Boldogan menni tovább

2015. október 26., hétfő

Október 31. nem a reformáció emlékünnepe – hangsúlyozta az országos reformációi istentiszteleten elmondott prédikációjában Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a balatonalmádi református templomban október 25-én.

Nem csak egy nap

Gáncs Péter igehirdetésében azt mondta, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében évek óta már nemcsak a reformáció napját, hanem a reformáció hónapját ünneplik a magyarországi protestáns közösségek októberben. Ennek a programsorozatnak a nyitányaként prédikált Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a budapesti Deák téri evangélikus templomban október elsején, emlékeztetett Gáncs Péter, aki örömét fejezte ki, hogy a balatonalmádi református templom szószékén állhat evangélikus püspökként.

Az etióp kincstárnok és a reformáció

Az igehirdetésben elhangzott: a reformáció nemcsak egy nap vagy közel ötszáz év, hanem kétezer év munkája, erre utal az október a reformáció hónapja programsorozat választott igéje is, a Zsolt 119,66: „Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat." A reformáció szíve közepe: ismeretre, majd abból fakadó, helyes felismerésre jutni, amelyből sok minden következik. Így történt ez az etióp kincstárnok és Fülöp történetében is. – Mi ez, ha nem reformáció? Olvasni kezdjük a Szentírást, és a Szentlélek küld mellénk valakit, akinek az igemagyarázata elvezet bennünket Jézus Krisztushoz. Ez történt Lutherrel is, akiben a Bibliát olvasva bomlottak ki a csodák – mondta Gáncs Péter. – De nem ez a drága könyv ment meg minket önmagában, hanem a Szentlélek kapcsolja össze az embert Istennel a reformációban, ha engedjük magunkat – így kapcsolódik össze a reformáció a pünkösddel. Mondják, hogy a keresztyénség a könyv vallása, de mi nem a könyvet imádjuk, hanem azt, akihez ez a könyv el akar minket vezetni – szögezte le az igehirdető. A püspök egy indiai misszionáriust idézve azt mondta: az áldás néha úgy szól nálunk, protestánsoknál, hogy „az Atya, a Fiú és a Szentírás nevében" – pedig a Szentírást csak a Lélek teszi érthető, tápláló üzenetté nekünk.

Fülöp lehetetlen küldetést vállal, amikor megszólítja az etióp férfit: „Érted is, amit olvasol?" Majd bibliaórát tart neki a hintón, hogy megismerje az élő Istent, aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. Érted is, amit olvasol? Ma sokszor a híreket is nehezen értjük, nehezen követjük, hova rohan ez a világ. A kérdés kis nyelvi játékkal válhat kijelentéssé is: teérted van minden – ezt ismeri fel az etióp kincstárnok, aki az első adandó lehetőségnél megkeresztelkedik, majd Fülöp elragadtatása után örvendezve megy tovább az útján azzal az Úrral, aki megszólította, és akinek az örömhírét elvitte magával Afrikába. – A reformáció áldásának megragadásában is ezt az utat kell végigjárnunk: kérdezni kell, és megérteni, hogy rólam szól az Ige, engem akar új, örvendező úton elindítani. Isten kegyelméből szabad vagyok elindulni a másik, akár az enyémtől különböző kultúrából jövő ember felé, és elmondani neki, hogy Jézus Krisztus őt is keresi, majd elengedni, hogy továbbadja másoknak azt, amit ő is úgy kapott. A pünkösd bennünk, általunk is folytatódhat – zárta prédikációját a püspök.

Régi rendben

Az alkalmon Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke, Gáncs Péter evangélikus püspök, Papp János baptista egyházelnök, Kecser István, a pünkösdi egyház főtitkára, Vigh Bence kaposvári metodista lelkész és Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár szolgáltak. A bevonulás rendjét – ősi hagyomány szerint – a reformáció háromszázados ünnepe mintájára a „Pápai Reformáta Szent Ekklésia" leírása szerint határozták meg: „elöl megy a helyi lelkipásztor, és viszi a teljes Szentírást, beérkezve, a gyülekezet szeme láttára elhelyezi az úrasztalára, ezzel jelezvén, hogy a mi szent hitünknek Fundamentoma az a Szent Könyv, a Biblia legyen. A szolgálatban részt vevők közül ketten azt a tányért és kelyhet viszik, amelyből az Úr szent vacsoráját kiszolgáltatják. Ezt is leteszik az Úr asztalára, különösen is jelezve, hogy a kelyhet a reformáció visszaadta a népnek."

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Dimény András

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2015. november 1-i számában. További képek a csatolt galériában.

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió