„...bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Efézus 4,32)

Hálás vagyok azért, hogy ebben az évben is van ifjúsági imaéjjel! Hiszünk abban, hogy az imádság nem csak önmagunknak kimondott szó, megfogalmazott vágyak, „lélektükör", hanem az élő Isten hallja szavainkat, ismeri gondolatainkat és kedves neki, ha többen együtt, egyszerre, egymással közösségben járulunk elé.

Az imádságnak éppen azért, mert Isten elé kerül súlya van, de az idei téma, talán még inkább elmélyíti imádságunkat. Mert az egyik legnehezebb imatéma a megbocsátás, hiszen Isten előtt nem lehet hazudni. Az imádságban nem lehet azt megtenni, amit talán olyan könnyen megteszünk a mindennapokban, hogy bár hangoztatjuk, hogy mi nem haragszunk és megbocsátunk, de a szívünkben tovább forrong a bosszúvágy és a harag.

Amikor Isten színe előtt állunk megbántottságunkkal, sérelmeinkkel, akkor nem egyszerű azért a személyért imádkozni, aki miatt sérültünk. Nem egyszerű úgy gondolni rá, hogy megbocsátunk neki.

De gondolhatunk arra, hogy az az Isten, akihez imádkozunk, megbocsátott nekünk Krisztusban. Mert nem feledkezhetünk el arról, hogy mi is megbántottunk másokat és indulatainkkal, gondolatainkkal, tetteinkkel megbántjuk az Istent. Nekünk is szükségünk van arra, hogy bocsánatot kérjünk és kapjunk a mi Urunktól nap mint nap.

A pénteki imaéjjelen adjunk hálát azért a bocsánatért, amit Jézus Krisztusért kapunk Istentől bűneinkre! Imádkozzunk azokért, akik nekünk okoztak sérülést, könyörögjünk azért, hogy tudjunk megbocsátani nekik. És imádkozzunk azért a lelkületért, gyülekezeteinkben, egyházunkban, nemzetünkben és az egész világban, amely nem akarja folyamatosan hordozni sérelmeit, hanem kész megbocsátani, hiszen felismerte az Ige életet formáló igazságát: „...bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Efézus 4, 32)"

Steinbach József

dunántúli püspök