Idén hogyan tudják megoldani a finanszírozást?

Bár jóval több hiányzik a költségvetésükből, de három gimnáziumunk csak kilencmillió forintot kér a KRKA-tól idén. Nyilvánvalóan még ennyi sem jut nekik ebből a keretből. Általában külföldi és anyaországi – részben egyházi, részben állami – támogatásokból, valamint a szülők és a kárpátaljai gyülekezetek hozzájárulásaiból finanszírozzuk ezeket az intézményeket. Utóbbiak húsz éve az erejükön felül is vállalnak minden áldozatot a három líceumunkért.

Honnan tudják pótolni a KRKA idén elmaradó millióit?

A magyar államtól idén nagyobb összegű segítséget várunk, feltéve, ha tudja ezt vállalni az amúgy is nehéz helyzetben lévő anyaország. Nemigen látok más megoldást. Természetesen a kárpátaljai járási tanácsoknál és közigazgatási hivataloknál is lobbizunk, hogy ukrán állami pénzekhez is hozzájussunk a működésünkhöz, mert ha a költségvetési tervükben nem is szerepel, de a többletbevételeikből támogathatják a területükön működő intézményeket. Tavaly például az egyik iskolánknak rezsire és felújításra adtak egy nagyobb összeget. Ez a támogatás azonban nagyon bizonytalan, és szeptembernél előbb nem is várható, hogy realizálódik bármi is.

Az ukrán állam finanszírozás tekintetében nem tesz különbséget magán- és egyházi iskola között: egyiket sem támogatja. Évek óta tudunk erről a problémáról, mégsem változik semmi. Nem lehetne egy törvényjavaslatot letenni a kijevi parlament elé, ami közelítené az ukrán jogrendszert ebben a kérdésben a magyarországi gyakorlathoz?

Az Ukrán Egyházak és Felekezeti Közösségek Tanácsa, amelynek egyházunk is megbecsült tagja, benyújtott egy módosítási javaslatot a parlamentnek. Ennek tartalmát illetően teljes az egyetértés közöttünk, és politikusokat is sikerült megnyernünk az ügy számára. Reméljük, hogy lesz eredménye a kezdeményezésnek.

Zán Fábián Sándor püspökről a kép a Generális Konvent februári ülésén készült

Mik a kárpátaljai tapasztalatok a kettős állampolgárságot illetően? Korábban olyan hírek érkeztek önöktől, hogy a kérvényezőket vegzálják a hatóságok.

Valamelyest lecsillapodtak azóta a kedélyek, de Ukrajnában soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ezért mindenki óvatosan, magánügyként kezeli ezt a kérdést, hisz az anonimitás nem igazán biztosított. Ráadásul az eljárás is nehézkes és drága, hiszen levéltári adatokra, a dokumentumok hivatalos fordítására és közjegyzői hitelesítésre is szükség van.

Az anonimitás megőrzésére lehetőséget ad, hogy a kérvény beadása nemcsak a magyar külképviseleteken, de az anyaországban is elvégezhető.

Az a folyamatnak csak az utolsó állomása. Ráadásul ahhoz még át kell jutni valahogy a határon, ami a vízumhoz jutás problémakörét veti fel. Ez ugyanis drága, ráadásul egy helyi politikai erő jóindulatán múlik, hogy kap-e valaki támogató nyilatkozatot annak megszerzéséhez vagy nem. A magyar kormány döntött így, amivel a Kárpátaljai Református Egyház bár nem ért egyet, de minden ezzel kapcsolatos megkeresésünk süket fülekre talált.

Mégis mi lenne a megoldás ön szerint az állampolgárság egyszerűbb megszerzése érdekében?

Érdemes lenne megfontolni, hogy esetleg a magyar igazolvány, illetve a nyilvántartásban lévő adatok, valamint a magyar nyelv ismerete is elegendő legyen a magyarság igazolásához. Így az is elkerülhető lenne, hogy az ukrán állam a magyar állampolgárság megszerzése révén nagy összegeket profitáljon a kárpátaljai magyaroktól közjegyzői díjak és illetékek formájában. Megjegyzem: az már csak hab a tortán, hogy az állami levéltárak az igazolásokat azoknak a szovjet időkben elvett egyházi anyakönyveknek az alapján állítják ki, amelyeket évek óta hiába kérünk vissza tőlük.

Kiss Sándor

A cikk megjelent a reformátusok lapja 2012. február 19-i számában