Egyik ismerősöm, amikor megtudta, hogy lelkipásztori szolgálatban állok, azzal próbált imponálni, hogy megállapította: közeleg a húsvét, Jézus születésének ünnepe... Szelíden felvilágosítottam, hogy húsvétkor a kereszten meghalt Jézus feltámadását, bűneink bocsánatát és a Jézusban megígért örök élet reménységét ünnepeljük. Szólhattam néhány szót arról is, mi mindent köszönök én személyesen az ünnepelt Úr Jézusnak. Így tette Isten a világ tájékozatlanságát a Jézusról szóló bizonyságtétel áldott lehetőségévé.

Pál apostol csodás világossággal foglalja össze a 2Kor 8,9-ben megjegyezhető, kicsik-nagyok előtt idézhető formában, mi a nagypéntek és a húsvét lényege. Az Úr Jézus valóságos Istenként és valóságos emberként jött el a világba. Istennek emberré lenni számunkra elképzelhetetlen lemondás: nem pompáról, hanem a végtelen, tökéletes lehetőségekről, eszközökről mondott le. Az emberré válás legnagyobb mélysége pedig a kereszthalál elhordozása volt. Isten Fia, akinek angyallégiók lesik a tekintetét, megengedte, hogy néhány római katona az ellenséges, eszét vesztett tömeg követelésére kivégezze, mint egy közönséges bűnözőt! Krisztus mindenről lemondott, amikor az életéről lemondott. Mindezt önként tette: „én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda." (Jn 10,17–18)

Pál apostol a korinthusi gyülekezet adakozókedvét, a nehézségek közt szenvedő keresztyének iránti segítőkészségét akarta azzal felébreszteni, hogy az Úr Jézus önzetlenségére, hosszútűrésére és lemondására irányította a figyelmet. Ecsedy Aladár, gyülekezetünk áldott emlékű lelkipásztora írta Ézsaiás-kommentárjában: „Valaki azt mondotta nekem: A magyar embert az jellemzi, hogy visszavág. Nos, hát ez nem pusztán a magyar embert jellemzi, hanem jellemzi az embert, a bűnös embert. Az ember visszavág, mert ez a természete. Visszavág egyik ember a másiknak, egyik nemzet a másiknak. Olyan, aki hátát odaadta a verőknek, aki arcát nem födözte el a köpdösés elől, csak Jézus Krisztus volt." Ezt a viselkedést tehát csak tőle tanulhatjuk meg!

Az Úr Jézus nem pusztán azzal akar meggazdagítani, hogy örök életet és bűnbocsánatot ajándékoz a benne hívőknek. Új életre hív, amelyben már nem saját bölcsességed, nem is emberi példaképek, szokások vezetnek, hanem az érted mindenről lemondó Jézus.

Miközben az ünnepen elgondolkodsz róla, mi mindent kapsz Jézus önzetlen, megváltó halála árán, gondolj arra is, hol állsz a krisztusi önzetlenség gyakorlásában. Kész vagy példáját lemondás árán is követni? Az Úrnak átadott élet az Úr szeretetére épül, és azt sugározza a világba. Élj a Krisztus gazdagságából! Hirdesd mindenkinek – akár a fenti igevers idézésével és elmagyarázásával – ezt az önzetlen Urat! Rá van szüksége a világnak!

Árvavölgyi Béla

Megjelent a Reformátusok Lapja április 20-i számában.