Az ősi Krisztus-himnusz is utal arra, hogy sok minden rejlik a keresztben. Egyesek csupán kegyetlen kivégzőeszközt látnak benne. Mások dekorációvá, díszletté, ékszerré „szelídítették", melynek használata semmiféle elkötelezést nem jelent. Ugyanakkor ez az egyszerű szimbólum sokrétű, nagyon mély üzenetet is hordoz. Felfedezhetünk benne akár egyfajta koordináta rendszert is, amely segít, hogy megtaláljuk a helyünket Isten világában. A horizontális és vertikális tengelyek metszéspontjában ott láthatjuk a testté lett Igét, a valóságos Istent és valóságos embert.

A keresztre tekintve eszünkbe juthat Nagy Konstantinusz látomása, mely szerint „E jelben győzni fogsz..." Más kérdés, hogy mennyiben tekinthető a kereszténység pozitív diadalának az úgynevezett konstantinuszi fordulat, a trón és oltár szövetsége? Gondolhatunk a keresztes hadjáratokra, a véres inkvizícióra... Hányszor torzult gyilkos karddá az üdvözítő kereszt?

De asszociálhatunk Simone Weil ugyancsak kissé hátborzongató látomására is: "Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek..."

Továbbá eszünkbe juthat a kottaírás világából a keresztnek mint előjegyzésnek több mint szimbolikus jelentése: megemeli azt a hangot, amely elé odakerül... Igen, a kereszt felemel, ha Fortunatus már idézett 6. századi himnuszának szemével tudunk feltekinteni rá: „Az Úr, halljátok nemzetek, kereszten trónol köztetek..." Jézus maga is jövendöl erről a szinte misztikus csodáról: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok." (Jn 12, 32)

Ugyanakkor, akadnak olyanok is, akiket taszít a kereszt. Pál apostol úgy látta, hogy a kereszt egyfajta vízválasztó, ami döntés elé állítja az embert. Egyeseknek botránkozás, másoknak bolondság, ahogy az idei imahét főtémáját megadó levélbeli igeszakasz folytatásában olvashatjuk: „...miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (1Kor 1, 22-24)

Folytathatnánk még tovább a kereszttel kapcsolatos idézetek, és szimbólumok felidézését, de most hadd zárjam a sort egy igen egyszerű, profán képzettársítással, aminek akár ökumenikus tartalmat is adhatunk. Láthatunk a keresztben plusz-, azaz összeadási jelet is. A kereszt összekapcsolja a függőleges és vízszintes dimenziót, a vertikális és horizontális világot, az eget és a földet. Krisztus keresztje kapcsolatot teremt Isten és ember között, hiszen Jézus utolsó szavainak jelentős része imádság: „Atyám, bocsáss meg nekik..." + „Én Istenem, én Istenem..." + „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkem." Másrészt, kapcsolatot teremt emberek között is: „Még ma velem leszel..." + „Íme, a te anyád... íme a te fiad..."

A kereszt közelében kerülhetünk igazán test+vér kapcsolatba egymással! Ez ökumenikus közösségünk erősödésének is a titka: közelebb a kereszthez, Jézus Krisztushoz, s ezáltal közelebb egymáshoz is!

Kereszt látható szív közepén az evangélikus egyház talán legismertebb szimbólumában, az úgynevezett Luther-rózsában is. Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletén ezért került evangélikus részről egy kereszt arra a közös asztalra, amely a lelki ajándékok ökumenikus cseréjét szimbolizálta a Kálvin téri református templomban. Hitünk szerint a kereszt, illetve az azon értünk meghalt, de harmadnapra feltámadott Jézus Krisztus Isten legnagyobb ajándéka, ami, Aki igazán összekapcsol minket az „egyetemes anyaszentegyházba"!

Gáncs Péter, kép: Vargosz

A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. A fotó a budapesti Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten szimbolikusan átadott lelki ajándékokat ábrázolja. Az evangélikusok egy feszületet ajándékoztak a többi egyháznak, mely a megváltottságtudat fontosságát jelképezi.