Szabadon a Jövőért. Felelősségvállalás Európáért

2012. november 15., csütörtök

Protestáns válaszok a gazdasági válságra. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE) firenzei nagygyűlésének nyilatkozata.

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE) Firenzében gyűlt össze a szervezet hetedik Nagygyűlése alkalmából, egy olyan időszakban, amikor az európai integrációs folyamat mélyreható válsággal szembesül. Ez a válság jelentős hatással lesz Európa polgáraira, társadalmára, demokráciájára épp úgy, mint az európai integrációs folyamatra. Ez a helyzet arra sarkallja a Nagygyűlést, hogyállásfoglalásával ne csak a CPCE tagegyházait, hanem Európa szélesebb nyilvánosságát szólítsa meg.

„Szabadon a jövőért” a mottója a CPCE firenzei Nagygyűlésének. Isten ajándékozta nekünk ezt a szabadságot Jézus Krisztus által, akinek üzenete hitet ébreszt bennünk, és mindannyiunkat szabaddá tesz a felelősségteljes szolgálatra a világban. Az európai protestáns egyházak elkötelezték magukat a Leuenbergi Konkordiában amellett, hogy elősegítik az igazságosságügyét a világban és a békés kapcsolatokat egyének és nemzetek között. „Ez szükségessé teszi, hogy másokkal együtt mindenben a józan és szakszerű megfontolást keressék és alkalmazzák.” (Leuenbergi Konkordia 11)

A mostani válság következményeként sok ember fél a jövőtől. Sokakat érint Európában a munkanélküliség, a csökkenő jövedelemszint, a jóléti szolgáltatásokvisszafogása és a megszorító intézkedések, melyek hatással vannak a közszolgáltatások finanszírozására és a növekvő szegénységre. Az egyik legaggasztóbb folyamat a fiatalok munkanélküliségének különösen magas aránya, amely sok országra jellemző. A mélyen gyökerező egzisztenciális aggodalom és a jövőbeli kilátások teljes hiánya miatt tömegek vonulnak az utcára.

A CPCE Nagygyűlése tisztában van azzal, hogy ezekre a problémákra nincsenek egyszerű válaszok, nincs egyetlen gyógymód, melyet alkalmazni lehetne, főként úgy, hogy Európa gazdasága és pénzügyi piaca ennyire szoros kapcsolatban áll a globális gazdasági és piaci szereplőkkel. A Nagygyűlés szeretné kifejezni elismerését a politikai vezetők felé, akikre a válság miatt hatalmas nyomás nehezedikés jövő iránti felelősségük jelentős. Egyben biztosítjuk őket arról, hogy imádkozunk értük.

Mind a saját országainkban, mind az egész világon a szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre nő. A válság nem csak Európában, de az egész világon szedi áldozatait. Minden a helyzet megoldására tett javaslatot alaposan mérlegelni kell a tekintetben, hogy milyen hatékonyan segítik a leginkább érintett embereket és társadalmakat, milyen lehetséges hatással bírnak az európai integráció stabilitására és mennyiben járulnak hozzá a globális szolidaritás előmozdításához. Ennek a mélyrehatóválságnak rengeteg oka van és hatása is összetett, szerteágazó. Az Nagygyűlésaz alábbi szempontokat azonban kiemelt fontosnak tartja: 

Bátorság az igazsággal való szembenézéshez

A keresztyén hit abból a tapasztalatból ered, hogy az igazság szabaddá tesz a jövőre. Mindenestül a bibliai ígéretre hagyatkozik: „az igazság megszabadít titeket”(János 8:32). Az ígéretbe vetett hitük arra a meggyőződésre vezette a CPCE tagegyházait, hogy a mostani európai válság kiterjedését és következményeit feltáró igazsággal az emberek nem csak hogy meg tudnak birkózni, de ennek az ismeretnek felszabadító hatása is lehet. Csak ha megvan bennünk a bátorság arra, hogy szembenézzünk ezzel az igazsággal, tudunk eltökélt tettekhez új utakat megnyitni és megújult távlatokat fedezni fel a jövő számára. Erre építve akarja bátorítani a Nagygyűlés a vezető politikai és gazdasági szereplőket, és lényegében valamennyi európai polgárt, hogy nézzenek szembe az igazsággal, még ha az nyilvánvalóan kellemetlen is. 

Az igazsággal való szembenézés bátorsága szabaddá tesz arra, hogy megkérdőjelezzük azt a kizárólagos igénnyel hangoztatott álláspontot, amely szerint az aktuális politikai stratégia az egyetlen megoldás a válságra. Lehetnek olyan helyzetek, amikor egy bizonyos megoldás nyilvánvalónak tűnik, mégis az az ideológia, amely csak egyetlen konkrét megoldást támogat, ellentmond az igazságot és szabadságot megalapozó álláspontnak. És azzal fenyeget, hogy aláássa a jövőre nyitott szabadság esélyét. A tanácstalanság vagy bizonytalanság beismerését nem kellene a politikai gyengeség jeleként értékelnünk, hanem épp ellenkezőleg, az erő bizonytékaként. Pontosan ez az útja annak, hogy az emberek politikába vetett hite újra megerősödjön, az a hit, ami nélkül az európai „projekt” halálra van ítélve. A válság nem oldódik meg egyik napról a másikra. Az aktuális válsággal való szembenézésnek az a legfőbb célkitűzése, hogy teret nyisson a nagyobb fokú igazságosságra, szolidaritásra és összhangra épülő társadalom létrehozását célzó kreatív cselekvéshez.

Az őszinteségre és tisztességre való felhívás az egyházaknak maguknak is szól, akik nem a társadalom, a politika és a gazdaság peremvidékén élnek, hanem saját jogukonmaguk is főszereplői a folyamtoknak. Ennek okán a Nagygyűlés bátorítja tagegyházait, hogy vizsgálják meg kritikusan saját szerepüket a válságban. Csak azt követően szólhatnak szavahihetően másokhoz.

A demokrácia megerősítése

A válság jelentős nyomást gyakorol a demokráciákra és a demokratikus folyamatokra, és határozott lépéseket követel meg. Az a benyomás alakult ki, hogy a nemzeti parlamentek, illetve kormányok nem szabadok többé arra, hogy ezeket a döntéseket önállóan hozzák meg, sőt az európai intézmények sem, hanem az igazi hatalom a pénzügyi piacokon összpontosul. Az emberek egyre inkább úgy érzik, hogy távoli erőközpontok döntéseinek vannak kiszolgáltatva. Ez a fejlemény nem végső soron annak köszönhető, hogy a politikai döntéshozatal az elmúlt években növekvő mértékben liberalizálta a pénzügyi szektort és a nyilvános kontrol korábbi formáit lebontotta.

A Nagygyűlés meg van győződve arról, hogy a válságot csak úgy lehet hatékonyan és hosszú távon is fenntarthatóan legyőzni, ha az államok Európa szerte minden szinten megerősítik az átláthatóbb és demokratikusabb folyamatokat. A protestantizmus a döntéshozatalban való teljes részvételt és az aktív bevonást tartja az Európán belüli jószomszédi viszonyok és a békés együttműködés elengedhetetlen feltételének.

A társadalmat befolyásoló következmények figyelembevétele

Eleddig a válság leküzdésére irányuló javaslatok társadalomra gyakorolt hatásának vagy éppen az alkalmazott stratégiák okozta társadalmi terheknek a mérlegelése elmaradt. A megszorító intézkedésekre és költségvetési fegyelemre összpontosító kizárólagos figyelem, legyen az utóbbi mégannyiraelengedhetetlen és kívánatos is, végzetesnek bizonyult az érintett országokban a közvetlen társadalmi következmények tekintetében.

A Nagygyűlésüdvözli az Európai Tanács 2012-es júniusi döntését, miszerint a strukturális alapból 120 milliárd eurót fordítanak a „növekedési és munkahely teremtési paktumra”, de továbbra is hiányolja a politikai döntések lehetséges társadalmi hatásainak rendszeres és átfogó elemzését, ahogy azt amúgy az Európai Unió Egyezményének szociális záradéka (Európai Unió Működéséről Szóló Egyezmény 9. cikkelye) formálisan is megköveteli.

