Két egyház?

„Az egyén megújulásán át a közösségek megújulása volt a célja az ÁrAdásnak” – mondja Czagány Gábor. Résztvevők érkeztek például Kárpátaljáról, Kolozsvárról, Debrecenből, és Marosvásárhelyről is – sorolja a szervező. „Azt szeretnénk, hogy vigyék haza a szikrát, a lendületet, amit itt kaptak, és otthon kezdjenek el dolgozni.” Több mint 350 fiatal vett részt a Kárpát-medencei református egyetemisták tavaszi találkozóján. A szegedi református egyetemi lelkész szerint ez a szám bizonyíték arra, hogy az egyetemi gyülekezeteknek van súlyuk és szavuk. Ezekbe a közösségekbe ráadásul olyan emberek járnak, akik aktívak és elkötelezettek. „Merjük állítani, hogy ezeknek a közösségeknek a gondolatrendszere és hitlátása meg kell hogy jelenjen a nagy egyházban is.”

Az egyetemi lelkész beszélt arról is, hogy egyre többet küzd azzal, hogy úgy érzi, mintha két, masszívan különböző református egyház létezne egymás mellett, amelyikek nem is akarnak egymásról tudomást venni. „Az egyik a saját, tradícióira, berögzöttségeire épít, a másik pedig mintha nem akarna tudomást venni arról, hogy az egyháznak vannak gyökerei. Ez a két irányzat nem is beszélget egymással. Ez így biztosan nem jó, ezen változtatni kell. Remélem, hogy az ÁrAdás találkozó üzenete behatol olyan közegekbe is, ahol oldani lehet ilyen feszültségeket.”

Példává lenni

„Engem megerősített ez a találkozó” – mondja Vozárik Péter egyetemista, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet Böszörményi úti közösségének zenekarvezetője. Azt mondja, megerősítést nyert abban, hogy Istennek mindannyiunk életével van célja. Az is sokat adott neki, hogy a Kárpát-medence számos pontjáról voltak résztvevők. „Jó volt látni, hogy mennyi különböző helyről érkező emberrel közös a hitünk, az akaratunk.”

Azt mondja, Pál Feri atyától sokat kapott, például abban, hogy „először magunkat kezdjük el megismerni és becsülni, és ezután tudunk másokat is elfogadni, értékelni, szeretni. Ha hazamegyek, másokat így tudok erősíteni. Ha én vagyok a jó példa, hogy lelkes vagyok, tenni akarok, Istenért élek – így tudom a saját gyülekezetemet építeni, ebben megerősített ez a hétvége.”

A református egyház ajtót nyit a fiataloknak

Az egyik legtöbb résztvevőt delegáló közösség a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet volt. Egyik lelkészük, Kovács Gergő szerint az ÁrAdás – és más hasonló találkozók – azért jók, mert a fiatalokat feltölti, ha látják, hogy mások is ugyan azt csinálják, másoknak is hasonlók a céljaik és érzik, hogy közösen haladhatnak tovább Isten útján. „Egy-egy ilyen alkalom rádöbbent bennünket, hogy Isten elhelyezett bennünket a Kárpát-medence különböző pontjain, hogy világítsunk, hogy só legyünk, hogy a világ a világossága legyünk.”

Sokszor azonban otthon egy-egy közösség kicsinek, magányosnak érezheti magát – még akkor is, ha százötvenen, vagy még többen vannak az istentiszteleteiken, hiszen ha az egész campushoz, vagy egyetemhez viszonyítják a számokat, egy százalék körül mozog az egyetemi gyülekezet tagsága az egész hallgatói közösséghez viszonyítva. De egy ilyen találkozó rádöbbenti a gyülekezetek tagjait arra, hogy nincsenek egyedül.

