A helyiek békét szeretnének karácsonyra. A Magyar Református Szeretetszolgálat több száz cipősdobozt, élelmiszercsomagot és más adományt vitt a térségbe. A korábban Kárpátaljára jutatott hatvan kazán azonban még vámzár alatt van, így egyelőre még sok problémát okoz a drága gáz a református intézményeknek, gyülekezeteknek. A Donyeckben harcoló református katonák azt kérték karácsonyra, hogy egy lelkész vigyen nekik úrvacsorát.

Azért keltünk útra Kárpátaljára, hogy megnézzük, hogyan tudnak egy háborús országban karácsonyt ünnepelni az emberek. A helyszínen feszültséget és szegénységet tapasztaltunk. Kárpátalján ugyan nincs háború, de a hadiállapot következményei ezt a régiót is érintik. Az ukrán valuta, a hrivnya értéke romlik, a fizetések stagnálnak, az árak viszont emelkednek. A szegénységet jól mutatja, hogy utunk során több fával megrakott biciklit toló embert láttunk. Mert bár a gázellátás egyelőre biztosított, az energiahordozó ára emelkedik, az emberek pedig nem tudják azt megfizetni.

Keserű, ötven százalékos karácsony

A kárpátaljai református gyülekezetekben elindult a vegyes tüzelésű kazánok üzembe állítása, mert ahogy Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke fogalmazott, nem hagyhatják, hogy a magyar települések egyetlen dologtól, a gáztól függjenek. A gyülekezetekben beállított fatüzelésű kazánok nemcsak azért fontosak, hogy a gyülekezeti épületekben olcsóbban lehessen meleg, hanem azért is, hogy ha szükség van rá, akár nappali melegedőként is funkcionálhassanak a reformátusok közösségi terei. Hiszen előfordulhat, hogy akár két hónapos tanítási szünet lesz az iskolákban, ekkor pedig a szülőknek lehet nagy segítség, ha a gyermekeikre napközi jelleggel vigyáznak egy fűtött helyiségben.

A püspök szerint Magyarország most nincs abban a helyzetben, hogy „keblére tudná ölelni" a több mint egymillió lakosú Kárpátalját, ahol százötvenezer magyar él. Azt mondta, ez nem az az idő, amikor az autonómiáról vagy a revízióról lehetne beszélni. Ez nem azért van, mert nem akarnák begyógyítani az évtizedes sebeket, hanem azért, mert bölcsen állnak a kérdéshez. Zán Fábián Sándor szerint akkor, ha ezt nem így tennék, már háború dúlna Kárpátalján is. Firtattam, nem nehéz-e mindig az elfelejtettnek, a legkisebbnek lenni a Trianonban leszakított országrészek közül. Erre azt mondta: lehet, hogy nem könnyű, de észérvekkel belátják, megértik ezt. – A mi életünk még így is sokkal jobb, mint a körülöttünk élő más nemzetiségeké, hiszen mellettünk áll Magyarország kormánya és a református egyház is – tette hozzá a püspök.

A jelenlegi helyzet minden magyar család karácsonyát megváltoztatja. Ez az ünnep nem lesz olyan, mint a korábbiak. Mindenkiben van valami keserűség, részben azért, mert üresen maradnak a székek szenteste az asztal körül, hiszen többeket elvittek katonának, sokan külföldre menekültek a behívók elől, és nem tudnak hazajönni, mert továbbra is félnek attól, hogy elviszik őket a frontra. Van pozitívuma is a helyzetnek: a püspök úgy tapasztalta, a kárpátaljaiak sokkal inkább számítanak egymásra, fontosabbak lettek az emberi kapcsolatok és az összetartozás. A pénzük azonban egyre kevesebb: a hrivnya egy év alatt feleannyit sem ér, mint korábban, az emberek fizetése azonban nem emelkedett, ezért – a püspök szerint – „ötvenszázalékos karácsonyuk lesz" a kárpátaljaiaknak. Az asztalra és a fa alá még csak kerül valami, de hogy mi lesz jövőre, az már kérdéses.

Békét kérnének karácsonyra

– Háborús országban élünk, ebben a szorult helyzetben pedig, amibe kerültünk, még inkább szükségünk van a hit megtartó erejére és arra, hogy segítségül hívjuk Istent – ezt már Zsukovszky Miklós esperes, derceni lelkész mondta. Ő egy ottjártunkkor elmondott igehirdetésében a nehéz helyzet ellenére is arra buzdította a gyülekezetét, hogy segítsenek embertársaikon, mert vannak még náluk is nehezebb helyzetben élők.

