Igyekeztünk hát utánajárni, miként készíthetnénk vele interjút, végül Csenki Zsuzsa, a budai gyülekezet diakóniai gondnoka segített: „Hihetetlenül kedves és életörömmel teli teremtés, bár az életben sok nehéz helyzettel kellett szembe néznie, köztük az egyik legnehezebb próbatétellel, saját gyermekét is temetnie kellett. Számomra nagy öröm, hogy ismerhetem, szerethetem" – írta róla.

Özv. Hanczár Istvánné, vagy ahogy mindenki ismeri, Zsizsi néni már a telefonban elbűvöli az embert. „Tegezz csak nyugodtan" – cseng a hangja. Tízre megyek hozzá, mert előtte nem ér rá: egy gyengén látó gyülekezeti tagnak, Évikének olvassa fel minden reggel telefonban a napi igét vagy a Bibliaolvasó kalauz szerinti igei üzeneteket. „Nagyon jól megvagyunk, ő elbírja az én bőbeszédűségemet, ha valamit már többször mondok, akkor folytatja..." – viccelődik.

Zsizsi néni csodás, férje által készített bútorok között fogad: „mikor Várkonyi Zoltán elvette Szemere Verát, akkor rendelte meg a színművész házaspár a férjemtől a 16 darabos bútorszettet, amiből ő többet szabott ki, így lett nekünk is". Teával és süteménnyel kínál, és elmeséli, akkor kezdett komolyabban önkénteskedni, mikor a férje tíz éve elhunyt, így felszabadult az ideje. Az önkéntes szót azonban nem annyira szereti: „ez nem annyira önkéntesség, természetes, hogy az ember segít. Ahol szükség van, ahol látja az ember, hogy segíthet, ott szívesen megtesszük ezt. Mindig van valami alkalom."

A hölgy eljár a budai gyülekezetbe, a Biblia órára és az asszonykörbe is. Eleinte a jegyesoktatásra járóknak főztek, ez volt az első kollektív munka, majd 2010-ben az indiai leprásoknak kötöttek fáslikat. Jelenleg is kötögetnek, illetve patchwork ágyterítőket készítenek a beregszászi református kollégium lakói számára. „Nagyon örülnek neki, mert jobban néz ki, mint egy fehér takaró. Most lesz még harminc új ágy, szóval van mit tenni. Mindig hívunk másokat is, hogy jöjjön, valamit úgy is tud csinálni, akár kötni, gombolyítani vagy bontani. Mindez nagyon sokat jelent, hogy valahova tartozhat, valami hasznos munkát végezhet" – magyarázza Zsizsi néni.

Emellett Zsizsi néni még elkíséri a gyengén látó Évikét templomba, piacra, útközben persze meglátogatnak más gyülekezeti tagot is, aki nehezebb helyzetben van, sőt elvégzik a bevásárlást neki is. A tavalyi Szeretethídon – akárcsak más napokon – éppen betegeket látogattak. „Máskor is megyünk, ha tudjuk, hogy valaki beteg. Idősek vagyunk, ráérünk" – mosolyog. Véleménye szerint nagy szükség van arra, hogy odafigyeljenek egymásra az emberek. Míg régen természetes volt, hogy három-négy generáció egy fedél alatt élt, ismerték egymást a szomszédok, ott volt a rokonság, ma már, ha van is az embernek leszármazottja, gyakran a szomszéd vagy egy gyülekezeti barátnő tud inkább segíteni.

„Nem kell valakinek idős korára egyedül maradnia. Aki egyedül marad, maga tehet róla, mert mindig van mit csinálni" – véli. Az önkéntesség kapcsán úgy gondolja, az a legfontosabb, hogy az ember nyitott legyen. „Van, aki természetesen meglátja, ha szükség van valamire, s nem várja meg, hogy szóljanak – magyarázza Zsizsi néni. - S nem feltétlenül fizikai szükségről beszélek, gyakran az segít, ha elmegyünk valakit meglátogatni, beszélgetünk vele." Úgy tűnik, végtelen az energiája: „A Jóisten ad energiát. Úgy gondolom, nagyon szeret engem. A férjem mindig mondta, hogy irigyli a hitemet. Azt is a Jóisten adta, ebben nőttem fel."

Meghosszabbított jelentkezési határidő!
A Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokat szervező Magyar Református Szeretetszolgálat 2014. május 11-ig a jelentkezést a május 16-17-i eseményre. Az önkéntesként regisztrálókra több értékes nyeremény is vár. További részletek a Szeretethíd honlapján: www.szeretethid.hu.

Szöveg és fotó: Botos Regina