A delegáció Erbilben egyházi vezetőket látogatott meg: a kaldeus-katolikus, szír-ortodox, szír-katolikus és örmény ortodox egyház képviselőit, akik néhányan maguk is Moszulból vagy máshonnan menekültek; tanúja volt egy helyi civil szervezet élelmiszerosztásának és találkozott a helyi egyházak templomokban, iskolákban és egy befejezés előtt álló üzletházban létrehozott sürgősségi táboraiban és menedékhelyein tartózkodó belső menekültekkel. A küldöttségnek lehetősége volt belső menekültekkel való beszélgetésre a keresztény, jazidi és szúfi közösségekből, akiknek minden története fájdalmas részletekkel szolgált az ún. Iszlám Állam (IÁ) brutalitásáról és embertelenségéről – az elvett életekről, az okozott sérülésekről, a megtagadott szabadságjogokról, a tulajdontól és megélhetéstől való megfosztásokról.

Akik miatt most különösen és legégetőbben aggódunk, az a szát ember, akik tudomásunk szerint Karakosh városában maradtak, amikor a várost az ISIS elfoglalta, és akik között vannak idősek és betegek is. Tegnap egy ISIS-forrás telefonon megerősítette, hogy ezeket az embereket valóban fogva tartják, a szabadon engedésükről szóló híresztelések ellenére. Átadunk majd egy listát az OHCHR-nek, amit kaptunk néhány névvel az érintettek közül, az ENSZ-rendszersürgős figyelmét kérve ezekre az esetekre.

Főleg az ebben a csoportban lévő asszonyok és lányok miatt aggódunk, miután hallottunk beszámolókat arról, hogy az asszonyokat ketrecekben tartják fogva és a dzsihádisták rabszolgaként adják-veszik őket. Aggódunk a fiatal férfiak és fiúk miatt is, akiket utolért ez az erőszakhullám, s nem csak az ISIS által megcélzott vallási kisebbségekből származókat. Hallottunk egy friss beszámolót egy muzulmán apától Moszulból, az ISIS-ellenőrzés alatt álló városban tapasztalható súlyos és tovább romló humanitárius helyzetről, valamint félelmeiről, hogy a fiait arra kényszerítik, legyenek az Iszlám Állam harcosai.

Őszinte elismerésünket fejezzük ki a Kurdisztáni Regionális Kormány vendégszeretetéért és a belső menekülteknek nyújtott menedékért, akiknek a száma friss becslések szerint meghaladja az ötszázezer főt csak a legújabb erőszakhullám miatt. Az igények mértékéhez képest nagyon csekély a nemzetközi közösségtől kapott segítség. Egy helyi civil szervezet szerint, akiknek a munkatársaival találkoztunk, a belső menekültek alig húsz százaléka kap minimálisan elegendő sürgősségi támogatást.

A közvetlen humanitárius válságon túl, szeretnénk kihangsúlyozni a vallási közösségek kollektív szenvedését és a tragikus események hosszú távú következményeit. Az Iszlám Állam elpusztítja – és az ellenőrzése alatt lévő területeken már el is pusztította – a vallási kisebbségek jelenlétét és identitását, széttépve ezzel a térségben lévő vallások közötti együttélés örökségét és társadalmi szerkezetét.
Moszulban például a kereszténység hajnala óta van keresztény jelenlét. Most azonban nincs már több keresztény a városban, és ennek az ősi közösségnek a nyomait – templomokat, kolostorokat és szent szövegeket – meggyalázzák és lerombolják.

A lakóhelyük elhagyására kényszerült keresztény közösség tagjaival való beszélgetések alapján, és bennük az elhagyatottság és bizonytalanság érzését tapasztalva, a Moszulba való visszatérés és közösségük újjáépítése elképzelhetetlennek tűnik. A vallások közti összhang és együttélés alapja és jövőképe életveszélyes csapást szenvedett a régióban. A helyzet orvoslásában kiemelt fontosságú szerepet kell játszania annak, hogy azokat, akik pénzügyi és tárgyi segítséget nyújtottak az Iszlám Államnak, és azokat, akik segítették és terjesztették azt az ideológiát, amely ezt és az egyéb hasonló mozgalmakat működteti, megnevezzék és felelősségre vonják.

Véget kell vetni a büntetlenség kultúrájának Irakban és az egész régióban, és meg kell fontolni egy rendkívüli bíróság létrehozásának lehetőségét az Irakban és Szíriában elkövetett háborús bűnök és emberiség elleni bűntettek miatt.

Az Iszlám Állam agresszív katonai erejének semlegesítése és mérgező ideológiájának gyökeres kiirtása a nemzetközi közösség számára kiemelt fontosságú kell, hogy legyen, de elsősorban azon iszlám testvéreink és barátaink számára, akik nevében az Iszlám Állam elköveti az atrocitásokat.

Kérjük az Emberi Jogi Tanácsot, hogy:

- sürgős és jelentősen nagyobb humanitárius támogatásra szólítsa fel a nemzetközi donor közösséget, hogy segítsenek kielégíteni az otthonuk elhagyására kényszerült lakosság szükségleteit,

- javasoljon a Biztonsági Tanács általi további kötelező állásfoglalást, amely hatékony intézkedéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az Iszlám Államot megfosszák a további finanszírozástól és anyagi támogatástól,

- megfelelő rendkívüli eljárások mellett sürgősen adjon megbízást és kérjen közös jelentéstételt a helyzetről – beleértve a vallásszabadsággal foglalkozó különmegbízottat is –, elsősorban az otthonuk elhagyására kényszerült vallási kisebbség tagjainak és vallási vezetőinek vallomásai alapján.

Forrás itt és itt.