Az ország több pontjáról érkeztek látássérültek Tahiba a pünkösd utáni héten, mert szomjaztak Isten igéjének hallgatására és a közösség megélésére, amire nagyon kevés lehetőségük van a mindennapokban. A délelőtti és délutáni, csoportbeszélgetésekkel egybekötött alkalmakat a Vakmisszió lelkipásztora, e sorok írója, az esti áhítatokat pedig Fónagy Miklós esperes és Szénási László lelkipásztor tartotta.

A hét folyamán közös éneklésre, együtt imádkozásra, igehirdetések hallgatására és csoportbeszélgetésekre is lehetőség volt, valamint részt vehettünk ismerkedős, közösségépítő játékokon, vetélkedőn, kézműves foglalkozáson (agyagozáson), és nem utolsó sorban a leányfalui fürdőt is meglátogattuk.

Egy ünnepség keretében Jakab Miklós lelkipásztorról és feleségéről is megemlékeztünk, az emléktábla előtt pedig a vakokból álló Landini Együttes játszotta el Miklós bácsi kedves énekét. A záró úrvacsorás istentiszteletet Magyarné Balogh Erzsébet lelkész-igazgatóval együtt tartottuk, amelyről mindenkit egy személyes áldó igével bocsátottunk el.

A csütörtök esti morzsaszedegetés során a látássérültek megfogalmazták, hogy ez a néhány nap igazi lelki, testi feltöltődést, hitben megerősödést, megújulást jelentett számukra. Átélhették az igazi felebaráti szeretetet, ahol nincs széthúzás, hanem egység van.

Istennek adunk hálát a nagyszerű élményért, hogy elsődleges célunk, az érintve olvasás megvalósulhatott. Isten Szentlelke közösséggé formált és figyelmessé tett minket Isten igéjére.

Köszönet a látó segítőknek, a háttérben otthon imádkozóknak, és mindenekelőtt Istennek!

Nógrádiné Kovács Alexandra

A szerző a Magyarországi Református Egyház Vakmissziójának lelkipásztora