Ez a kiegyensúlyozatlanság különösen szembetűnő az EU európai szintű gazdasági kormányzásának aktuális megfogalmazásában, amely az elmúlt két évben túlzott hangsúlyt fektetett a megtakarításokra és költségvetési konszolidációra, a társadalompolitikai célok tényleges mérlegelése nélkül. A „magas versenyképességű szociális piacgazdaság” létrehozásának formális célja, (ahogy azt az Európai Unióról szóló szerződés 3.3 cikkelye megfogalmazza), megfelelő szabályozási eljárásokat tesz szükségessé, miközben egyenlő mértékben érinti a gazdasági és társadalmi kérdéseket.

Igazságos adópolitika

Általánosságban túl kevés figyelem hárul a fiskális politikai megoldásokra a megszorításokhoz képest, a költségvetési konszolidációra szolgáló eszközök mérlegelésekor.

A Nagygyűlés emlékeztet minden érintettet arra, hogy a társadalmak és az államok mindannyiunk adójából és szolidaritásából élnek, és minden állampolgárt azonos kötelesség terhel a közjó kapcsán. Példa gyanánt, a válság időszaka, különösen a fiatal korosztály alacsony foglalkoztatottsági szintje, még nyilvánvalóbbá teszi, hogy nagyon fontosak az állami beruházások az oktatás területén.

A keresztyén meggyőződés szerint az erősebb lehetősége és kötelessége többel hozzájárulni, több terhet hordozni, mint a gyengébbnek. A magas jövedelmek és vagyon nagyobb mértékű megadóztatása – akár átmenetileg –, vagy az ezeket terhelő egyszeri adókivetés megfelelő intézkedés lenne a jelen körülmények között, eszköz arra, hogy a válság okozta terheket igazságosabban osszuk el. Ezzel egyidejűleg hatékony és szigorú intézkedések szükségesek az adókerülés és adócsalás felderítésére és leküzdésére, és meg kell erősíteni, illetve ki kell bővíteni az adóhatóságok működését.

Pénzpiacok szabályozása

Európa egyes államaiban különböző okok miatt alakult kia pénzügyi, gazdasági és nemzeti adósságválság. A súlyosbító körülményeket körültekintő vizsgálat tárgyává kell tenni és megfelelő módon korrigálni. Azok a politikai irányvonalak ugyanakkor, melyek továbbra is az adósság oly mértékű növelését okozzák, amely óhatatlanul a jövő nemzedékek jólétét terheli és azt komolyan veszélyezteti, etikátlanok. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi hitelválság végeredményben a pénzpiac válságából ered: a bajba jutott bankok kisegítése, a különböző gazdaságélénkítő programokkal, a csökkenő adóbevételekkel és emelkedő társadalmi kiadásokkal együtt korábban nem látott méretű nemzeti adósságnövekedést eredményezett minden olyan országban, melyet elért a válság. Magától értetődő, hogy a bankokat és pénzügyi piacokat érintő tervezett szabályozás kulcsfontosságú, nem csak az Európai Unió, de az egész kontinens jövője szempontjából.

A protestáns ethosz a szabadságra és a felelősségre úgy tekint, mint amik egymástól elválaszthatatlanul, szorosan összefüggnek. Ezt az alapvető kapcsolatot a kockázat és az elszámoltathatóság között vissza kell állítani a pénzügyi szektorban is. Ezen túlmenően a pénzügyi szektort és azokat, akik hasznot húztak a válságból, szorosabban be kell vonni annak orvoslásába. Teljességgel elfogadhatatlan a jelen helyzet, azaz hogy a válságból adódó nyereségek privát kezekbe jutottak, míg a veszteség teljes mértékben a társadalomra hárul.

A pénzügyi és banki szektor folyamatos ellenőrzést, etikailag megalapozott szabályozást igényel, hatékony és jól érvényesíthető eszközökkel. Kézzelfogható lépés ebbe az irányba a tranzakciós adó bevezetése lenne, amelyet a lehető legtöbb részvevő országban be kell vezetni. További eredményt lehetne elérni egy Európai Bankunióval, mely közös szabályozást és közös ellenőrző szervezetet biztosítana.

