A napokban jelent meg a Time magazin különszáma, ami a világ száz legbefolyásosabb emberét mutatja be. A listára Barack Obama, Ferenc pápa, Alfonso Cuarón, Benedict Cumberbatch mellé felkerült többek között Katharine Hayhoe protestáns lelkésznő, aki a Texas Tech klimatológusa is. A közgondolkozásra leginkább a férjével közösen írt „A Climate for Change" című könyvvel és a „Years of Living Dangerously" című dokumentumfilmjével hatott. Bár emellett eltörpül, de számunkra mégis jelentős, hogy március 15-én, Áder János köztársasági elnök állami kitüntetéssel méltányolta az Ökogyülekezeti Mozgalom egyik aktivistájának munkáját. Mindezek azt mutatják, hogy az egyházi szerepvállalás a környezetvédelem területén szem előtt van. Az elismerések viszont mértékletessége és józanságra intenek bennünket, mert mindezek ellenére messze még a vágyott cél. Az Ökogyülekezeti Tanács (ÖT) tisztában van vele, hogy épp csak elindult a zöld úton a reformátusság, ezért továbbképzés, kapcsolatépítés, fórumteremtés céljából hirdette meg országos konferenciáját „Mértékletesség – Mennyi mindenre nincs szükségem?" címmel.

A budahegyvidéki gyülekezet templomának előterében április 12-én délelőtt fél tízkor már nagy volt nyüzsgés. A regisztrációs pult és az érdekesebbnél érdekesebb standok megállásra késztették az érkezőket. Beljebb a szervezők és az önkéntesek végezték az utolsó simításokat büfé és a technika környékén. Már a kezdés előtti élénk diskurzust látva, borítékolni lehetett az építő együttlétet. A nyitó áhítat Keresztelő János mértékletességre intő megjelenését és tanítását boncolgatta a pusztaság és a megelégedés szemszögéből. A puszta a szembesülés helye, ami semmi felesleget nem bír el. Isten ezt a helyet használja fel arra, hogy megmutassa ki Ő, és mit tud kezdeni akár a sivataggal is. Az elengedést, a lemondani tudást mindig erősen meghatározza annak indoka. Életféltés, kicsinyhitűség vagy létbátorság és istenfélelem jellemez? Engedd, hogy Isten legyen mindenre elég az életedben! – hangzott el az áhítatban.

Dr. Kodácsy Tamás programvezető ezután köszöntötte az egybegyűlteket és megnyitotta a konferenciát. Az első előadó dr. Fekete Ágnes lelkipásztor volt, aki a mértékletesség teológiáját hozta közel a hallgatósághoz. A téma megközelítését áthatotta az a mozgósító erő, ami nem csak meggyőzni akarta a közönséget, hanem eljuttatni a „te is hasonlóképpen cselekedj" attitűdig.

Az előadó annak a felismertetésére törekedett, hogy a félelem nem lehet a böjtünk hajtóereje. A mi Tanítómesterünk egy másik életstílust akar a számunkra vonzóvá tenni, ami a pazarlás. Isten a világ teremtésénél nem méricskélt, özönszámra adta a növények, állatok, tájak sokféleségét. A bűn vonatkozásában pedig hasonlóan cselekedett, amikor „Szerfelett megsokasodott a mi Urunk kegyelme..." (I Tim 1:14). Egyrészről Isten pazarló, de emellett láthatjuk azt az arcát, amikor visszahúzódik a világból. Ezt Fekete Ágnes a Mindenható telének nevezte, amikor az ember részesedik Isten fájdalmából, majd kiemelte, hogy miben több a keresztyénség a sztoikus filozófiától. A keresztyén ember nem gyűlöli sem a saját testét, sem a világot. A mi mértékletességünk nem savanyú és fénytelen napokat hoz el, hanem az ünnepet. Ez pedig arról tanúskodik, hogy miközben a magunk világából kihátrálunk, Isten mennyei kincseiből és érzeményeiből annál többet fogunk fel. Ha egészséges életszemléletet akarunk tanulni, akkor ne a pillanatnyi örömökre vagy fenyegetésekre tekintsünk, hanem az Isten és az ember történetének végére. „Ami vele történt az történik az egész világgal és mindenkivel. Jézus feltámadásában és erejében van reményünk. A teremtés jövője Krisztus!" – fejezte be előadását.

Ezt követően Antal Emese dietetikus lépett az emelvényre. Témáját – mértékletesség az ember életében – a helyhez és a hallgatóság összetételéhez szabva vezette be, a világvallások és közöttük a keresztyénségnek a különböző ételekhez való kapcsolatáról beszélt. Körbejárta a tiszta és tisztátalan fogalmát és feltárta ezek élettani hátterét.

