Ha megpróbálnám az élet három legfontosabb területét felsorolni, a hittel és a Jóistennel kezdeném, majd folytatnám a magánélettel és a munkával fejezném be. Hívő emberekként abban megállapodhatunk, hogy az első helyen a Jóisten áll. A másik kettő – munka és magánélet – pedig, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, folyamatosan cserélgeti a sorszámát. És ez jól is van így. Az viszont talán már nem annyira, hogy míg a munkával kapcsolatos tudás megszerzésére tizenöt, húsz évet is rászánunk, addig a másik kettőre néha ennek harmadát sem. A hitéletre most nem térek ki, azt viszont fontosnak tartanám leszögezni az elején, hogy miért érdemes a Férfiagy, női agyhoz hasonló könyveket kézbe venni.

Sokat beszélünk a munka és a magánélet egyensúlyáról. Ezek a beszélgetések többnyire mennyiségi alapon zajlanak, a minőségről ritkán esik szó. Pedig a kiegyensúlyozott élethez nem árt, ha az ember szereti is a munkáját, és az sem, ha nem akar kiugrani az ablakon, ha arra gondol, hogy haza kell mennie a párjához. Azért, hogy karrierünk szempontjából boldogok, kiegyensúlyozottak és sikeresek legyünk, nagyon keményen dolgozunk hosszú éveken keresztül. Éjt nappallá téve küzdünk, majd egy emberöltőn át tanulunk, végül lelkesen vetjük bele magunkat a feladatok és a túlórák világába. Közben a munkánkban elért sikerekhez nagyon hasonló – ha nem jobb – eredményeket várunk párkapcsolatainkban, házasságunkban, annak ellenére, hogy a munkára való készüléshez hasonló dolgokat egyáltalán nem csinálunk. Tapasztalatot persze szerzünk – már, aki szerez – de az elmélettel legtöbben egyáltalán nem vagyunk tisztában. A hölgyek talán valamivel jobbak ebben, mint a férfiak, ha összehasonlítanám azonban azt, mennyi időt fordítunk a munkával kapcsolatos tudás megszerzésére és mennyit a magánéletünk megalapozására, azt hiszem nagy szörnyülködésnek néznénk elébe. De itt kerülnek képbe az olyan könyvek, mint a Férfiagy, női agy.

Ha a házasság témájáról van szó, Mark Gungort a világ legkeresettebb előadói között tartják számon. Évente több ezer pár látogat el Nevetve egy jobb házasság felé (Laugh Your Way to a Better Marriage) című szemináriumaira, de az amerikai hadsereg is rendszeresen fogadja előadásait. Mark 42 éve házas, két gyermek édesapja.

Mark Gungor könyve nem ködösít. Kőkeményen és őszintén beszél arról, hogy egy igazán jó házasságért elképesztően sokat kell dolgozni. Hiszen, ahogy arra folyamatosan rávilágít, a férfiak és a nők nem teremttettek egyformának, másképp gondolkodnak, másképp kommunikálnak: mást akarnak a nők, mint a férfiak; a hölgyek inkább adnak, a férfiak inkább elvesznek, és a szeretethez, a vágyhoz és a szexualitáshoz is többnyire különbözőképp állnak hozzá. Kemény mondatok, még keményebb gondolatok, de ezekkel a könyv egy olyan kincsesbányát tár az olvasó elé, amelyre gyönyörű, szeretetteljes és boldog házasságokat lehet építeni. Azzal együtt, hogy arra is felhívja a figyelmet, nem ártana némi tudást elsajátítani, ha már egyszer egy ilyen kemény terepen akarunk helyt állni.

Nem vagyok házas, így belülről nem tudom megítélni, hogy Gungor könyve tényleg hatásos-e, abban azonban biztos vagyok, hogy az érzékletes, gyakorlati példákkal, valamint kutatási adatokkal és hivatkozásokkal átszőtt, élvezetes és könnyen olvasható könyv segít. Segít abban, hogy férfiak és nők egyaránt új szemszögből tekintsenek párkapcsolati helyzetekre, múltra, jelenre és jövőre. Segít abban, hogy egy, a házasságban olyan fontos témáról, mint a szexualitás nyíltan, támogatóan és biblikusan lehessen beszélni, de segít abban is, hogy megértsük: a házastársunk valójában nem is feltétlenül az a rettenetes valaki, akinek olykor látjuk. Mindössze csak arról van szó, hogy általános iskolai szinten birtokoljuk a párkapcsolati téma elméletét, annak ellenére, hogy esetleg már évek óta a házasságban élünk. Gungor könyve segít abban, hogy ezt a szakadékot áthidaljuk, ezáltal egy jobb, kiegyensúlyozottabb, békésebb és eredményesebb kapcsolatban találjuk magunkat.

Mert ne tévedjünk, előbb-utóbb minden pár összeveszik valamin, és eljöhet az a pillanat, amikor feltesszük a kérdést: te jó ég, kivel kötöttem össze az életemet? A házasság ugyanis kőkemény terep – már amennyire én ezt kívülről meg tudom ítélni – nyúlszívűeknek nem való. Ilyenkor két út biztosan előttünk áll: feladjuk és kilépünk a házasságból – ezt nem feltétlenül ajánlanám – vagy megpróbáljuk megoldani, ha már egyszer a Jóisten színe előtt mondtuk ki az igent. Ahhoz viszont, hogy megtaláljuk a megoldást, nem árt, ha rendelkezünk némi tudással arról, amit próbálunk épp megoldani.

Ötven év hosszú idő. Legtöbben gond nélkül eltöltünk ennyi időt a hivatásunkban. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, majdnem fele ennyit készülünk rá. Ha valaki harminc évesen házasodik, ötven évet simán leélhet a párjával. A kérdés már csak az: erre mennyit készült? Azt tanácsolnám mindenkinek: kezdjenek el olvasni és tanulni – elkezdeni sosem késő.

A Férfiagy, női agy című könyvet a Harmat Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, ezt ezúton is nagyon szépen köszönjük!

Szűcs Péter