Szeretett imádkozó fiatal Testvérek!

Az ez évi Imaéjjel központi gondolata kapcsán egy ószövetségi történet jut eszembe a Sámuel 1. könyve 25. részéből. A történet Dávidról, Nábálról és a feleségéről, Abigailról szól. Dávid megharagszik Nábálra, amiért nem viszonozza azt a kedvességet, amit Dávid tett Nábál pásztoraival, s elindul, hogy elégtételt vegyen. De Abigail elébe megy Dávidnak, hogy haragját csillapítsa kedves és bölcs beszédével. Abigail egy nagyon komoly mondatot mond Dávidnak, aki az Úrnak harcait harcolja: „… az én uramnak lelke az élők csomójába lesz kötve az Úrnál a te Istenednél;” (1Sám 25,29).

Aki az Úr harcait harcolja, annak tudnia kell, hogy minden emberi indulat veszélyezteti annak sikerét, és a harcos jelleme is torzul. Ezért az Úr nevében csak az tud igazán harcolni, aki tudja, hogy Krisztusért a lelke az élők csomójába van kötve – azaz élete van a Krisztusban. Krisztusban élve képes megzabolázni indulatait, félretenni a sértődést, bántódásait elvetni és teljesen nyitott szívvel megbocsátani. Isten erre fel tud és el tud minket készteni. Jézus nem rótta fel senkinek a bűnét, még az őt keresztre feszítő katonáknak sem, hanem az Atyához könyörgött bocsánatért. Ezért nemcsak hogy tanulhatunk az Úr Jézustól megbocsátani, hanem Lelkével Ő maga formálja át jellemünket, egész életünket arra, hogy készek legyünk a Péternek mondott hétszer hetvenhétszeres megbocsátásra is.

Örülök annak, ha az imaéjjelen ezért a megbocsátó lelkületért fogtok imádkozni a Kárpát-medencében. Adjon Isten ehhez éberséget, hogy fel tudjátok fedezni magatokban az emberi indulatot, és azt megöldökölve utat engedjetek annak az indulatnak, ami volt az Úr Jézus Krisztusban, aki még nekem is meg tudott bocsátani akkor, amikor elé borultam.  S teszi ezt azóta is  nagy szeretettel.

Fazekas László, püspök

Szlovákiai Református Keresztyén Egyház