Két derceni református idős nénit is megkérdeztünk a karácsonyról, ők szűkösen, de ünnepelni fognak idén is. Reménység szerint megfőzik a szokásos menüből, amit csak tudnak: így lesz a terített asztalon töltött káposzta, hal, fasírt és rántott hús is. Giza és Lenke néni azt mondta, a hús nem is igazán probléma, mert még tartanak disznót. Ajándékot azonban idén már csak a gyermekek kapnak. De nem is ez a baj: az idős hölgyek félnek az ország keleti részén folyó háborútól, és attól, hogy családjaik fiatalembereit elviszik katonának, a behívót már többen meg is kapták. Azért imádkoznak, hogy vége legyen a háborúnak. Kérdésemre, hogy mit kérnének ajándékba, ha bármit kérhetnének, azt mondták: békét és egy kis örömöt.

A csonkán maradt családokat is segítik

Sokan szeretettel gondolnak Kárpátaljára, és segítik az itt élő embereket. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) és mások mellett például a Dunántúli Református Egyházkerület kaposvári és csurgói református gyülekezetei is cipősdobozos ajándékokat küldtek a térségbe. Bellai Zoltán, a kaposvári gyülekezet lelkésze lapunknak azt mondta: most csaknem hétszáz ajándékos dobozt hoztak, már hagyományos jelleggel, hiszen lassan egy évtizede teszik ezt minden karácsony előtt. Az MRSZ a cipősdobozokon túl rengeteg segítséget hozott már az elmúlt hónapokban, években is a vidékre. Most például a gyerekeknek szánt cipősdobozos adományokon túl hoztak százötvenezer-százötvenezer forintot is két olyan családnak, ahol az édesapát elvitték katonának a Kelet-Ukrajnában zajló harcokhoz, és így családfenntartó nélkül maradtak.

Egy beregszászi, bentlakásos óvodába is vitt segítséget az MRSZ. A cipősdobozokon túl tisztálkodószereket, paplanokat, mosóport, ruhákat is hoztak, erre mind szükség is van. – Ennél boldogabb karácsonyunk régen volt – mondta az intézmény vezetője, Kuzma Tímea. Az itt lévő magyar gyermekek szülei nehéz körülmények között élnek, sokuk tüdőbetegséggel is küszködik. A kicsiknek jobb helyük van az oviban, mint otthon. A negyven gyermek csak hétvégén találkozik a szüleivel, lényegében az óvodában élnek.

Útközben betértünk egy családhoz is Beregszászon, ahol kilenc gyermek és egy unoka él együtt néhány négyzetméteren. A család felnőtt tagjai hiába dolgoznak, valóban szükség van a segítségre. Ide tartós élelmiszereket hozott az MRSZ. Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kuratórimának elnöke megígérte: babakocsit is fog hozni legközelebb, erre is nagy szüksége lenne a családnak, mert érkezik a második unoka is. Az MRSZ Mezőváriba, a református egyház által fenntartott rehabilitációs központba és Dercenbe is vitt adományokat.

Vámzár alatt a kazánok

Magyarországról hatvan kazánt is küldtek Kárpátaljára, azonban azok még vámzár alatt vannak. A helyi református egyház főgondnoka, Nagy Béla azt mondta: Kijevből várnak a szükséges engedélyre, hogy a fűtőtesteket kioszthassák a gyülekezeteknek és líceumoknak. A főgondnok azt is elmondta, hogy az egyházkerület diakóniai osztálya is segít a helybelieken, idén már négyezer-háromszáz tartósélelmiszer-csomagot osztottak szét holland segítséggel, ebben liszt, olaj, rizskása, konzervek, cukor és margarin is volt.

A kormány számít a reformátusokra

Kárpátalján tett látogatást Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is, ő is részt vett az MRSZ adományosztásainál. Azt mondta: fontos, hogy személyes jelenléttel is mutassa, kiállnak a helyi magyarságért. A politikus tárgyalt a helyi reformátusok vezetőivel is, és jelezte, továbbra is partnerként kezelik a Kárpátaljai Református Egyházat a térség felzárkóztatásáért folytatott munkában.

Magyar zászlót kértek karácsonyra a katonák. Donyeckből levélben kérte húsz magyar fiatal, akik az ukrán hadseregben szolgálnak, hogy karácsonyra egy kis csomagot küldjenek nekik otthonról. A katonák külön kérése volt, hogy egy magyar zászló is kerüljön a szeretetcsomagba, mert a körletben, ahol laknak, már van ukrán, szlovák és román zászló is, már csak a magyar hiányzik, hogy minden nemzetiség felségjelzése ott legyen. Ez egyébként jól jellemzi, hogy a harcot mennyire nem csak az ukránok és oroszok vívják, hanem az ország valamennyi nemzetisége is akarva-akaratlanul belevonódott a háborúba. A kérést a beregszászi gyülekezet tagjai teljesítik. A református katonák kérése volt az is, hogy egy lelkész vigyen nekik úrvacsorát karácsonykor. Az még kérdéses, hogy ezt a kérésük teljesül-e.

Hegedűs Márk
Fotó: Kalocsai Richárd 
Megjelent a Reformátusok Lapja legfrissebb számában.