Nyaralás Barcson

Soha nem járt a családjával a Balatonnál, mert ez luxus. Moziban volt egyszer, igaz, harminc éve. Ha össze tudnak gyűjteni egy kis pénzt, elmennek egy napra nyaralni a barcsi uszodába – mondja egy ötgyermekes dencsházai édesanya, akivel a tanoda megnyitóján beszélgetünk. A munkanélküli fonónő arról mesél, hogy a lánya már eddig is sokkal többet kapott a tanodában, mint remélte. A tanári kar nagyon sokat segít, a gyerek pedig látványosan javított a tanulmányi eredményein. Persze ahhoz, hogy beteljesüljön a kislánya álma, hogy fodrász legyen, nagyon jól kellene tanulni. Reményük inkább arra van, hogy cukrász lehet belőle. Talán az sikerül.

Biztos talaj, értelmes cél

Milliós végkielégítések, busás tanácsadói szerződések, körbeszámlázások. Az Ormánság szélén ezek ismeretlen fogalmak. Annál inkább tudják, hogy mi a jövedelempótló támogatás, szociális segély, halmozottan hátrányos helyzet, közmunka. Számos családban az apa és az anya is munkanélküli, szerencsésebb esetben minimálbérért dolgozhatnak valahol a környéken. Nem véletlen, hogy a Református Missziói Központ uniós pályázatát befogadta a helyi egyházközség, és a tanoda ügye mellé állt az önkormányzat is. Dencsházán értelmes célt akarnak adni a szegény gyerekeknek. Segítik és tanítják őket, hogy ne váljanak kiszolgáltatott felnőtté. Vannak, akik máris följebb tudtak kapaszkodni, mert jobb jegyeket kapnak az iskolában – magyarázza Hantosi Sándor József, a tanoda egyik tanára. Azt szeretnék elérni, hogy úgy tanuljanak a gyerekek, hogy közben jól érezzék magukat. A tanulás mellett a programok között szerepel közös zenélés, sportolás, kirándulás a fővárosba és családi hétvége. A tanár úr szerint nem szabad odadobni a gyeplőt a gyerekek közé, hogy „éljetek önállóan, mert a korszellem ezt kívánja!” Azt tapasztalja, hogy a felső tagozatos gyerekek elfogadják az irányítást, ha az nem az önállóságukat ássa alá, hanem biztos talajt ad ahhoz, hogy megismerhessék önmagukat.

Rohadt világ!

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdető Peterdi Dániel esperes kemény szavakat mond: „Rohadt világban élünk!” A csendet szinte vágni lehet, minden szempár a lelkipásztorra szegeződik, aki elismeri, hogy nem szép dolog ilyet mondani a szószékről, mégis megteszi. Szomorú a szíve az embereknek, mert „körbevesz minket a nyomorúság, a becsapások és a kétségbeesett emberek küszködése. Legyünk hát Isten gyermekeivé egy rothadó világ közepette is, mert az Isten gyermekei szabadságban élnek” – hangzik a prédikáció. Peterdi Dániel azt vallja, hogy nem lehet a fiatalokat a keserűség levében hagyni, és hiszi, hogy egyáltalán nem illúzió hátországot adni nekik. „Hogyha egy nyomorult helyzetben belső tartást adunk a gyerekeknek, már egy lépést tettünk a győzelemhez. Az egyházmegye jó szívvel adta épületeit és szakértelmét a dencsházai tanodához, mert élet fakad belőle” – teszi hozzá az esperes. 

Mégse félünk!

