Másodszor hirdettek meg egész éjszakás imádságos virrasztást a kárpát-medencei református ifjúsági referensek és szervezetek. A Generális Konvent Ifjúsági Bizottságának (GEKiB) programját országszerte megrendezték, de határon túl is tartottak imaalkalmakat október 12-én éjjel. Királyhágómelléken például kétszázötven református fiatal volt együtt hálaadásban, bűnbánatban, könyörgésben, dicsőítésben és úrvacsorai közösségben.
Térdre magyar!
Zsíros kenyérrel, teával és kávéval kezdődött a péntek este, majd dicsőítéssel és könyörgéssel folytatódott a Lágymányosi Ökumenikus Központban. A református kezdeményezéshez a GEKiB egyik tagja, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség is csatlakozott. Diákkörei országszerte imahetet tartottak, emellett két másik, fiatalokkal foglalkozó szervezettel – Fiatalok az Élet Küszöbén (FÉK) és Budapesti Baptista Imamisszió – közösen megszervezték a Térdre Magyar! akciót. Száz különféle felekezetű keresztyén virrasztott és imádkozott a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet otthonában a keresztyének egységéért, Magyarországért, valamint a fővárosban tanuló főiskolások és egyetemisták megtéréséért.
„Érezzük a feladat időszerűségét és lehetetlenségét, ezért akarunk térdre ereszkedni – mondta Baczynski László, a FÉK munkatársa. – De nem csak ma éjjel, hanem rendszeresen szeretnénk Isten akaratát keresni." Különböző embereknek, egymástól független szervezeteknek helyezte Isten a szívére, hogy szólítsák meg a Budapesten tanuló főiskolásokat, egyetemistákat. „Nem tudjuk megszervezni az ébredést, de imádságunkkal előkészíthetjük a vitorlát a Lélek szelének" – hangzott el az egyik bizonyságtételben ezen az estén.
Egyetemtől egyetemig
„Gyönyörű ez a fényárban úszó város!"
„Még nem is láttam éjjel a Dunát."
Épp a BME kivilágított épületei előtt haladunk el, a Szabadság hídon akarunk átmenni Pestre. Megállunk a sarkon, s valaki így imádkozik:
„Uram, köszönöm Neked az egykori műszakis diákokat, akik ki mertek állni az igazság mellett, nem törődve a megtorlással... Kérlek, adj bátor szívet a mai egyetemistáknak is, hogy ne féljenek felszólalni az igazságtalanság láttán!"
Este kilenckor az akkorra már legalább száz főre duzzadt imádkozó „sereg" csoportokra bomlott, s különböző útvonalakon vágott neki a budapesti éjszakának. Beszélgetve, nevetgélve, imádkozva járták végig azt a képzeletbeli túrát, mely a város egyetemi épületeit köti össze.
A mi csapatunk a belvárosba igyekszik. A Műszaki Egyetemtől a Corvinus-ig sétálunk, majd onnan az ELTE bölcsészkaráig villamosozunk.
Az Astoriánál az egyik lány azért imádkozik, hogy ELTÉ-s barátnője ismerje meg Istent, s hogy a keresztyén diákok élete Istenről beszéljen csoporttársaiknak. Megindultan sétálunk egyetemtől egyetemig, imádkoztunk a Pázmány budapesti diákjaiért, a SOTE leendő orvosaiért, s megállunk a Károli bölcsészkarának faragott kapuja előtt is:
„Jézusom, én a pszichológus hallgatókért kérlek, hogy Te légy a támaszuk! ... Te tudod, hogy már az egyetemen mennyi reménytelennek tűnő esettel, kudarccal, szomorú élettörténettel találkoznak, s hogy mennyire leterheltek. Ne hagyd, hogy megfáradjanak és kiégjenek... Azért imádkozom, hogy ismerjenek meg Téged a tanárok és rajtuk keresztül a diákok is, hogy belőled merítsenek erőt a munkájukhoz. Ámen"
Hajnal előtt
Éjjel kettő is elmúlt már, mire visszaértünk Lágymányosra. Virrasztásunk legnehezebb óráiban zsoltárokat olvastunk, dicséreteket énekeltünk és Jézus főpapi imádságát tanulmányoztuk. Krisztus átvirrasztotta nagycsütörtök éjszakáját, úgy várta letartóztatását, küldetése beteljesülését. A Gecsemáné-kertben elmondott imádságát János evangéliumának tizenhetedik részéből ismerjük.
„Jó volt belegondolni – mondja Eszter, miközben felszállunk a villamosra –, hogy milyen környezetben hangzott el ez az ima, hogy Jézus körül ott aludtak a tanítványok, és Ő mégis azért imádkozott, hogy az a szeretet legyen bennünk, ami az Atyában van, hogy egyek legyünk vele, és ezt a szeretetet tovább tudjuk adni."
Zötykölődünk a 19-esen, s szöget üt a fejembe, amit Eszter még a megállóban mondott az éjszakáról.
„Mi változott meg benned reggelre?"
„Már a séta közepe felé elkezdtem élvezni azt, érezni Isten jelenlétét, tobzódni abban, hogy egy csomó olyan ember társaságában vagyok, akiket ugyanaz a vágy hajt egyetemről egyetemre, hogy Isten áldása legyen a diákokon és az intézményeken. Megélni azt, hogy mit is jelent az, hogy virrasztok és imádkozom, ez valahogy új lendületet adott a lelki életemnek."
Feke György, kép: Kalocsai Richárd