Az új köznevelési törvény nem egyszerűen kötelezővé teszi 2013-tól a hit- és erkölcstan tantárgy oktatását a közoktatásban, hanem az etika tantárggyal kötelezően választható módon vezeti azt be. A kötelező választhatóság első nagy kérdése, hogy az etika vajon kiszorítja-e a hittant az iskolákból. Tőkéczki László emlékeztet, hogy ennek megvan az esélye, hiszen ma Magyarországon gyakorlatilag áttekinthetetlen, hogyan folyik a különböző iskolákban a hittan- és az etikaoktatás. Azt még csak lehet tudni, hogy az egyházak körülbelül milyen segédanyagokkal és tartalmakkal oktatnak, de például az etikaoktatás segédanyagai, a hozzá szükséges végzettség még tisztázatlan. A törvény 2013. szeptember 1-jétől lép hatályba. „Sajnos, noha várható volt, hogy a kormányváltozással megszűnik az az Európában kivételes állapot, hogy Magyarországon hit- és etikaoktatás nélkül juthat el valaki az érettségiig, az egyházak semmilyen lényeges lépést nem tettek ez ügyben” – mondja a főgondnok, aki szerint óriási szerencsénk, hogy felmenő rendszerben, azaz csak az első és kilencedik osztályokban vezetik be az új tantárgyakat.

Aki időt nyer

Az évnyitó dunamelléki lelkészértekezleten élénk beszélgetés folyt a hit- és erkölcstanoktatásról. A főgondnok szerint nagy derültséget okozott, amikor egy fiatal lelkész megjegyezte: neki papírja van róla, hogy végezhet iskolai hitoktatást. „Az állam kötelezettséget teremtett magának ezzel a törvénnyel, és valószínűleg egy ökumenikus szemléletű tananyagot is létre fog hozzá hozni, éppen ezért javasoltam, hogy az első évre a valószínűleg elkészülő etikatankönyv mellé a református egyház készítse el a saját etika kiegészítő füzetét. Mi már 1990-ben azt javasoltuk volna a többi történelmi keresztyén egyháznak, hogy legyenek közös ökumenikus tankönyvgarnitúráink a különböző szaktantárgyakból is. Sajnos ebből nem lett semmi, és abban reménykedem, hogy a református egyház meg fogja tudni csinálni ezt a kiegészítő füzetet. Ezzel időt nyerünk, mert ezt elő lehet készíteni a következő évfolyamra is, és ebből lassan összeáll egy református etikatankönyv.”

Az időnyerés elsősorban az etikaoktatásra vonatkozik – a hittanoktatással kapcsolatban nagyobb problémát jelent az a tendencia, hogy a gyülekezeti hittan csökken, az iskolai növekszik, már most, a törvény hatályba lépése előtt, és kétséges, hogy van-e elég, nem csak papírral rendelkező, hanem igazán jól képzett szakember az igények ellátására.
Ismert eset, hogy a Szentendrei Református Gimnázium katolikus diákjai is református hitoktatásra járnak, mert a szentendrei katolikus lelkészség nem tudott hitoktatót biztosítani az iskolának. „Ha ez a katolikus egyházban városi, agglomerációs szinten így vetődik föl, akkor vajon mit fog jelenteni ez vidéken és a református egyház keretein belül? Először fel kéne mérni és regisztrálni kellene, pontosan milyen feladatok ellátására vannak meg az erőforrásaink” – mondja Tőkéczki László.

Nem református hittanosok?

Fontos lenne például újragondolni a hittanoktatás anyagát is. „Amikor a református egyház a változások után elkezdte a hittankönyvek kialakítását, sajnálatos módon a múltból folytatta ezt, vagyis a saját kereteire, gyerekeire és közegére készített hittankönyveket. Márpedig most arról van szó, hogy önkormányzati iskolába, adott esetben olyan gyerekekre, olyan közegre kellene ezeket elkészíteni, akiknek se családi, adott esetben se műveltségi alapjuk nincs a hitoktatáshoz. Ha tényleg missziót akarunk, és tényleg azt szeretnénk, hogy a keresztyénség valamilyen mértékben része legyen a jövendő generációk nevelésének és gondolkodásának, akkor át kell gondolni, hogy ez egy egészen más feladat.”

Arra a kérdésre, hogy vajon nem hívő gyerekek is bekerülnek-e a hitoktatásba, Tőkéczki László szerint a református, közülük nem csak elitiskolák tapasztalata a válasz, hanem azoké az iskoláké, ahová az egyházhoz nem vagy csak lazán kötődő családok is beíratják gyermekeiket. A szülők tudják, hogy a gyerekek itt valami jobbat, valami többletet kapnak, és erre akkor is vevők, ha ők maguk nem hitvallók, nem hívők.

A hitelesség fog dönteni

Az etikaoktatás mellett legtöbbet hangoztatott érv annak világnézeti semlegessége – a főgondnok szerint viszont ez a semlegesség nem létezik. „A világnézetileg értékmentes nevelés egy materialista–ateista típusú nevelés. Annak elhívéséhez, hogy az anyag mozgása, az idő óriási távlatai és a véletlen szentháromsága hozza létre az életet, logikailag nagyobb hit kell, mint az élő, ható, gondviselő Úristenbe vetett hithez” – véli az ELTE professzora, aki szerint az elkövetkező években még sok értelmes vitát kellene folytatni erről a kérdésről.

Tőkéczki László szerint az, hogy az első pár évben valaki hittanra vagy etikára íratja-e be a gyermekét, tulajdonképpen véletlenszerűen fog eldőlni. Az igazi kérdés majd tíz év múlva vetődik fel, amikor a visszajelzések alapján a szülők, gyerekek és a tantestületek is fel fogják mérni, ki az, aki kellőképpen hiteles, ki az, aki használ a gyerekeknek. A szülők ezt fogják majd díjazni.

Még az sem eldöntött kérdés, hogy a kötelező hittan váltható-e fel etikával vagy fordítva. Németországban a szülőnek külön kérvényezni kell, ha azt szeretné, hogy gyermeke etikát tanuljon. A főgondnok is ezt a modellt tartja jónak. Véleménye szerint ez lesz képes az arányok megfordítására. Ahogy már azt a balatonszárszói rendkívüli zsinaton elmondta, szerinte az, aki nem tartja reformátusnak a kulturális öntudat, a habitus alapján az egyházhoz kötődő, nem feltétlenül hitvalló reformátusokat, az az egyház ellensége. „A református népesség jelentős része a tradíció, a kulturális öntudat, a habitus alapján kötődött saját egyházához. Ugyanez jellemző a katolikusság jelentős részére is, a két felekezet szekularizálódásának mértéke megegyezik” – mondja a professzor.

„Ez egy sajátos helyzet, ugyanis most kapcsolódik majd össze a magyar történelem az 1945 előtti szellemi-értékelvi önmagával” – értékeli a helyzetet Tőkéczki László. Az persze továbbra is kérdés, hogy ez az összekapcsolódás milyen sajátosságokkal történik majd meg.

Bagdán Zsuzsanna