„Nem” az újjáéledő nacionalizmusra

A válság miatt jelentősen megnőtt az európai intézményekkel szembeni bizalmatlanság, sok országban új szelek járnak, amik megerősítik a nacionalista és populista tendenciákat és pártokat. Gondosan odafigyelve kell világos különbséget tennünk az állam önrendelkezési jogának és saját nemzeti érdekeinek jogos védelme, illetve a nacionalizmus agresszív formái között, melyek könyörtelen versenyt és ellenségeskedést szítanak a nemzetek között és támogatják a kisebbségek elnyomását. Éppen a 20. század folyamán elképesztő pusztítást eredményező, 19. században megszülető nacionalizmus ellenhatásaként indult el európai integráció folyamata. Ezért a protestáns egyházak – akik részint maguk is aktívan összefonódtak a nacionalista törekvésekkel –, szorosan kötődnek az integrációs folyamathoz, és azt teljes támogatásukról biztosítják. Ezzel kapcsolatban a Nagygyűlés minden érdeklődő figyelmébe ajánlja a szervezet 2001-es „Egyház-nép-állam-nemzet” című jelentésére.

Gazdasági modellünk újragondolása

Az aktuális és közvetlen megfontolások mellett sok keresztyén mérlegeli a távlatos lehetőségeket, miszerint a válság indokolttá teheti az uralkodó gazdasági modell újragondolását, amely a jólét gyarapodását elsősorban a gazdasági növekedésként határozza meg, és automatikusan kiterjeszti a piaci erők logikáját az élet más területeire is. A Nagygyűlés örömmel fogad minden új ötletet és kezdeményezést, amely eltérő gazdasági megközelítést, alternatív életvitelt javasol az egyházakban és gyülekezeteikben csakúgy, mint a szélesebb társadalom egészében; üdvözli az olyan gondolatokat, amik például a Nagygyűlés „Stand Up For Justice” című jelentésében megfogalmazódtak. Ez nem jelenti a szociális piacgazdaság alapelveinek nyílt elutasítását, melyet a protestantizmus nem pusztán gazdasági paradigmának tekint, hanem szélesebb értelemben egy valódi értékeket megtestesítő rendszerként tekint rá. A Nagygyűlés inkább az igazságosabb elosztás mellett szóló érvekre mutat rá, amely az értelmes és biztonságos foglalkoztatást garantálja, stabil szociális rendszert biztosít, kielégítő és megfelelő közszolgáltatásokat nyújt, és végső soron fenntartható gazdaságothoz létre, melyek megőrzik a teremtett világot.

Felszólítás az európai szolidaritásra

Napjainkig az Európai Unió Európa-szerte jelentősen hozzájárulta béke, a szabadság és az igazságos jólét előmozdításához. A CPCE maga is elkötelezett e célok iránt. Arra törekszik, hogy erősítse az egyházak, gyülekezeteik és a közösségek közötti partneri kapcsolatokat Európa szerte, ezáltal erősítve a szolidaritást az egész kontinensen. A jelenlegi körülmények között az egyházak közötti kapcsolat és ökumenikus együttműködés fontosabb, mint valaha, minthogy például szolgál arra, hogyan lehet együtt élni Európában, és értékes eszközül szolgál a kölcsönös megértés és szolidaritás előmozdításához a jelenlegi válság közepette is. A 21. században felmerülő legjelentősebb kihívások – mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, a demográfiai változások, a világgazdaságváltozása és a politikaiátalakulások Európa szomszédos régióiban – mind egy szabad és egyesült Európa után kiáltanak, amelynek a szolidaritásra való készsége nem ér véget a nemzetek határainál, hanem ellenkezőleg:túlmutat Európa saját határain is.

Firenze, 2012

Forrás: csc.ceceurope.org

>> A nyilatkozat angol verziója

Istent keresem

1Móz 30,1–24

„És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink