Ebben az esztendőben különösen is örülhetünk a húsvétnak, mert ritkán fordul elő, hogy a nyugati és a keleti keresztyének együtt ünneplik ezt az ünnepet. Ugyanis más naptárok és szempontok szerint számolják ki az ünnep időpontját. Idén még a zsidó páska ünnep három napja is egybeesik a húsvéttal. A Református félóra legutóbbi adásában a budapesti teológia doktorandus hallgatójával, Balassa Eszterrel beszélgetett a húsvét időpontját meghatározó tényezőkről, vitákról Fekete Ágnes.

A húsvét időpontja a keresztyénség legelejétől kérdéses volt.

A jeruzsálemi gyülekezetben, amelyet ősgyülekezetnek is nevezünk, voltak viták arról, hogy a szombatot is megtartsák-e vagy csak a feltámadásra emlékezzenek vasárnap. Az utolsó vacsora eseményei a zsidó pészah vagy páska ünnephez köthetőek. Ezért eleinte úgy gondolták, hogy a három nap eseményeit akkor kell megünnepelni, amikor a zsidók a pészahot ünneplik. Ez Niszán 14-e estéjén kezdődik Keleten, eleinte tehát Niszán 14-hez ragaszkodtak bizonyos keresztyén csoportok. Rómában és Alexandriában pedig az ehhez legközelebb eső vasárnapot kezdték el ünnepelni, hiszen vasárnap a feltámadás napja. A pápának gyakran kellett olyan feljelentésekkel foglalkoznia, amelyek azok ellen irányultak, akik a zsidó Pészah szerint ünnepelték a feltámadást. Iréneusz közvetített a szemben álló felek között, de csak 325-ben a niceai zsinaton született határozat arról, hogy a húsvét napja a tavaszi napforduló utáni első holdtöltét követő vasárnap. A zsidók holdnaptárat használnak, ami azt jelenti, hogy holdhónapokban mérik az időt, de az év napév. Mivel 12 holdhónap rövidebb, mint egy napév, a hónapok sem esnek mindig ugyanakkorra. Például a pészahnak tavasszal kell lennie, ezért ha korábbra esne, beiktatnak egy plusz hónapot pont azért, hogy tavaszra essen a pészah. Van egy Ádár nevű hónap, ami elé esetenként beilleszthető egy Vöádár nevű hónap. A zsidóknál a hónap mindig újholdtól újholdig tart, így a Niszán is, így Niszán 14-e mindig pont telihold. A keresztyének pedig ugyanettől a teliholdra következő vasárnap ünneplik  a feltámadást.

Ebben a vitában nagyon sok minden volt. A zsidó kultúrától való elszakadás, és a mégis abban való maradás is. húsvét vetette fel végül is a keresztyénség nagy identitás-kérdését.

Igen, a Széder-esti lakoma volt az utolsó vacsora. Jézus és a tanítványai is zsidók voltak, és rendes zsidók módjára megülték ezt az ünnepet. Egyiptomot gyakran értelmezik úgy, hogy a züllöttség, a bűn országa, a minden rossz országa. A kimenetel onnan a minden bűntől való megszabadulás, a bűnből való kivonulás szimbóluma lett. A zsidó elképzelés a pészah-ról pedig az, hogy elővetíti a messiási korban bekövetkező végső megváltást. Tehát ahogyan az egyiptomi szolgaságból megváltotta őket Isten, úgy fogja majd a Messiás az Ő idejében megváltani a kiválasztott népet ebből a világból. Jézus pontosan ezt teszi az emberiséggel a páska ünnepén.

Ennek már a Bibliában is ott a nyoma.

Igen, Pál apostol mondja, hogy Krisztus a mi páska-bárányunk.

A vita eredője nem is a két tábor közötti feszültségből adódik, hanem a zsidóságból. A zsidóság semmiképpen nem akart a hellenizmussal párbeszédet folytatni, és erre Alexandriai Philón a legjobb példa talán.

Az alexandriai zsidóság egy teljesen más társaság volt. Ha megnézzük a Biblia görög fordítását, a Septuagintát, arra a következtetésre juthatunk, hogy azért volt szükség rá, mert ők még héberül sem tudtak. De nem csak Alexandriában volt ilyen a helyzet, hiszen a Makkabeus felkelés oka is az volt, hogy a Krisztus előtti 160-as években nagyon erős volt a hellenista kultúra, a görög nyelv, a színház befolyása a Szentföldön is. Sok zsidó viselt görög nevet. Az identitás kérdését az oldja meg, hogy 70-ben lerombolják a templomot. Azok, akik a rabbinikus zsidóságot megalapozták, konzervatív zsidók voltak. Úgy döntöttek, hogy csak a Szentírással foglalkoznak, azt kutatják, magyarázzák, és a hellenisztikus befolyásnak ellene állnak. A hellenisztikus zsidók fogékonyabbak voltak a kulturális, szellemi hatásokra, sokan közülük keresztyének lettek.
Az is problematikus volt, hogy a pészah egy mozgó ünnep, azaz mindig más időpontra esik, nem mindig péntekre és vasárnapra, így előfordulhatott, hogy azok, akik Niszán 14-éhez ragaszkodtak, hétfőn vagy kedden ünnepelték a feltámadást.  Pedig a vasárnap a feltámadás napja. Fontos volt vasárnapra tenni az ünnep időpontját.

