Hol kezdődött közös utatok?

Hajnalka: Mindketten Nógrád megyéből származunk, közös ismerősök révén ismertük meg egymást. Hamar barátok lettünk, mert úgy éreztem, mindent meg tudunk beszélni egymással.

Tamás: Sokáig csak barátok voltunk, majd amikor Hajnalka Pestre költözött, elhívtam a Kertész táncegyletbe, ahol mai napig együtt táncolunk. 2012 óta vagyunk egy pár, tavaly szeptemberben pedig összeházasodtunk.

Hogy életétek meg házasságotok első hónapjait?

Tamás: Fodrászként dolgozom, vendégeim közül sokan azt mondták, hogy nem változik semmi a házassággal, az csak egy papír. Én ezt teljesen másképp látom. Természetesen a nászút után ugyanúgy mentünk haza, mint előtte, én ugyanúgy nyitva hagyom a szekrényajtót, ő pedig ugyanúgy benne hagyja a bögréjében az utolsó korty kávét. Mégis, érzésre más. Bensőségesebb lett az egész életünk.

Hajnalka: Eddig is mindig megbeszéltük, mi legyen a következő lépésünk, de az a tény, hogy tervezhetek vele, mellettem van, ad egy másfajta, új erőt a kapcsolatunknak. Szerintem az nem mond igazat, aki azt mondja, hogy nem történik semmi az esküvő után, mert valójában minden megváltozik, erősebb kapocs jön létre.

Érzitek kapcsolatotokban a változást?

Tamás: Igen, pont ezért idegen számomra, amikor valaki arról számol be, hogy nem változott semmi. Miért nem változott? Hiszen kimondták, kimondtuk, hogy „igen” és „míg a halál el nem választ”. Ennek súlya van, amit a saját egyházi esküvőnkön is mélyen megéltünk. Különleges biztonság, hogy van egy feleségem, akivel most már úgy tudok tervezni, hogy együtt éljük le az életünket. Már nem egyedül megyek az úton, ő mellettem sétál, és ez megnyugtató.

Hajnalka: Sokszor mondják, hogy a házassággal „valamit elveszítesz önmagadból”, de abba ilyenkor nem gondolnak bele, hogy én vele vagyok igazán önmagam. Én vele vagyok egy egész, valójában nélküle már érzem magam teljesnek. Amikor azt mondják, Hajnalka a Tomi felesége, mindig büszke vagyok, hiszen kapcsolatunk kezdetétől a felesége akartam lenni.

Azt mondtátok, az eskü fontosságát megéltétek az esküvőtökön is.

Tamás: A hit fontos számunkra, ez talán abban is látszik, hogy bár sok különböző program van folyamatosan az életünkben, de próbálunk időt szakítani arra is, hogy eljussunk a templomba. Ugyan katolikus vagyok, de református esküvőnk volt. Úgy éreztük ez a liturgia áll hozzánk a legközelebb, nagyon meghitt és szép esküvőnk volt.

Hajnalka: Nem azért szerettünk volna református esküvőt, mert újra divatos templomban házasodni, hanem hogy így is kimondhassuk egymásnak az igent. Úgy érzem, Isten megajándékozott minket azzal, hogy egymáshoz terelt bennünket és ezért mindennap hálás vagyok. Nem szoktam nap mint nap külön gondolkodni ezen, az érzés viszont a mindennapjaim része. Esti imáimban kérem Őt, hogy vigyázzon Tomira.

Mit jelent számotokra a néptánc?

Tamás: Mindketten gyerekkorunk óta táncolunk, ebben nőttünk fel, mindig is fontos része volt az életünknek. Öt éve már együtt versenyzünk, sokszor azt mondják: bárkivel táncolunk, együtt mutatunk a legjobban, mert sugárzik rólunk az, amit egymás iránt érzünk.

Hajnalka: Amikor táncolunk, általában nem azt nézik, hogy táncolunk, hanem azt, ahogy együtt táncolunk. Pont ez teszi különlegessé: hogy együtt éljük át. Ha egy szóban kéne összefoglalni, azt mondanám: a tánc jelenti számunkra a mindent, ez a közös életünk, az összekötő kapocs, ami egy lelkületet és gondolkodásmódot ad nekünk.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András