Bő negyed évszázada, 1992. november 14-én alapították meg a felvidéki református fiatalok szövetségét Losoncon. A FIRESZ a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház országos ifjúsági szervezete, a felvidéki magyar fiatalok és gyermekek közössége. A szövetség szorosan együttműködik a Kárpát-medencében tevékenykedő más ifjúsági szervezetekkel is, így az erdélyi IKE-vel, a kárpátaljai KRISZ-szel, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséggel és a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájával is.

Szervezetileg két nagyobb egységre osztható: Szlovákia nyugati részén a Firesz – Duna Mente, a keletin pedig a Firesz – FIX tevékenykedik, valamint már 20 éve működik a szövetség Cantate Domino kórusa. A FIRESZ helyi, területi és országos szinten kapcsolódik be a református egyház missziói munkájába konferenciák, evangelizációk, ifjúsági- és gyermeknapok, táborok és különböző rendezvényeket szervezésével.

Szívből adott idő

„A feleségemmel szerettünk volna az ifjúsággal foglalkozni” – mondja Horváth Pál, egykori FIRESZ-alelnök arról, miért csatlakozott ehhez a közösséghez. A szervezet megalakuláshoz vezető úton lelkipásztorok is segítették elhatározásukat, közösen egyre több találkozót sikerült szervezni, melyekből „kinőttek” a téli és a nyári táborok. „Akik bekapcsolódtak ebbe a szolgálatba, szívügyüknek tekintették az ifjúsági munkát. Fontossá vált, hogy ez ne valami közösségi foglalkozásként menjen tovább, ezért idősebb teológusokkal egyeztetve lett alapszabályzatunk és szervezetünk” – tekint vissza az ifjúsági misszió kezdeteire.

Horváth Pál számára a mai napig sokat jelent a FIRESZ, úgy érzi, fontos lehetőség és ajándék volt az életében. „Nem kellett erőlködnünk, hogy elérjük a fiatalokat, jöttek maguktól. Hálásak vagyunk Istennek, hogy mindez létrejöhetett, erre a szervezetre mindig szívesen szántunk időt” – teszi hozzá, ahogy azt is, nem tudna egyetlen kedves emléket megnevezni az elmúlt évtizedekből, de felejthetetlen volt számára, amikor az első jabloncai téli táborban az őszinte beszélgetések hatására több fiatal is átadta szívét Jézus Krisztusnak.

Megérte az összes nehézség

Bár Molnár Árpád mára 4 gyermekes családapa, alapítótagként vett részt a FIRESZ létrehozásában, majd a kétezres évek elejétől 2010-ig a szervezet elnökeként tevékenykedett. Tőle tudjuk meg, hogy a felvidéki református ifjúsági munka a FIRESZ megalakulása előtt mozgalmi jellegű volt: „Szervezeti keretek nélkül, de lelkesen, időt és energiát nem sajnálva végeztük a munkát. 1989 után aztán a fiatalok lelkében méginkább feléledt a vágy Isten iránt, mi pedig átélhettük, hogy az Ő segítségével, szponzorok és támogatás nélkül, szinte a semmiből is létrejöttek táborok.”

A következő éveket emlékei szerint pályázatok írása, munkatársi találkozások és rengeteg háttérmunka jellemezte, a vezetőség mégis fáradhatatlanul dolgozott. „Minden nehézség eltörpül, ha azt nézzük, hogy a fiatalok megismerhették az élő Istent és gyülekezeti tagokká válhattak. Ez mindent megért, erre kaptunk elhívást az egyház urától, Jézustól” – vallja a lelkész. Molnár Árpád kamaszként ebben a közösségben hallott először személyes módon az evangéliumról, az akkoriban elhangzott bizonyságtételek őt is megerősítették. „Itt tapasztaltam meg a feltétel nélküli elfogadást, itt ismertem meg a feleségem és itt tanultam meg, hogy a fejlődéshez hozzátartoznak a konfliktusok is, de addig nincs baj, ameddig ezeket szeretettel tudjuk vállalni. Hálás vagyok, hogy megismerkedhettünk, egymásra találtunk Pozsonytól a Bodrogközig” – fogalmaz.