Mondhatjuk, hogy leginkább a zsidó-keresztyén gyülekezetek ragaszkodtak a leginkább Niszán 14-hez?

Iréneusz mestere Polikárp volt, az övé pedig János evangélista. Kis-Ázsiában Jánosra hivatkozva ragaszkodtak Niszán 14-hez, mint az úrvacsora időpontjához. Az evangélista tekintélyére hivatkozva alapozták meg álláspontjukat. Mindenki megpróbált szentírási alapon érvelni saját álláspontja mellett.

Iréneusznak mi volt ebben a szerepe?

Iréneusz Lyon püspöke volt, tehát Nyugaton élt, Policárp pedig Kis-Ázsiában, Szmirnában élt. Iréneusz inkább mesterét támogatta volna ebben a kérdésben, de azt tapasztalta, hogy nem kívánatos megosztottságot eredményez, ha akár hetekkel később ünnepli Húsvétot a keresztyének egy része. Az volt a célja, hogy kibékítse a két tábort. Ezért írt levelet a pápának, aminek következménye lett a létrejött egyezség.

Rómában egy másik időpontban ünnepelték?

A Római Birodalom különböző területein különböző naptárak léteztek. Róma és Alexandria sem ugyanazt a naptárat alkalmazta, ezért bármennyire is egyetértettek abban, hogy a feltámadást vasárnap kell megünnepelni, más napokon ünnepelték, mert más naptárat használtak. Rómában legkorábban március 25-én, legkésőbb pedig április 22-én lehetett Húsvét. Alexandriában már ezek a határok is elcsúsztak pár nappal Rómához képest. 525-ben egy Dionüsziosz Exiguus nevű szerzetes készített egy húsvét időpontját kiszámoló naptárat, és onnantól kezdett egységessé válni húsvét időpontja. Bár a keleti keresztyének, az ortodoxok a mai napig máskor ünnepelnek ragaszkodva ahhoz, hogy pészahkor nem lehet húsvét.

Úgy értve, hogy még véletlenül sem?

Így van, még véletlenül sem, így a biztonság kedvéért ők még egy vasárnappal odébb teszik húsvétot. Idén nem így van. Több helyen olvasható volt, hogy tíz év után először egy időpontban van pészah és húsvét, de ez sem teljesen van így, hiszen csak az ünnepkör esik egybe. Niszán 15, tehát pészah első napja március 30-án van, húsvét pedig április 4-én lesz. Tehát a pészah hét napja és a húsvét három napja egybecsúszik, de a kovásztalan kenyerek ünnepe és a páska vacsora nem esik egybe.

Hétfőn van holdtölte. Mindenesetre nagyszerű, hogy idén együtt ünneplünk az ortodoxokkal, az egész keresztyén világ húsvétja egy időpontban van.

Igen, bár az is érdekes, hogy a dátum különbözőségét megoldották ugyan, erről zsinati határozat is született, de az ünneplésben a mai napig is eltérések vannak. Különbség még mindig, hogy nagyszombaton böjt van-e vagy sem. Keleten azt mondják, hogy nagyszombaton, amikor Jézus még a Pokolban volt, már van ok az örvendezésre, hiszen a Pokol már jajgat, és nem tudja elviselni Jézus jelenlétét. Nem sokkal később Jézus feltámad, és felhozza onnan a lelkeket. Ismerünk erről apokrif történetet is: alvilági próféta-gyűlésen az ószövetségi próféták fogadják Jézust. Keleten azt ünneplik, hogy ez már az öröm ideje, mert a Sátán hatalmának vége lett, Jézus ledöntötte a kapukat. Nyugaton viszont úgy gondolják, hogy mivel Jézus még lent van, még nem támadt fel, ezért még böjtölni kell.

Ez a vita a protestánsok és katolikusok között is kialakult a sonka evés kapcsán. A katolikusok már szombat este megeszik a húsvéti sonkát, a protestánsok pedig csak vasárnap reggel.

Igen, ami a zsidó felfogással magyarázható. A zsidóknál a nap napnyugtával kezdődik, így a szombat este már vasárnapnak számít.

Tehát a harmadnap is ezzel magyarázható.

Így van, sokak számára nem érthető, hogyan jön ki a harmadnapra való feltámadás.

A feltámadás jelképe mégis csak a hajnalhasadás.

Nem véletlen, hogy régebben akkor ünnepelték a feltámadást.

(Elhangzott az MR1 Kossuth Rádióban, a Református félóra 2010. március 31-i műsorában.)