Kapcsok egyház és világ között

A közélet infantilizálódásának és az értelmiség manipulálhatóságának veszélyeire figyelmeztetett előadásában Nagy Sándor korábbi dunamelléki főgondok, hangsúlyozva, hogy ebben a helyzetben a keresztyéneknek fokozott felelősségük van a hiteles tájékoztatás terén. A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának korábbi világi elnöke kifejtette: a klímaváltozás vagy a bevándorlás kérdésében, de más súlyos problémák esetében is lobbiérdekek mentén születnek a döntések, ezért a keresztyéneknek különös felelősségük részt venni a politikában, mert ha távol maradnak tőle, mások fogják helyettük meghatározni, hogy merre menjen a világ. Nagy Sándor szerint az egyház intézményesen is sokat tesz a közéleti érzékenység fejlesztése érdekében részben az oktatási intézményei, részben pedig a vallásoktatás által.

Rossznak látja az egyház társadalmi megítélését napjainkban Adorján Gusztáv. Ennek oka szerinte, hogy a református közösségek jelentős részéből hiányzik a kellő nyitottság. – Az egyházat sokan sötétnek és feketének látják, pedig Krisztus mosolygós volt és szeretettel teli – fogalmazott a tiszántúli főgondnok, aki úgy véli: az egyház világi tisztségviselőinek legfontosabb feladata éppen az, hogy szakmai tekintélyük és kapcsolatrendszerük révén kapocs legyenek az egyház és a rajta kívül élő emberek között.

A főgondnok hozzátette: e célt segíthetik az egyház oktatási és szociális intézményei, de csak akkor, ha a hitéleti munka mellett profi módon és átláthatóan végzik szakmai tevékenységüket is. Adorján Gusztáv szerint az egyháznak a földi problémák feltárásában és megoldásában is segítenie kell, együttműködve ennek érdekében akár a politikával is. Ezért nyitottnak kell lennie akár újabb intézmények átvételére is, csak így élhet a napjaink nyújtotta lehetőségekkel.

Hit nélkül nincsenek gyümölcsök

A református ember közélet iránti nyitottságáról, annak a reformáció és a törökvész korában gyökeredző okairól beszélt előadásában Huszár Pál. A dunántúli főgondnok ezzel összefüggésben hangsúlyozta a református oktatás jelentőségét, hiszen a református iskolákban évszázadok óta az egymás terhének hordozására, a mások iránti felelősségvállalásra nevelik a diákokat. – Nem kell ahhoz gondnoknak, presbiternek lennünk, hogy részt vegyünk a közéletben – szögezte le az előadó, arra kérve mindenkit, hogy keresztyén hitüket vállalva vegyenek részt szűkebb-tágabb közösségük ügyeinek intézésében.

Az MRE Zsinatának világi elnöke szerint a református egyház legfontosabb feladata ma az, hogy megszólítsa azokat a százezreket, akik a népszámláláskor ugyan reformátusnak vallották magukat, még sincs kapcsolatuk a gyülekezetekkel. Elmondta: a szószékekről ők nem érhetők el, ezért másképp kell eljutni hozzájuk. – Társadalmi, nemzeti ünnepeinken egyre többször kapnak megszólalási lehetőséget a lelkipásztorok vagy akár a világi egyháztagok is, ezért arra biztatok mindenkit, éljünk ezekkel a lehetőségekkel! – buzdított Huszár Pál arra, hogy senki se féljen megvallani a hitét ilyenkor. A főgondnok kitért a felekezetek közötti együttműködés kérdésére is, hangsúlyozva: a hasonló problémák összehozzák őket, rá vannak utalva az együttműködésre.

A főgondnokokat hitvestársaik is elkísérték a pápai találkozóra

A közösségért végzett munka és a hit kapcsolatáról tett bizonyságot Dézsi J. Zoltán. Az erdélyi főgondnok leszögezte: az előbbi az utóbbi nélkül értelmetlen, hiszen a közéleti tevékenység csak a hit jegyében hozhatja meg a gyümölcseit. Az előadó felidézte a hitbeli fejlődés állomásait a gyerekként megtanult első imádságtól a konfirmációig, majd a felnőtt hit próbatételeiről, az egyházi szolgálat kihívásairól emlékezett meg, hangsúlyozva a megújulás szükségességét, ami nem a múlt értékeiről való lemondást, hanem „az egyházi élet jelenhez igazítását" jelenti szerinte.

