Kamerun – Afrika kicsiben

Ismerkedve Kamerunnal, egyre inkább felfedezzük, hogy benne Afrika sokfélesége egy ország keretén belül jelenik meg. Kamerun – Afrika kicsiben. Amikor a portugál hajósok 1472-ben Kamerun partjainál szárazföldet értek, a Wouri folyóról, amely tele volt rákokkal, elnevezték azt Rio dos Camarões-nek (rákos folyónak). Ez a folyó lett később az ország névadója: Kamerun. Egy cinikus 20. századi európai Afrika-utazó nem is olyan régen így nyilatkozott: „Kamerun? Koszos porfészek.” A kameruni asszonyok ezzel szemben büszkék hazájukra és szeretettel beszélnek szülőföldjükről. Földrajzukról, történelmükről, az éghajlatról, kultúráról, vallásról és a lakosságról. Az életük mindennapi valóságát gazdagság és szegénység egyaránt meghatározza. Természeti kincsekben gazdag ország ez, sokféle lehetőséget rejt magában. Hivatalos nyelve a francia, az angol és az ún. pidgin-angol. Ezeken kívül 230 törzsi nyelv létezik, és azoknak különböző tájszólásai. Tíz tartomány területe képezi az ország összterületét, amely 475.442 km². Hazánknál körülbelül ötször nagyobb. Fővárosa Yaounde. Összlakossága 18 millió. Államberendezése: elnöki köztársaság. Hosszú évek óta Paul Biya a miniszterelnök. A politikai és gazdasági helyzet ugyan nagyon nehéz Kamerunban, korrupció, munkanélküliség jellemzi, és kevés a remény a változásra – mégis vidám és elszánt emberek a bennszülöttek, akik szeretnek ünnepelni és Istennek hálát adni.

Isten dicsőítése minden módon

Istentiszteletük középpontjában nem a prédikáció, nem is az úrvacsora, még csak nem is a liturgia áll, hanem Isten dicsőítése énekszóval, hangszerekkel, tánccal, zenével. „Minden mi él, Istent dicsérje!” a jelmondatuk. 50 éve tagjai a világimanapi mozgalomnak, és az idei imaliturgiát a 150. zsoltár alapján készítették el. Isten magasztalása a hívő ember számára a legfontosabb, akkor is, ha válságban van az élete, vagy a hazája, a népe, a családja. «Mi Istent Kamerunban életünk nehézségei közepette magasztaljuk, mivel az életet Isten legnagyobb ajándékának tartjuk… A halál árnyékának völgyében is tudják nálunk Kamerunban, azok, akik árvák, özvegyek, fogyatékosok, HÍV-vírussal fertőzöttek, hogy Isten velük van. Azok is, akik a napi betevő falatért küzdenek, a taxisok, piaci kofák (bayam-sellamnak nevezik őket) magasztalják Istent. Mi mind magasztaljuk Istent, az élet ajándékáért.» Így szól közös liturgiájuk egyik idézete. De a magasztalást tettek is követik. Gondoskodni kell az utcagyerekekről a nagyobb városokban, a betegekről és az idősekről. Az egyház növekedik és sok a fiatal. A legtöbb iskola és kórház egyházi fenntartásban működik.

Eleven egyházi élet

Az egyházi élet eleven. A lakosság 50%-a keresztyén, (25 % protestáns, 25% katolikus). 30% muzulmán vallású, a maradék 20% afrikai törzsi vallások követője. A vallások egymáshoz való viszonyát tolerancia és kölcsönös tisztelet jellemzi. Asszonyok, gyerekek, férfiak járnak istentiszteletre. A gyülekezeti élet igen élénk és a gyülekezetek fiatalok. Jó az ifjúsági és gyermekmunka. Szépen látogatottak az istentiszteletek. A lelkes éneklés és taps hozzátartozik az istentisztelethez. Az énekkarok tagjai színes viseletben énekelnek. A keresztyén egyházak lelkigondozást is gyakorolnak, egészségügyi gondozást is támogatnak, és oktatási intézményeket tartanak fenn. Az evangéliumi missziói munka a 19. században az angol baptisták missziójával kezdődött. A németek idején a Bázeli Misszió végezte ezt tovább, a Kameruni Presbiteriánus Egyház protestáns felekezetek uniója. Ez az egyház még ma is szoros együttműködésben van a Bázeli Misszióval. A kameruni baptisták a német szabadegyházakkal tartják a kapcsolatot. A világimanapi liturgiás füzetben így szól az asszonyok ünnepi hívogatása: „A világ minden részéről hívjuk testvéreinket, ünnepeljétek velünk ezt az istentiszteletet, szívvel-lélekkel, magasztalással, dicséretmondással. Kamerunban az idegent megkülönböztetett, különleges tisztelettel veszik körül. Északon és Nyugaton az a szokás, hogy kókuszdiót vagy Cola cserjét kínálunk fel, a tengerparton pálmabort, a déli tájakon pedig pirított földimogyoróval kínáljuk a vendéget.”


Néhány gyakorlati tanács

A korábbi évekhez hasonlóan a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és ennek Női Bizottsága készítette a világimanap színes anyagát. A MEÖT gazdagon igyekszik ellátni az imanapot tartó gyülekezeteket, közösségeket, intézményeket szórólappal, naptárral, liturgiai füzettel, plakáttal, CD-vel, könyvjelzővel. És a CD-n diaképekkel, magyarázó szöveggel, sok-sok hasznos információval. Mindez elérhető a MEÖT hivatalos honlapján: www.meot.hu – illetve kéréssel még lehet fordulni a MEÖT irodához (1117 Bp., Magyar tudósok körútja 3., telefon: 06-1-371-26-90, e-mail: oikumene@meot.hu).

Mindenkit szeretettel hívunk erre az alkalomra országszerte, gyülekezetekben, intézményekben, s két év óta a magyar büntetés-végrehajtás börtöneiben is. Egy derűs, szép kameruni istenmagasztalással buzdítunk mindenkit az együtt ünneplésre: „Dalra fakadunk, hogy Istennek megköszönjük sikereinket, magasztalva Őt mindazért, amit elértünk. Magasztaljuk és áldjuk Őt csendes elmélkedésben. De tapsolunk, trillázunk és mozgással is dicsérjük nevét. A Biblia igéivel és imáival kiöntjük szívünket Isten előtt. Amikor könnyekre fakadunk, könnyebbül terhünk és megvidámodik a szívünk. Amikor örömünkben ujjongva táncolunk, szinte önfeledten magasztaljuk Istent. Örömben, bánatban és gondok között is mindenkor áldjuk Őt.”

Dr. Békefy-Röhrig Klaudia
az imanapi liturgia fordítója