Átélni és élvezni

Süll Tamás barátai hívására csatlakozott a szövetséghez, hosszú éveken át volt a szervezet területi vezetője és ifjúsági lelkésze. „Eleinte nem akartunk sok programot, az üzenetre és a zenére vágytunk – ezt a vágyat követtük. Megszerveztük a táborokat, de ahogy kezdett nőni a csapatunk, rájöttünk, hogy komolyabb rendszerre van szükségünk” – emlékezik vissza. Az evangelizáción túl egyre fontosabbá vált a személyes kapcsolattartás a fiatalokkal, melynek nyomán egy olyan időszak is következett a FIRESZ életében, amikor havonta egy szombatot együtt tudtak tölteni.

„Éreztük, hogy sok tevékenységet már nem lehet önkéntes alapon elvárni, szükségünk lenne munkatársakra is. Ez az álom a személyemben valósult meg, így 2011 és 2015 között ifjúsági lelkész lehettem a dunamenti területen” – magyarázza a lelkipásztor. A céltudatos fejlődésnek köszönhetően sikerült elindítani egy irodát Komáromban, különböző eszközöket beszerezni és ezzel is elmélyíteni a szolgálatot.

Süll Tamás azt vallja, érdemes meghallgatni a fiatalok ötleteit és megnézni, mennyire megvalósíthatóak a vágyaik, és ha valami elkezdődik, azt a lehetőségekhez mérten végig kell vinni – ehhez azonban olyan vezetőkre van szükség, akik ezt vállalni tudják. „Hálás vagyok, hogy a mai napig motivált fiatalokat látok, nagyon fontos, hogy élvezzék azt, amit csinálnak – teszi hozzá. – Én például, amikor vezető voltam egy táborban, azt vettem észre, hogy túl sok a feladat, nem mindig látom át őket. Akkor megfogalmaztam, hogy az a jó tábor, amit a vezetője is tud élvezni – ezt pedig lassan sikerült átültetnem a gyakorlatba.”

Megtartó közösség

„Ez a szövetség azért alakult, hogy a fiatal generációkat megszólítsa, mert nagy áldás, ha valaki fiatalon megismerheti az Urat. Minden más másodlagos” – emlékeztet Kiss Miklós, a szervezet jelenlegi elnöke. A FIRESZ ma is komoly szerepet vállal a felvidéki református fiatalok életében, gyermektáborokban és napközis táborokban több ezer gyermeket érnek el, de hasonló programokat szerveznek kamaszoknak, fiatal felnőtteknek és családosoknak is.

A szövetség vezetője 18 évvel ezelőtt segített először FIRESZ-táborban, megérkezésekor épp a konyhai előkészületeket végezték az önkéntesek, ő is beállt mosogatni. Egy másik táborról elmondja: „Itt ismerkedtem meg a feleségemmel. Volt olyan éjszaka egy táborban, amit átbeszélgettünk és egyszer csak arra eszméltünk, hogy felkelt a nap, mégsem éreztük magunkat fáradtnak. Mindig az hajtott minket, hogy nem mindegy, milyen úton indul el egy fiatal” – ebben a szervezet vezetőit elődeik példája és kitartása is megerősíti, az odaadó szolgálat pedig azt eredményezi, hogy mindig van utánpótlás.

A lelkipásztor azt is elmondja, a jövőben tovább erősítik a következő generáció tagjait, hogy amikor eljön az idő, átvehessék a helyüket. Ezzel párhuzamosan erősítenék a munkacsoportok – mint a gyermekmisszió és a kórus – közötti átjárást és szeretnék elérni, hogy a tagok még jobban megismerjék egymást. „Egy szövetség vagyunk, ami azt jelenti, hogy ennek köszönhetően az ország bármely pontján találhatok olyasvalakit, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én, ugyanaz a múltja, a jelene és a jövője a FIRESZ-ben és az egyházban, mint nekem” – hangsúlyozza Kiss Miklós.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László, borítókép: Kelkó Viktor
hang: Mikos Tamás