Isten rendje nem változtatható meg

– A mai társadalom jelentős része avíttnak, korszerűtlennek látja az egyházat. Ennek sokféle oka van, de az egyháznak is megvan benne a maga felelőssége – fejtette ki előadásában Varga Attila, aki ugyanakkor Kálvin korszerűségére hívta fel a figyelmet. A királyhágómelléki főgondnok elmondta, hogy a genfi reformátor tevékenysége nemcsak a hitbeli kérdésekre terjedt ki, hanem teológiai válaszokat adott az e világi gondokra is. A kolozsvári egyetemen tanító alkotmányjogász felhívta a figyelmet arra, hogy a svájci hitújítónál jelentek meg elsőként a polgári egyenlőség, a képviseleti demokrácia, a parlamentarizmus, a jogállamiság, sőt a hatalommegosztás gondolatának csírái is. A 16. századi gondolkodó a Szentírás alapján szociáletikát alkotott a családra, a pénzre, a munkára, a vagyonra, a gyarapodásra vonatkozóan.

– Ultraindividualizált világunkban a szolidaritás parancsáról megfeledkeztünk. Ez mai bajaink forrása – figyelmeztetett Varga Attila, aki szerint Kálvin ma is időszerű válaszokat ad ezekre a bajokra, és ha ezt tudatosítjuk magunkban, ha korszerűsítjük azt, amit Kálvin követőiként ugyan eddig is tudunk, de mára kiüresedett rutinná vált számunkra, akkor meg fog tudni újulni református egyházunk.

– Egy nemzete iránt elkötelezett kormány legfontosabb célja, hogy a nemzet megmaradását szolgálja – mondta Tőkéczki László dunamelléki főgondnok, aki ezzel összefüggésben emlékeztetett arra is, hogy a magyarságban másfél évszázadon keresztül a nemzethaláltól való félelem uralkodott. A történész szerint emiatt önbizalmat kell adni a magyarságnak, tehát az identitás és a kultúra megerősítésére van szükség. Ebben a református egyháznak, azon belül a világi egyháztagságnak is fontos feladata van, viszont hogy ezt teljesíteni tudja, vissza kell találnia a reformáció örökségéhez.

A főgondnok előadásában szólt a bevándorlás kérdéséről is, hangsúlyozva, hogy Isten teremtett rendjét nem áll módunkban megváltoztatni.

– Az evangélium szerint elsősorban a ránk bízottakért vagyunk felelősek, az egész világ baját nem vehetjük a nyakunkba. A világot ugyanis Jézus Krisztus váltotta meg, és minden olyan emberi ideológia megbukott, amely új embert és új világot akart teremteni – hangsúlyozta az előadó, aki figyelmeztetett arra is, hogy a nagy számú – szaktudás és nyelvtudás híján lévő – bevándorló ellátását nem bírná el a magyar gazdaság és az amúgy is rendkívül megterhelt szociális ellátórendszerünk.

Háborús bűnös főgondnok?

Nehézségekről számolt be a főgondnoki találkozó résztvevőinek a kárpátaljai reformátusok világi vezetője. Nagy Béla kiemelte: sok olyan tevékenységet végeznek, amely nem az egyház, hanem az állam feladata lenne. Nemcsak óvodákat és iskolákat működtetnek az ukrán állam támogatása nélkül, hanem idős-, fogyatékos-, gyermek- és anyaotthonokat, kríziskonyhákat és még tűzoltóságot is. A főgondnok elmondta, hogy a szociális helyzet egyre romlik, ráadásul a kárpátaljai magyar férfiak is folyamatosan kapják a katonai behívókat, ezért sokan Magyarországra és külföldre menekülnek. – Előbb vagy utóbb a családjaik is követik őket, a házaikat pedig keletről érkező ukránok veszik meg – figyelmeztetett Nagy Béla, aki szerint a hit eddig megtartotta a gyülekezeteket, de a presbitereknek határozottan oda kell állniuk a lelkipásztoraik mellé, és együtt kell fáradozniuk azon, hogy a nyájat ezekben a nehéz időkben is megőrizzék.

– Én háborús bűnös vagyok, így nézzenek rám főgondnoktársaim – utalt a máig hatályban lévő, a felvidéki magyarság kollektív bűnösségét kimondó Beneš-dekrétumokra Fekete Vince. A felvidéki reformátusok világi vezetője az egykor etnikailag és nyelvileg sokszínű, de napjainkra színeit vesztett Felvidékről beszélt előadásában. A helyi magyarság körében egyre erősebben zajló asszimilációs folyamatokra figyelmeztetve kiemelte, hogy négy magyar gyerekből hármat szlovák iskolába járatnak a szülei, zenepedagógusként pedig azt tapasztalja, hogy a szülők bár magyarul köszönnek vissza neki, gyermekeikkel szlovákul beszélnek. – Nem értem ezeket az édesanyákat, ez nemzeti öngyilkosság, az utolsó órában vagyunk, meg kell találnunk annak módját, miként tudjuk megszólítani őket, és miként tudjuk megállítani ezt a folyamatot – kongatta meg a vészharangot a főgondnok.