Nemrég még recsegve-ropogva nyílt a falu központjában álló aprócska református templom ajtaja. Az ünnepi istentiszteleten azonban már a rendezett, tiszta, megújult templom karzatán csendül fel a gyerekek dala: „Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, ha ránk szakad minden baj, mégse félünk!” A kórus szélén lelkesen dobol Zsanett, akinek nemcsak a zenéhez, a rajzoláshoz és a festészethez is tehetsége van. Tanárai arra biztatják, hogy jelentkezzen művészeti iskolába, de a kislány tart ettől. Bár azt mondja, jó rajzolni, biztonságos életet szeretne, így bolti eladónak készül. Az ünnepség végén a gyerekek körém sereglenek, és miközben az egyik tanodás diák, Zoltán arról beszél, hogy miért jobb a tanoda, mint a suli, a tanár úr egy sakkozó párt ábrázoló képet ad a kezembe, amit a fiú rajzolt. „Józsi tanár úr és én vagyok rajta” – mondja büszkén Zoli. Elárulja azt is, hogy a „sakkban az jó, hogy az észjáráson múlik, ki nyer.” Inkább a fekete bábuval szeret játszani, mert mindig a fehér lép először, így addig ki tudja fürkészni, hogy mit akar a másik. A gyerekek egymás szavába vágva mesélik élményeiket. Szívesen beszélnek a tanáraikról is, akikről még akkor is csak csupa jót mondanak, ha megesküszöm, hogy nem írom meg az esetleges kritikát. „Az a dolgunk, hogy mindenben támogassuk a gyerekeket, akár korrepetálásban, felzárkóztatásban, vagy akár lelkileg” – mondja Mecseki Éva magyar szakos tanárnő. Különösen a nyelv megy rosszul a tanodás diákoknak, erre sok időt kell szentelni. Bár a gyerekek azt állították, hogy szeretnek tanulni, a tanárnő azt tapasztalja, hogy a diákok taktikusan elterelik a szót, ha a házi feladatra és tanulásra kerül sor. A pedagógusok szeretnék megmutatni a fiataloknak, hogy létezik más út, másféle élet és magasabb rendű cél is, mint amit otthon látnak. Igenis meg lehet próbálni mást!

A görbe utak kiegyenesednek

Keresztelő Jánost idézi Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója, aki nem titkoltan meghatódik a tanodás gyerekek műsora láttán. A dencsházai példán keresztül hívja fel a figyelmet, hogy hittel minden egyházközség ráléphet arra az útra, ahol pályázatok segítségével tovább építhetik a gyülekezetek saját közösségeiket. P. Tóthné Szakács Zita zsinati missziói irodavezető is arról az örömről szól, hogy Dencsházán újra kinyílt a templom, és a református parókia otthona lett a rászorulóknak. Megmozdult a falu lakossága, a polgármester, a pedagógusok, akik mindannyian tenni akarnak a közösségért. „Ha van közöttük egy keresztyén is, az a kovász lehet, a só, ami megadhatja az ízét, az illatát, a zamatát az egésznek, mert a lelkesedésével, kitartásával példát mutathat. Nem csügged, és nem tántorodik meg, ha nehézségbe ütközik, hanem kéri Isten segítségét, és megtanítja a többieket is, hogy szabad nekünk föltekinteni!”

Schumi csak hetedik

„Nekem jó itt” – mondja az egyik diák, majd hozzáteszi a „felnőttes ízű” szöveget: magasabb célokat is elérhetünk, ha tanulunk! Elterelem a szót a tanulásról, inkább a jövőről beszélgetünk. Zsolt autószerelő szeretne lenni. Legjobb volna a Forma–1-ben Michael Schumacher mellett, bár Schumi csak hetedik lett a legutóbbi versenyen, ez pedig nem nagy eredmény.

Esély az életre

„A Dencsházai Tanoda esélyt ad a gyerekeknek a továbbtanulásra és az életre” – mondta lapunknak Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója. A hatszáz lelkes Baranya megyei településen 22 millió forint európai uniós pályázati pénzt fordíthatnak arra a projektre, amely keretében 30 szegénységben élő, felső tagozatos gyereken segítenek szakképzett pedagógusok irányításával. A református lelkészlakásból átalakított épületben a tanoda mellett gyerekház is működik, szintén uniós pályázati pénzből. A Református Missziói Központ sikeres pályázatához a helyi református egyházközség, a dencsházai önkormányzat és a Kistérségi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat nyújtott segítséget. A projekt célcsoportja a Dencsházai Általános Iskola 6., 7., 8. osztályába járó helyi és környékbeli diákok, akiknek a prevenciós program keretében segítenek bepótolni a lemaradást a tanulásban és mérsékelni a szocializációs hátrányokat. A húszhónapos program célja egy olyan motivációs közeg megteremtése, amelyben kibontakozhatnak a gyerekek képességei úgy, hogy az általános iskolából kikerülve már saját igényükből tanulnak tovább és szereznek szakmát, amivel a társadalom teljes értékű tagjaivá válhatnak. Minden diákkal egyénre szabott terv szerint haladnak, játékos módszerekkel, indirekt módon fejlesztik a szükséges területeket.

Fekete Zsuzsa

Fotó: Vida Szabolcs

(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2010. április 4-i számában.)