána is végezték a gyülekezetekben a rájuk bízott feladatot. 1992-ben újraalakult az egyház meghatározó belmissziós szervezete. Borsos Melinda arról is beszámolt, hogy – bár sokat fáradozott a nőszövetség is azon, hogy a bonyhai Bethlen-kastély felújításához szükséges pénzösszeget előteremtse – a magyar kormány jóvoltából a kastély megújulhat, a munkálatoknak már idén neki akarnak kezdeni.

Funkcionális épületegyüttes lesz a kastélyból

A bonyhai Bethlen-kastély az erdélyi kastélyhagyaték reprezentatív épülete, más kastélyokhoz képest egészen jó állapotban maradt meg, ezért is szükséges a mihamarabbi restaurálása. Ballai Zoltán gazdasági tanácsos szerint elsőként a felméréseket kell elvégezni, fel kell tárni az udvart, dendrológiai vizsgálat is következik, hogy a ma álló fák közül minél több megmaradjon. A tanácsos szerint a kastély udvarán valamikor négyszögű bástyás fal volt, amelyekből ma már mindössze egyetlen bástya áll. Fel kell tehát tárni a régi falak alapjait is, konzerválni kell őket.

A felújítási tervek szerint az egyik sarokbástyát félig visszaépítenék, hogy minél többet meg lehessen mutatni a kastély múltjából. Ezen a bástyán keresztül lehet majd a kastély mellé épülő új épületbe is bejutni, kapocs lesz tehát a régi és az új között. Mivel a műemlékvédelem kizárólag az épület állagmegőrzését teszi lehetővé, és nem engedte meg, hogy az épület tetőszerkezetét átépítsék, és így használhassák ki minél jobban az épület adottságait, egy olyan épületrészt kell a kastély mellé építeni, amelyben legalább 150 ember elfér, ugyanakkor étkező és konferenciaterem is áll az ide érkezők rendelkezésére. A régi és új épületet a már említett sarokbástyán keresztül egy üvegfolyosó fogja összekötni.

A kastély, miután sikerült eredeti állapotára visszaállítani, főként kisebb rendezvények helyszínéül szolgálna, de itt kapna helyet az adományozó családnak, Bethlen Katának és Bethlen Fruzsina grófnőnek szentelt emlékkiállítás is. Fontos azonban kiemelni, hogy a kastély nem múzeum lesz, az épület egyik része funkcionális lesz, hiszen működő nőszövetségi központnak képzelték el, amely védőházként is működhet, a nőszövetség bántalmazott asszonyokat fogadhat ide be.

További képek a rendezvényről az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján találhatók.

forrás: reformatus.ro, fotók: Kiss Gábor