A délvidéki magyarság és egyháza helyzetéről szólt Hallgató Imre. A korábbi délvidéki főgondnok elmondta, hogy a Vajdaságban ma kétszázötvenezer magyar, köztük mintegy tizenötezer református él. – A kisebbség kisebbsége vagyunk – fogalmazott, majd hozzátette: a délvidéki magyaroknak felekezeti hovatartozástól függetlenül össze kell tartaniuk, mert az anyanyelvi oktatás mellett ez megmaradásuk záloga.

Kulturális harcban állunk

A keresztyén ember politikai szerepvállalásának jelentőségét hangsúlyozta előadásában Soltész Miklós egyházi ügyekért felelős államtitkár, több olyan közéleti kérdést is említve példaként, amelyben elengedhetetlen a keresztyén értékek képviselete. – Nem szabad engednünk olyan ideológiáknak, amelyek jól láthatóan a ránk bízott emberek és a nyugati civilizáció vesztét okozhatják – figyelmeztetett. A politikus három aktuális kérdést emelt ki: az újkori népvándorlás, a keleti és a nyugati világban egyaránt tapasztalható keresztyénüldözés és a genderideológia térhódításának problematikáját. – Olyan kihívások ezek, amelyek megoldása során imádsággal kell segítenünk a politikusokat – hangsúlyozta Soltész Miklós.

Óriási lehetőségnek nevezte a reformáció ötszáz éves jubileumát Prőhle Gergely európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, mert az évfordulón rávilágíthatunk arra, mit adott a protestantizmus a világnak az elmúlt félezer esztendőben. – Az állami és az egyházi bizottságok már készülődnek az ünnepre. A kérdés sokkal inkább az, miként tudjuk a reformáció értékeit helyi szinten, a gyülekezetekben is megjeleníteni – figyelmeztetett. Az evangélikus országos felügyelő egyúttal kifejtette: bár gyülekezeteiben él az egyház, a legnagyobb missziós területet mégsem ezek a közösségek, hanem a szociális és az oktatási intézmények jelentik számára, ezért ezzel a lehetőséggel sokkal tudatosabban kellene élnie.

A bevándorlás kérdésével kapcsolatban Prőhle Gergely elmondta: be kell látni, hogy a nyugati integrációs politika csődöt mondott, az iszlám és a keresztyén gyökerű európai civilizáció között kulturális harc zajlik, amelyben az utóbbi vesztésre áll, ráadásul súlyos kérdés, hogy megállítható, vagy esetleg netán visszafordítható-e egyáltalán az európai népességfogyás.

Krisztus ügye győztes ügy

Steinbach József dunántúli püspök a Fil 1,1–2 alapján szólt a főgondnokokhoz. Hangsúlyozta, hogy keresztyén felelősségünk elsősorban mindig arra tekinteni és azért hálát adni, amink van, és nem állandóan arra panaszkodni, amiben hiányt szenvedünk. Az idézett igeszakasz alapján van tehát mennyei gazdánk, hisz az Úr szolgái vagyunk, van hitelességünk, mert bár nem vagyunk tökéletesek, Isten Krisztus érdemén keresztül mégis ránk tekint, továbbá van lelki otthonunk a gyülekezetben és van Krisztusban kegyelmünk, azaz megváltásunk is.

A püspök előadásában kiemelt néhány területet, amellyel összefüggésben keresztyén felelősségünk végiggondolására buzdított. Ezek között szólt az igehirdetés ügyéről, amelyet szerinte meg kell újítanunk és újra középpontba kell állítanunk. – A hit hallásból van. Higgyük el tehát, hogy a kimondott szónak, Isten Igéjének ma is hatalma van – fogalmazott. Az egyházi vezető a hitelesség kérdésével összefüggésben hangsúlyozta: nemcsak hirdetni, élni is kell az evangéliumot, mert ma csak oda mennek az emberek, ahol hiteles életeket látnak. – A hitelesség sokszor az első lépcsőfok a keresők számára, és csak ezután van lehetőség az Igével történő megszólításukra – szögezte le az előadó, aki végül a család, a gyülekezet, valamint az európai és globális problémák összefüggésében is kitért a felelősségvállalás problémakörére. – Merjük hitelesen hirdetni és élni az evangéliumot, és merjük az eredményt az Úrra bízni. Vagyis merjünk mindent megtéve erőlködni, bízva abban, hogy áldás lesz erőlködésünkön. A megoldás, az eredmény nála van. Nincs okunk félni, mert Krisztus feltámadt, így az ő ügye győztes ügy! – zárta gondolatait Steinbach József.

Kiss Sándor

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. július 12-i számában