Az Egyesült Protestáns Misszió (VEM), a német egyházak legnagyobb világmissziós szervezete második alkalommal  tartotta meg kéthetes nemzetközi nyári képzését 2019. július 13. és 27. között Németországban. Az elméletet és gyakorlatot is tartalmazó kurzus fő témái a konfliktuskezelés, mediáció és emberi jogok védelme voltak, melyekbe az Ázsiából, Afrikából és Európából érkező összesen 30 résztvevő nyerhetett betekintést a VEM wuppertali konferenciaközpontjában.

A VEM munkatársai a kurzus tematikájához illeszkedő szakértők bevonásával biztosították a képzés elméleti hátterét. Az első hét folyamán Beate Roggenbuck, évtizedes tapasztalattal rendelkező mediátor ismertette a hallgatókkal a konfliktuskezeléshez kapcsolódó alapfogalmakat, majd azokat értelmezve és figyelembe véve segített a résztvevőknek a való életből hozott, már korábban megtörtént és megoldott konfliktushelyzetek rekonstruálásában és lehetséges megoldásában. Így a különböző országok képviselői a konfliktusban résztvevő felek szerepeibe bújva tapasztalhatták meg a mediációs folyamat nehézségeit, valamint gyakorolhatták az esetleges kimeneteli variációkat.

A VEM – a holisztikus missziót szem előtt tartva – küldetésének, az evangélium hirdetésének szerves részeként tekint az evangelizációra, a diakóniára, a számára fontos ügyek nyilvános, politikai képviseletére, a fejlesztési projektekre és a partneri együttműködésre egyaránt. A VEM globális szervezetként, helyi igényeket figyelembe véve végzi tevékenységét Afrikában, Ázsiában, Európán belül pedig Németországban. A missziói szolgálatra való felkészülésben az az elv vezérli a szervezetet, hogy a partnerek kölcsönösen megosztják egymással ajándékaikat és erőforrásaikat, többek között munkatársaik és önkénteseik csereprogramokban való részvételével. Az MRE az elmúlt két év során fűzte szorosra kapcsolatát a német szervezettel, VEM tagegyházai, a rajnai, a vesztfáliai és a lippei egyház támogatásával jövőbeli tagsága is felmerült a szervezet európai régiójában.

Norman Voß, a wuppertali székhellyel működő Nyugat-Új-Guinea (Pápuai) Hálózat koordinátora a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megismerésére helyezte a hangsúlyt előadásában. A csoport közösen értelmezte a dokumentumok cikkelyeit és emberi jogi szempontból próbálta megvizsgálni bizonyos konfliktusok természetét és azok megoldásának lehetőségeit. Az emberjogi vonalon továbbhaladva jogi szakértők vezetésével Afrika helyzetének tanulmányozására került sor, középpontban azzal a kérdéssel, hogy az afrikai államok alapokmánya, az Ember és Népek Jogainak Chartája vajon biztosítja-e a tiszta, megfelelő minőségű vízhez való jogot Afrika állampolgárainak.

Habár a nyári kurzus előadásait főként a konferenciaközpontban tartották, a program során két alkalommal is külső helyszínen bővítették a hallgatók ismereteiket. Mivel ezen utak célja a környékbeli felekezet- és vallásközi projektek és kezdeményezések megismerése volt, a résztvevők három egyházi intézménybe is látogatást tettek Duisburg városában. Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található város egyike Németország rossz gazdasági helyzetben lévő városainak, amelynek a helyi közösség szociális nehézségein túl az Európai Uniós országokból bevándorolt lakosok miatt is komplex társadalmi kihívásokkal kell szembenéznie. Ezen nehézségekre próbál megoldást találni a környék több vallási felekezete, néha egymással együttműködésben, a felekezet- és vallásközi párbeszéd előmozdításával. Az intézmény projektjeinek ismertetésén túl egészen különleges élményben lehetett részük a kurzus résztvevőinek a Hernében található Egy Világ Központban (One World Centre Herne): a városi önkormányzatnál tett látogatásuk során megtapasztalhatták, milyen adminisztrációs folyamatokon kell végigmenniük a Henrébe érkező menekülteknek, akik nem beszélik az ország nyelvét és jogi státuszuk elbírálásának lépéseiről is keveset tudnak.

