Az új repülőtéri kápolna novemberi felszentelése óta hogyan telnek az istentiszteleti hely mindennapjai?

Utazók, várakozók, repülőtéri alkalmazottak térnek be hozzánk nap mint nap. Az előző kápolnánál is tapasztaltam, hogy két-három évre volt szükség, mire elterjedt a hír, hogy a légikikötőben lelki kikötő működik. A kápolnában rendszeresen megfordulnak a keresztyének, de ugyanilyen természetesek a más világvallások követőivel történő találkozások, sőt, a magukat hitetlennek valló utasokkal is kialakul a párbeszéd.

Őket mi vonzza az imaszobába?

Legtöbbször a kíváncsiság. Jóllehet a világ 179 repülőterén működik lelkészség, az embereket meglepi, hogy a szekuláris környezetben az egyház jelen van. Előfordul, hogy valaki csupán az elektronikus készülékét szeretné feltölteni. A beszélgetés után azonban lelkileg feltöltekezve távozik, hiszen nem csak a telefon merülhet le, hanem az emberi lélek is. Az utasok más és más háttérből, élettörténettel jönnek. A lelki oázis olyan interkulturális közeg, amelyben a különböző civilizációk találkoznak.

Milyen lelki terhekkel fordulnak leggyakrabban Önhöz?

A repülés szabályozott közlekedési struktúra és egyben kiszolgáltatott állapot is. Az autonóm ember nehezen viseli, hogy élete kormánykerekét ki kell adnia a kezéből, aminek következtében gyakran úrrá lesz rajta a bizonytalanság. Ebben a különös klímában a légi úton közlekedők fogékonyabbá lesznek a lelkiek iránt és megnyílnak. Beszélnek úti céljukról, az értékekről, amelyek mentén rendezik életüket, félelmeikről, jó és rossz gyermekkori emlékeikről, családi, munkahelyi konfliktusaikról, pénzügyi nehézségeikről – mindenről. Szabadulni igyekeznek a lelki batyutól.

A nyári időszakban az utazók száma csúcsokat dönt, az elmúlt időszak légi katasztrófái ugyanakkor nyomot hagytak. Hogyan jelenik meg mindez a lelkigondozás során?

2001. szeptember 11-e óta megváltozott biztonsági környezetben élünk. Az ember a távoli országokból, földrészekről érkező rossz híreket igyekszik nem tudatosítani, magától elvonatkoztatni. Komoly lélektani hatással bír az utazóközönség körében az, amikor a közelben történik szerencsétlenség, vagy ha magyar áldozatok is vannak. Ilyen volt az Air France járatának 2009-es balesete, amelyben négy magyar, köztük két kisfiú vesztette életét. Az elmúlt időszak történései – különösképpen a malajziai légitársaság utasszállítójának lelövése, amely a hazánkkal szomszédos Ukrajnában történt – sokakban keltettek szorongást. Ártatlan civilek estek áldozatul mind a július 17-i ember által okozott katasztrófában, mind pedig az első maláj gép március 8-i tragédiájában, amelynek körülményei – egy polgári légi eszköz eltűnt –, mindmáig tisztázatlanok. A családok, a hozzátartozók miértjeire szinte lehetetlen választ adni. Ezekben a helyzetekben olyan embereknek kell segítséget nyújtani, akiket a legnagyobb fájdalom jár át, akik sokáig nem megélik a hétköznapokat, hanem minden egyes napot túlélni igyekeznek. A tragédiákban az egyháznak túl kell mutatnia önmagán. Sorscsapások közepette, amit az emberi szó fogyatékossága, eszköztelensége következtében képtelen leírni, nehéz hinni Isten létezésében. Ilyenkor a legtöbb, amit a lelkipásztor tehet, hogy ott van a családok mellett. A jelenlét, az elérhetőség, az állandóság biztosítása a legfontosabb feladatunk.

A kápolna 2013. november 28-a óta fogadja az elcsendesedésre vágyókat a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér 2B utascsarnokának galériáján. 

 

Németi Noémi
Megjelent a Reformátusok Lapja legújabb számában.