„Miben kellene megújulnia a debreceni református egyetemi közösségnek?” – kérdezem Kovács Gergő lelkészt. Azt mondja, szerinte szolgálat közben lehet igazán megújulni egyen-egyenként és közösségként is. Ennek szellemiségében készülnek a nyári Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra is, ahol tulajdonképpen házigazdák is lesznek. „A Csillagponton aktívan szeretnénk jelen lenni, szeretnénk, hogy a fiatalok megérezzék, hogy a református egyház az ő egyházuk, egy olyan egyház, amely ajtót nyit feléjük, hogy otthont találhassanak benne, hogy választ találhassanak a kérdéseikre és életük kihívásaira, hogy meg tudják élni az örömeiket és tudjanak fejlődni azon az úton, amelyre Jézus elhívta őket.”

Délvidék példát vesz

Az Újvidéken működő, magyar, református hátterű Apáczai Diákotthon nevelőtanára, Stanyó Gábor is részt vett az ÁrAdás találkozón. Azt mondja, megerősítést nyert saját munkájára, küldetésére nézve. Ők is szeretnének aktívabb missziót folytatni a református egyetemisták között – de egyszerűen kevesen vannak, ezért nagyon mások a lehetőségeik. „Szeretnénk fölépíteni egy hasonló, református ifjúsági közösséget Vajdaságban. Valami már elindult, évente két-három találkozót szerveznek lelkészek fiataloknak. De alapvetően más helyzetben vagyunk. Nekünk nem elég felhívásokat közzétennünk, mert nincs annyi ember, aki fogékony lenne rá, mint amennyi itt van. Nekünk személyesen kell mindenkit, egyesével megkeresnünk, aki egyetemista, református és a Vajdaságban él.” Mindehhez a szolgálathoz Stanyó Gábor ötleteket keresett és kapcsolatokat épített a szegedi találkozón.  Azt mondja, sok jó embert megismert: „az ő bátorításukat és kitartásukat viszem példaként haza, hogy igenis kell cselekedni és továbbmenni.”

„Szeretnek reformátusok lenni”

Az ÁrAdás Kárpát-medencei Református Egyetemisták Találkozójának egyik főelőadója ifj. Csomós József tiszáninneni ifjúsági lelkész volt. Szerinte azért kellenek az ilyen alkalmak, hogy „egymásra csodálkozzunk: vannak hívő fiatalok, akik részt akarnak venni a közösségük életében, akik építeni akarják Isten országát – ez egy önmagunkat is erősítő folyamat”. 

A lelkész arról is beszélt, hogy „miközben sokan kongatják a vészharangot, hogy elfogyunk, mégis azt látjuk, hogy nem hal meg a közösség, csak folyamatosan változtatja a formáját és újjászületik.” Beszélgetésünk alatt ifj. Csomós József újra és újra hangsúlyozza: Isten a történelem ura, és a világ aktuális helyzetének alakítását „nem venné ki a kezéből”. „Szeretném úgy látni ezt a történetet: lehet, hogy a református egyház vidéken kis őrtornyokat veszít, de eközben a városokban építkezik. Hálás vagyok Istennek, hogy a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet hívására ennyien mozdultak meg.”

A tiszáninneni lelkész szerint az, ha egy fiatal nem talál otthonra egy gyülekezetben, az nem feltétlen a fiatal hibája, hiszen sok esetben valóban nem nekik szólnak az igehirdetések, nem kapnak választ a kérdéseikre és nem érzik magukat otthonosan. Ebben részben a zene is közrejátszhat. Azonban ifj. Csomós József nem tartja igaznak azt, hogy a fiatalok csak angolszász dallamokat kedvelnének. Szerinte a találkozón is jól látszott, hogy „épp olyan lelkesen énekelték a dicsőítő zenét, mint az ősi református zsoltárokat”. A lelkész szerint az egyházban szolgáló szakembereknek tudomásul kell vennie azt is, hogy van vándorlás az egyházon belül is. A falusi gyülekezetekből a fiatalok városba mennek, onnan pedig lehet, hogy külföldre. Így lehet, hogy egy falusi lelkész nem a saját gyülekezetébe neveli bele a konfirmandusát, hanem a szomszédos nagyvároséba, vagy épp egy külföldi nagyváros magyar gyülekezetébe. „Fel kell hagyni azzal, hogy féltékenykedünk meg kuporgatunk. Amúgy sem önmagunknak kuporgatunk, hanem Jézusnak, akinek nagyobb látása és elképzelése van, mint nekünk.” A főelőadó az ÁrAadás kapcsán azt is kiemelte: úgy látja, a jelenlévőkön látszik, hogy szeretnek reformátusok lenni.

