Nagy Péter lelkipásztor ünnepi igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyház lelki-szellemi építkezései, melyek gyakran épületekben öltenek testet, nem hirtelen jött ötletek, hanem Isten építkezésébe simuló egyetemes, áldást termő munkálatok. „Ha otthon akarunk lenni az Isten teremtette világban, annak építőivé kell válnunk” – figyelmeztetett a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatával a napokban kitüntetett lelkész, aki a gyermekek személyiségének felépülésében alapvetőnek tartja a megfelelő és világos hitbeli, szellemi, erkölcsi alapok gondolkodásmóddá formálását az iskolákban. Mint mondta a jó alapok tíz-tizenöt évvel később építő felnőttekkel gazdagítják a közösségeket. „Ezért fontos, hogy az iskola olyan lelkületet és szellemiséget adjon diákjainak, amely szent és igaz értékekre alapoz életet.”

„Szükség van rátok, fiatalokra!” – szólította meg hallgatóságát Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az iskola március 15-i ünnepségén, ahol a nemzet fogalmát is kibontotta a fiataloknak: olyan emberek közössége, akiknek szükségük van egymásra. Mint ahogyan 1848 márciusának idusán is szükség volt a kávéházból induló fiatalokra, majd a szabadságharc leverése után azokra az egyszerű családokra, akik a forradalomra emlékezve továbbörökítették a szabadság eszményét. A közösségépítés alapelvét a pokol és menny különbségének mesebeli példájával ültette át gyermeknyelvre, amelynek lényege a bizalom. A fabula szereplői csak úgy lakhatnak jól a megterített asztal kincseivel, ha rövid kezükkel egymást etetik. Ehhez pedig elengedhetetlen a másikba vetett, megelőlegezett bizalom. „Ebben az alapkőletételben is nagyon sok bizalom van, mert a megálmodói már akkor elkezdték tervezni az iskolát, amikor még nem voltak biztosak a feltételek. Az iskola közössége, a presbitérium és a gyülekezet összefogásával azonban valósággá lett az álmuk” – mutatott rá a miniszter, aki szerint a párhuzamos építkezés a legjobb, mert nemcsak kívül, hanem belül is gazdagodik a közösség.

Reformkonyha újragondolva
A budafoki református általános iskola dolgozói az idei Közétkeztetési Szakácsversenyen öt különdíjat nyertek.

Németh Géza, a budafoki református gyülekezet gondnoka bemutatta az iskola történetét, kimagasló eredményeit és kifejezte reményét, miszerint az intézmény még hosszú évtizedekig szolgálja a református értelmiség utánpótlásának nevelését. „Méltó, hogy Dél-Budán, lakótelepi környezetben is működhet egy színvonalas keresztyén gimnázium” – fogalmazta meg és azt is elárulta, hogy a következő tanévet már az új épület falai között szeretnék kezdeni. Németh Zsolt országgyűlési képviselő az értékteremtésről szólt: nemcsak néhány tégla, habarcs, ház és intézmény, hanem magyar reformátusságunk ölt testet ebben az építkezésben. „Az egyház az elnyomás évtizedeiben megtartó erőt jelentett, ezzel vághattunk neki a szabad világnak. Ezért nekünk a szabadság azt jelenti, hogy szabadon járhatunk templomba és szabadon építkezhetünk.” Úgy fogalmazott: az egyház „nem pántlika”, hanem „kalap a jégverésben és a világ kihívásaival szemben”, olyan szilárd alap, amelyre bátran építkezhetünk. A képviselő Benda Kálmán történész visszaemlékezéséből idézve meghatározta a református iskolák négy alappillérét: hit, tudomány, erkölcs és hazaszeretet.

„Az iskola nemcsak tanított, hanem nevelt is, embert formált. A világnézetet a hagyományokból megújuló kálvinista szemlélet alakította, mely nemcsak a vallásórákon és zsoltár énekléskor volt jelen, hanem mindig” – csengtek a református tudós felolvasott szavai az ünnepi díszbe öltözött tornateremben, ahol az is egyértelművé vált, hogy egy iskolát a polgárai tesznek reformátussá a közösség magatartásában megjelenő biblikus szemlélettel és hazafias neveléssel, csakúgy mint a budafoki Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskolában.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz