Önmagukról hírt adó sokasodó szolgálatok, a háttérben negyvenezer dolgos presbiterrel, huszonnégy oldalra nőtt lapterjedelem – ez már önmagában is kifejezi, hogy valóban erősödő presbiteri világ épül a Duna-Tisza táján, s az egykori történelmi haza területén. Az egyház megtartó erejét és az ifjabb nemzedékek hűségét is példázza a lap – folyamatosan.

Jellegzetes vonása a „Presbiter"-nek a kezdetektől programként deklarált felelős szerkesztői célkitűzés: a politikai és felekezeti határokon átívelő lelki-szellemi tágasság. Most ezt fejezi ki az indító oldalon idézett, s a kárpátaljai reformátusság gyülekezeti himnuszává vált ének: Mindig velem, Uram, mindig velem... Mély és igei útravalót kapunk a Szövetség elnökének, Dr. h. c. Szabó Dánielnek az írásából (Az Úrban bizakodó Káleb). A fejléc már jelez két fontos cikket: a 100 éve elhunyt Biberauer (Bodoky) Tivadarról, a németajkú gyülekezet alapítójáról, valamint a tiszántúli református jövőképet tárgyaló egyházkerületi presbiteri konferenciáról, amit a berekfürdői Megbékélés Házában tartottak nagy érdeklődés mellet, gazdag programmal. A megtört kenyeret és a napfelkeltét ábrázoló színes fotó a böjt ószövetségi üzenetét hangsúlyozza képi eszközökkel. A záró oldal verse, a „Kórházban böjt idején" az ökumenikus nyitottságot példázza, hiszen szerzője Túrmezei Erzsébet egykori evangélikus diakonissza-költő.

A kedvelt rovatok, melyek lelkileg és szellemileg is megemelik a lap üzenet-horizontját, ugyancsak szervesen beleillenek az új, tágasabb lapkörnyezetbe. Az Ószövetség, Újszövetség és a Heidelbergi Káté adja a református „király-értelmezés" három pillérét Dr. Viczián János Ige körül rovatában. Dr. Pap Vilmos ismét hozta szokatlan témaválasztású, izgalmasan színvonalas témáit rovataiban: a gyülekezet egészégéről a Presbiter munkamezejében (19. rész), az Azt olvastam a Bibliában (14. rész), s a már említett Biberauer-cikkben, továbbá az Agg Simeon gazdag hagyatékában, melyben Isten népe rehabilitációjáról oszt meg eszméltető gondolatokat velünk. Az Apropó-ban Apostagi Zoltán tornáztatja meg agyunkat Augustinus nyomán, a „Magyar Presbiter"-ben a 75 éve megjelent délvidéki református énekeskönyvről olvasunk-látunk ismertetőt, képeket, sőt, ha kedvünk van, énekelhetünk is a Vezess Jézusunk kotta szerint Dr. Kiss Domokos Dániel vezetésével. A Nyitott szemmel rovatban Kövespataki László érdekes írása Máriától Máriáig címmel fordítja figyelmünket a bibliai nőalakok felé.

A Presbiter könyvespolcára most Nagy János Bölcsőtől koporsóig című könyvének ismertetője került. Mint mindig, Szövetségünk életének krónikása most is Váczi Gábor. „Nekem csupa öröm a szolgálat" mondja egyházunk főgondnoka, Dr. Huszár Pál a vele készült interjúban. Farkas Márta bírta őt szóra a nemrég a presbiteri tisztről megjelent könyve alapján több mindenről.

A presbiteri közösség ima-, és cselekvő életéről hozott hírt jó pár írás: a nyírségi csendes hétről, a békési kisköri konferenciáról, az Isten-természet-ember témakörben megtartott dunántúli református gazdálkodók I. találkozójáról Tóth Cseperke tollából. Marosszentgyörgytől Szovátáig címmel két tudósítás szól a Heidelbergi Káté „világhódító" útjáról tartott előadásokról presbitereknek, de olvashatunk az ökumenikus nemzeti evangélizáció és könyvbemutató érdekességeiről is.

A lap közéleti érdeklődését mutatja az is, hogy közli Orbán Viktor miniszterelnök beszédének részletét, amit a Reformáció Emlékbizottság első ülésén mondott a Parlamentben, valamint tudósítást kapunk a Keresztény Civil Szervezetek 9. Országos Fórumáról is. A Szövetség közhasznúságáról és a Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött együttműködési megállapodásról is olvashatunk tájékoztatást. Már hiányozna, ha nem szólna cikk valamelyik református cigány gyülekezetünkről, ezúttal a halászhomoki közösségről, nagyon sok személyes arccal, névvel. A 2014. évi közegyházi választásokra még időben kezdi a felkészítést a lap. S az ökumenikus imahét Kálvin-téri csúcsrendezvénye sem kerülte el a szerkesztők figyelmét.

Dr. Győri István pataki professzor hasznos újévi gondolatait szépen egészíti ki Kárász Izabella Újévi imája. A személyesebb műfaj kedvelői is kapnak kedvükre valót: a presbiterekhez szóló buzdító üzenetek sorát Dr. h. c. Benke György írása indítja, Mikó László vallomásából pedig az intenzív kórteremben megszületett imaközösség bontakozik ki előttünk. Tér és idő határköveiről vall Nagy János. Presbiteri hála szólal meg az Áldott kalászsors című versben, de szívünkben visszhangzik Füle Lajos imádságának részlete is. Kedves vallomásban ír a Heidelbergi Káté jelentőségéről Pályi József, az Erdélyi Ref. Presbiteri szövetség elnöke.

A két hivatalos meghívó a szövetség közgyűlésére és a 34. duna-melléki egyházkerületi presbiteri konferenciára invitálja az érdeklődőket. S még egy érdekesség: a lap nyomdaköltségeinek hathatós támogatásáért Vaszkó Gábornak és családjának külön kiemelt helyen mond köszönetet a Szövetség. Lehet ennél személyesebb és és közvetlenebb egyházi lap? Öröm látni, hogy a Presbiter ezek között van...

Dr. Békefy Lajos