Mielőtt elindultunk volna újra Tápiószelére, az ősszel telepített gyümölcsös háza táján elvégeztük a teendőket. A vadvédő hálók a fák törzséről lekerültek, hadd csalogassa elő a törzset nyaldosó napsütés az apró rügyeket. A metszés, a lemosó permetezést kipipálva, a fejlődés iránya és esélye most már adva van. Miközben a roncsolódott csemeték ágvégeit kezeltük, a lélek láthatatlan hártyájára vetült: „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít."(Jób 5:18) A metszés során feltárult eleven növényszövetet látva, jó reménységgel néztünk az elkövetkező hetek elébe. Tudtuk és Hamvas Béla is megerősít benne minket, hogy vízválasztó napokat élünk növény és az ember szempontjából egyaránt. „A kifelé fordult embert számára ezért a tavasz semmi máshoz sem hasonlítható felszabadulás. A benyomások megszázszoroznak és elmélyülnek. Az európai, tavaszra mindig meggyógyul vagy meghal."

Mi is ilyen végzetesen elszántan törekedtünk úti célunk felé, ahol az ismerős arcokon és tájakon túl, új impulzusokban, megfontolni érdemes tézisekben reménykedtünk. Így érkeztünk meg a katedrálisokat idéző fasor alatt Külsőmező 15-re vagyis a Tápiószelei Biodiverzitás Központba. Március 25-én, épp Gyümölcsoltó Boldogasszony napján történt az őshonos gyümölcsész programba újonnan jelentkezők beavatása. Baktay Borbála igazgatónő köszöntötte a több mint félszáz vendéget, „a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésében való együttműködés" keretében szervezett második továbbképzésen. A jelenlévők tetszetős és gazdag csomagot vehettek kézhez, amiben előadásvázlatok, a gyümölcsök betakarításához és felhasználásához szükséges kérdőívek valamint praktikus ajándékok kaptak helyet.

A felvezetés után Veres Emese az őshonos gyümölcsprogram koordinátora ismertette az elmúlt időszak történéseit. A számok beszédesek az elvégzett munkára tekintettel: 7000 km terepbejárás, 35 kert létesítése és 916 oltvány átadása. Ebből 2014 tavaszán 10 kertet alakítanak ki, és 156 fácska kerül telepítésre. Az előrelépéseket nem csak számokban lehet mérni, hiszen elkészült a Magyar Gyümölcs internetes memória játék, ami a szórakozás mellett ismeretszerzésre is kiválóan alkalmas. Veres felhívta a figyelmet, hogyan csatlakozhatnak az érintettek ahhoz a levelezőlistához, amit Pintér János evangélikus lelkipásztor a közösségi összetartozás megélése és tapasztalatcsere céljából indított.

A következő előadó dr. Szabó Tibor tudományos tanácsadó volt, aki a régi gyümölcsfák történetét és a génbankok hasznát tárta a hallgatóság elé. Elhangzott, hogy a körtéről hazánkban már 1055-ből van írásos emlékünk, a szilva megjelenést az ókorra, a meggyet és a kajszit pedig a középkorra datálják. A gyümölcstermesztés aranykora a XVII.-XIX. századra tehető, míg fajtagyűjteményeket csak a XX. században kezdek létesíteni. Magyarországon 1976-ban létesítették az első génbankot, aminek a fajták megfigyelése, megőrzése, nemesítő anyag biztosítása és bemutatóhelyként történő funkcionálás volt a feladata. Jelenleg a jelentősebb génbankok a Corvinus Egyetem, a Pannon Egyetem, Kovács Gyula és a Dunarét Kft. fenntartásában működnek. Ezekben az almatermésű és csonthéjas tételek száma összesen 2047 db-ra tehető.

Az előadás után Oláh Gábor kertészmérnök a metszőollók világába kalauzolta el az érdeklődőket. A három főbb ollótípus – mellévágó, rávágó és kétélű- bemutatása után, a speciális ismeretek irányába haladt a tájékoztatás. Olyan hasznos tudást kínált az előadó, hogy mekkora az ideális méret a kéz szempontjából, teljesen kinyílt állapotban (18-23 cm), vagy, hogy milyen keménységű rugókkal (45-50 HRC) szerelik a jó célszerszámot. Valamint az anyagválasztásnál kiemelte, hogy aki egész nap a gyümölcsösben dolgozik a metszőollóval, annak nem mindegy, hogy 35-40 dkg (acél) vagy csak 20 dkg (szénszálas műanyag), amit a kezében tart.

Dr. Szani Zsolt témavezető lendületes és figyelemfelkeltő előadással ismertette az idős fák megújításának lehetőségeit. A koronaformát minden esetben meg kell tartani, de annyira szükséges visszametszeni, hogy úgy nézzen ki, mint egy „köcsögfa". Nem szabad finomkodni, radikálisan, motorfűrésszel kell elvégezni a csonkolást. A megújítás nem egyszeri beavatkozás. Egész évben folyamatosan vissza kell térni a fához és pl. a felfelé törő vízhajtásokat következetesen lemetszeni. Azok az ágak teremnek a legjobbam, amelyek 30% szögben nőnek. Az idős fákat meg kell őrizni, ahogy óvni, őrizni kell az idős családtagokat – hangsúlyozta az előadó. Végül pedig érdekességként megosztotta a jelenlévőkkel, hogy mi köze a Pónyik almának a Döbrentei Kódexhez és az Énekek Énekéhez.

Az elméleti képzés után a gyakorlati megvalósítás következett, amikor Szani Zsolt megmutatta egy öreg birsalmafán, amiről eddig beszélt. Vagyis mindazt, amit kirügyezett állapotban megtehetünk, mert ez a beavatkozás nyugalmi állapotban végezhető el teljes körűen és nagy hatékonysággal. A metszés és ültetési gyakorlatok után a programhoz újonnan kapcsolódók vehették át a fácskákat és ezzel zárult is a szakmai együttlét.

A program következő állomása, már odahaza zajlott Telkibányán, amikor vártuk a gyümölcsös szemrevételezését. Az április 11-ei vizsgálat lefolytatása után a 37 őszi, plusz a 3 tavaszi telepítésű őshonos oltványunk 100%-os eredést mutatott. A helyben felvett jegyzőkönyv tanulsága szerint a jelentkező a vállalt feladatokat teljesítette. Nem csekély felelősség emberről, növényről gondoskodni. Fajtája válogatja az igényeket és a törődés módját. Legyen hát szemünk rá, hogy ki mellé kell támaszték és ki az, aki már önállóan indulna el. Isten adjon ehhez látást kertünkben és gyülekezetünkben egyaránt.

Szöveg és kép: Szalay László Pál