A nyári egyetem alatt több olyan módszer is bemutattak, amelyekkel egy adott közösség tagjainak mentális egészségét lehet támogatni. Ezek közül példának említhető a Sabine Denecke lelkész által prezentált úgynevezett „emlékek gyógyítása″ (’healing of memories’) technika, amelyet az e célból létrehozott szervezet (’Institut for Healing of Memories’) a világ több pontján is alkalmaz már a helyi lakosok szükségleteihez igazítva. Észak-Amerikában főleg veteránokkal, Luxemburgban Szíriából érkezett menekültekkel, míg Dél-Afrikában és Sri Lankán női közösségekkel dolgoznak együtt a képzett csoportvezetők azon, hogy a lelkileg sérült résztvevőknek lehetőséget teremtsenek történeteik megosztására. A Wuppertalban tartott kurzus azon tagjai, akiknek friss háborús élményei voltak vagy esetleg generációkon keresztül továbbadott társadalmi, családi konfliktusok emlékeit hordozták magukkal, igen hamar felismerték, hogy saját közösségükben is haszonítható lenne ez a módszer.

A kurzus három fő témája egyenlő mértékben volt jelen a programban és az idő előrehaladtával a már megismert tudást felhasználva egyre inkább keveredtek is egymással. A második héten gyakorlati példákon keresztül ismertették az oktatók, hogy mely intézményekhez érdemes fordulni olyan esetekben, amikor alapvető emberi jogfosztás, vagy jogsértés gyanúja merül fel, valamint hasznos tanácsokkal látták el az érdeklődő hallgatókat a témához kötődő jogi keretek jellemzőit illetően. Ehhez kapcsolódóan merült fel a „ne árts” (’Do No Harm’) szemléletmód, amelynek célja az, hogy helyesen ítéljük meg egy adott helyzetbe való beavatkozásunk mértékét és módszerét.

Akármennyire is jó szándékkal próbálunk ugyanis megoldani egy konfliktushelyzetet, legyen szó nemzetközi, több szereplős vagy két ember közötti érdekveszteséggel járó nézeteltérésről, a külső beavatkozás még a szituáció megismerését célul kitűző, alapos felkészülés ellenére is lehet káros, és akár súlyosbíthatja is a helyzetet. Ezért Hagen Berndt, szisztematikus konfliktuselemző és interkulturális kommunikáció oktató arra buzdította a csoportot, hogy egy konfliktushelyzet feltérképezésekor minél több és minél többféle hátterű embert vonjanak be a folyamatba. A képzés keretében lehetőség nyílt a résztvevők hazájában uralkodó nemzeti viszonyok elemzéseire, így szó esett például Nyugat-Pápua, Sri Lanka, Burundi, Kongó vagy Dél-Szudán közelmúltbeli és jelenlegi politikai, gazdasági és emberi jogokat érintő belső feszültségeiről.

A VEM kiemelten is támogatja az olyan helyi kezdeményezéseket, amelyek a béketeremtést és kiengesztelődést, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását igyekeznek előmozdítani. Ilyen például polgárháborúk áldozatai vagy kiutasított személyek számára nyújtott humanitárius segítségnyújtás, és a politikai fogvatartottak, vagy más, emberi jogaikban súlyosan sérült emberek támogatása. Emellett a szervezet fontosnak tartja, hogy Németországon belül is felhívja a figyelmet azokra az esetekre, amelyekben az emberi jogokat sérelem éri. A figyelem felhívására tájékoztató füzeteket és prédikációs segédanyagokat jelentet meg, szemináriumokat szervez, kommunikációs kampányokat indít, és minden évben megszervezi az „Action for Human Rights” nevű programját, amelyet december 10-én, az emberi jogok nemzetközi világnapján hirdet meg az emberi jogokat érintő egy-egy konkrét témában. A sokszínű program része a most zajlott nyári egyetem is, ahol a nemzetközi résztvevők nem csak magas szintű képzésben részesülnek, hanem egymás hite és tapasztalata által is épülhetnek, istentiszteletek és közös imádságok során mélyíthetik el a keresztyén hit és az emberi méltóság közötti szoros kapcsolatot.

A kéthetes kurzus utolsó napjaiban egyéni projektek kidolgozására került sor, melyeknek témájául többen is különböző országok menekültjeinek integrációjával kapcsolatos kérdéseit vették górcső alá. A cél a képzés során tanult elmélet és különböző módszerek minél logikusabb használata volt. Míg egyesek elméleti szinten oldották meg a feladatot és egy nagyobb témát dolgoztak fel (úgy mint a Közel-Keletről Nyugat-Európába érkező menekültek nemzetközi támogatásának lehetőségei), addig mások a gyakorlatban akár rövid távon is kivitelezhető, már megjelent igények kielégítését megvalósító tervet készítettek (ilyen volt például az új hazájukban már letelepedett, de helyi nyelvet még nehezen beszélő gyermekek iskolai felzárkóztatása).          

A két hét alatt a több, mint 30 fős társaság valódi közösséget hozott létre a német kisvárosban, megannyi kultúrával, különböző szemléletmóddal, elfogadással és érdeklődéssel. Hálával telve tértek haza – és elszántan, hogy a jövőben egy békésebb és igazságosabb világért dolgozzanak.       

Kozák Nóra/Külügyi Iroda