A böjt gyakorlata komoly körültekintést igényel. Amennyire áldásos lehet, annyi veszélyt is hordoz magában a helytelen alkalmazása. A táplálkozásban mutatott önmérséklet hátterében lelki okok is állhatnak. Ezt az illető környezete jelzésként értékelheti. Az előadás megannyi hasznos, elvihető és beépíthető tanáccsal szolgált, ilyen volt a „sok kicsi" elve. Komoly eredményt érhetünk el a cukor, só, zsiradék bevitelnél apró trükkökkel, például panírozás helyett natúr süssük ki a húst, vagy a kávét ne tejszínnel, hanem másfél százalékos tejjel fogyasszuk. Szó esett még a kiegyensúlyozott táplálkozás főbb jellemzőiről, hogy változatos, szezonális, harmonikus, komplettált és arányos legyen az étrendünk. Az előadását a táplálkozásban a szülői, családi példaadás fontosságát kiemelve zárta.

Az előterjesztések után a téma elmélyítését, továbbgondolását egy különleges performansz segítette. Mészáros Márta installációja az „Etetés – elfogyó gondoskodás" elnevezést kapta. A fekete ruhában, fehér kesztyűben, mérnöki pontossággal megterítő előadó kimért mozdulatokkal járta körbe az asztalt. Az aláfestő zene ütemére lépve kerültek fel a legfurcsább tárgyak és étkek a fehér abrosz késsel, villával határolt tereibe. A hétköznapi eszközök és emberi fogyasztásra alkalmas eledel mind úgy jelentek meg, ahogy egyébként nem gondolunk rájuk. A cserepes virágtól, a kalapácson, ollón keresztül a nyers tojásig vonultak fel s le az előadás szótlanul is sokatmondó szereplői.

A rendező, amikor a seregszemle végére ért, s kosarai kiürültek, már nem tudott mást adni, csak köveket. Félelmetes, hogy mennyi emészthetetlen, romboló, sértő, fájdalmas „eledelt" tálalunk azoknak, akik sors- és asztaltársainkká szegődnek.

A közös ebédet a konferencia délutáni programja követte. A jelenlévők megtekinthették a „Nézzétek az ég madarait!" című fotópályázat legjobb alkotásait, majd ifj. Gyimóthy Géza tanácstag ismertette az ÖT és MME közös zsűriének az értékelését. A második alkalommal kiírt pályázatra több mint hatvan fotó érkezett, amelyek a szakmai stáb és a közönség által is megmérettettek, aminek az eredménye a következő lett: I. Telkibányai Református Egyházközség, II. Szentendrei Evangélikus Óvoda, III. Jósvafői Református Egyházközség. Az oklevelek és a jutalmak kiosztása után levetítették a telkibányai gyülekezet által készített kisfilmet, mely a helyi madárvédelmi projektet mutatta be.

Szűcs Boglárka koordinátor és Kodácsy Tamás összefoglalták a mozgalom eddigi eredményeit, majd meghirdették, őszi határidővel a jelentkezést azoknak a közösségeknek, akik ökogyülekezetté szeretnének válni. Ezt követően az Ökogyülekezeti díjat vagy címet birtokló gyülekezetek képviselői közgyűlést tartottak, ahol elfogadásra került a szervezeti és működési szabályzat és a küldöttek új tagokat is delegáltak a Tanácsba.

A konferencia szekció-ülésekkel zárult. A „jó gyakorlat" műhelymunkát dr. Kocsis Attila az Egyháztáji programkoordinátora és Kocsis Áron hajdúnánási beosztott lelkipásztor, az „ökotelológia" szekciót pedig Kodácsy Tamás vetette. A beszélgetések mind a két körben nagy elevenséget, komoly érdeklődést és határozott véleményeket tükröztek. A kérdések és a hozzászólások annyi gondolatot, ötletet vetettek partra, hogy a kétórányi időkeret nem volt elég a megvitatásukra. A résztvevőknek mértékletességet kellett ebben is tanúsítani és tanulni.

Nem kell sokáig várni a folytatásra, hiszen az ősz ECEN konferenciával, Teremétés hetével és új csatlakozó ökogyülekezetekkel kecsegtet. Legyen addig is szívügyünk a teremtett világ értékeinek a felmutatása és a megóvása. Tartsuk napirenden gyülekezetünkben, egyéni életünkben az Református Egyházak Világszövetségének 23. Nagygyűlésén megfogalmazottakat: „Az Úr napján a fogyasztás mérhetetlen étvágyának korlátot kell szabni. A teremtésnek pihenésre van szüksége. A földnek, a levegőnek, az erdőnek és a víznek szüksége van a megújulásra, regenerációra és feltöltődésre, ami az Úr napjából ered. Az Úr napja ünnepli Isten azon szándékát, hogy az egész világot fel kell szabadítani a kizsákmányolás alól."

Szalay László Pál