A kétszemélyes színmű a herrnhuti testvérközösség alapítójának és a pietista ébredési mozgalom teológusának állít színpadon emléket. A szerző, aki színésznő, s egyben a színmű női főszereplője, nem csak Zinzendorf mély istenhitét állítja a nézők elé, hanem félelmeit és kudarcait is. Apja korai halála után nagyanyja neveli, s kialakul benne a szív és az értelem küzdelme. A pietizmus atyjának, August Hermann Franckenak személyes hatására szenteli oda életét, vagyonát, birtokait Urának és Üdvözítőjének szolgálatára. Zinzendorf alakítja ki azt a Losungot, aminek napi ó-, és újszövetségi Igéi, imái 280 éve jelentenek mindennapi lelki útravalót ma már 50 nyelven sok millió hívőnek. Zinzendorf felesége, maga is grófnő, mindenben odaadóan és okosan támogatta férje szolgálatait. Házasságuk nagy próbatételei között – 12 gyermekükből nyolcat elveszítettek – Zinzendorf írta, írta Istent magasztaló énekeit, melyek a szíven át munkálták sok ember életének a megváltozását. Zinzendorf a misszióról így írt és szólt többször is: „A misszió még az életemnél is fontosabb.” Sok próbát kiállt házasságukból az is nyilvánvalóvá vált, hogy a feleség szíve csaknem teljesen összetört a kapcsolatukat megterhelő külső hatások miatt. De ezzel szemben is az volt számukra a megerősítő, hogy Isten jóságát és szentségét fogadták el és hirdették. Zinzendorf 1760. május 9-én halt meg Herrnhutban. Elérte élete célját, olyan testvéri közösséget hozott létre, amelyik felekezetek, rendek fölött állva szolgálta, szolgálja Üdvözítő Krisztusunkat. (pro-medienmagazin.de – 2010-04-17 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)