Templom után fellépésre

Az ÁrAdás találkozó egyik vendége Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere volt, aki megható őszinteséggel mesélt újjászületéséről és Istenbe vetett hitéről. Élete megváltozásában Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke segítette, akivel egy sajtótájékoztatón találkozott, majd másnap az egyik kereskedelmi csatorna reggeli műsorába közösen kellett menniük a segélyszervezet adventi cipősdoboz koncertjéről beszélni. Akkor még az interjú miatt is háborgott, aztán beszélgetni kezdtek, és közös munkába vágtak.  2013. november 14-én együtt vittek adományokat, az autóban sokat beszélgettek. Mező Misi saját bevallása szerint hazament, mint máskor, másnap reggel pedig „egy másik ember kelt ki az ágyból”.

Mező Misi újjászületett. Mi változott az életében? Elmesélte azt is: minden. Elsőként a családja érezte meg a változást, a felesége új férjet, Nimród fia pedig új apát kapott. A zenekarban is változások voltak, például soha többet nem énekelte el, de még csak meg sem hallgatta a Gondatlanságból elkövetett emberölelés című számukat, mert már nem tud vele azonosulni. Zenésztársainak elmondta: hívő emberként ez nem fér össze az értékrendjével. Mező Misi beszélt arról is a találkozón, hogy szeretné elérni, hogy vasárnap ne lépjenek fel, de ez nem mindig sikerül. Mivel tizenhat családot tart el a zenekar, köt kompromisszumokat. Ettől még vasárnap elmegy istentiszteletre.

Mező Misi arról is beszélt, hogy ma már nincs benne emberek iránti megfelelési kényszer, így sokkal nyugodtabb az élete. Isten iránt azonban van – ezért is vállalta el a szegedi beszélgetést. Amikor Szenczy Sándor bemerítette Mező Misit, azt mondta neki, négy dolog szükséges ahhoz, hogy hitben éljen: imádkozzon, olvassa a Bibliát, keressenek magának egy gyülekezetet, ahol jól érzi magát, és mondja el mindenkinek, milyen változást hozott Isten az életében. Utóbbi miatt jött el az ÁrAdásra is bizonyságot tenni.

Méltányos kávé

A március 17-19. között megtartott találkozót számos program kísérte. A résztvevők sárkányhajózhattak, sportolhattak és kóstolhattak kávékat is. Újszászi Györgyi, a Védegylet Egyesület főtitkára elmondta: a találkozón a méltányos gazdaságból, azaz az úgynevezett Fair Trade kereskedelemből származó kávékat kóstolhattak a résztvevők. A méltányos gazdaságok kávéültetvényein dolgozókat nem zsákmányolták ki, azaz rendesen megfizették, a nők például ugyanannyi bért kaptak, mint a férfiak. A területet sem szipolyozzák ki, azzal hogy minden szabad helyre kávét ültessenek, így a helyieknek marad földterületük a saját élelmiszerük megtermelésére is. Sok kávéültetvényen gyereket is dolgoztatnak, akár erőszakkal is – a méltányos kereskedelem ez ellen is próbál tenni. Jelenleg a világ kávé-, tea- és csokoládé-kereskedelmének egy százalékát teszi ki a Fair Trade. Újszászi Györgyi úgy tapasztalta, a hívő emberekben általában nagyobb a felelősségvállalás, ezért is tartották fontosnak, hogy az ÁrAdás találkozón is népszerűsítsék a méltányos kereskedelmet.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla