A REV európai régiója és a Németországi Református Szövetség közös szervezésében október 20. és 22. között Hannoverben került sor a konzultációra, amelynek eredményei a világszervezet tavaly indított emberkereskedelem elleni kampányát is erősítik. Az egyeztetésen európai egyházak képviselői számoltak be országuk menekültügyi helyzetéről Hollandia, Belgium, Németország, Szlovákia, Skócia, Olaszország és Spanyolország, illetve Magyarország szemszögéből. Egyházunk (MRE) részéről Aaron Stevens, a budapesti Skót Misszió lelkésze ismertette a menekültmisszió elmúlt években folytatott integrációs programjait, gyülekezetük kezdeményezését és a Magyar Református Szeretetszolgálatnak a humanitárius krízis alatt végzett munkáját. A konferencián egyházi szakértők, többek között a konfliktus sújtotta közel-keleti országokban jelentős fejlesztési projekteket fenntartó németországi Egyesült Protestáns Misszió (VEM), illetve az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának (CCME) képviselői is felszólaltak.

A harmadik legjövedelmezőbb gazdasági ágazat

Az emberkereskedelem világszerte a szervezett bűnözés harmadik legvirágzóbb ágazata, a fegyver- és drogkereskedelem után. Egy mindenütt jelenlévő, összetett és folyamatosan növekvő, sokszereplős rendszerről van szó, amelyben nők, gyermekek és férfiak vesztik el emberi méltóságukat, válnak jogfosztottakká, kínzás és gyilkosság áldozatává, többek között gyerekkatonaként és munka- vagy szexrabszolgaként.

Azt, hogy mit értünk jogi értelemben emberkereskedelem alatt, az úgynevezett Palermói Nyilatkozat rögzíti. Az emberkereskedelem „személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését, vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, erőszakos elrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés útján, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával, vagy elfogadásával annak érdekében, hogy a kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását".

Szegénység, kilátástalanság és háború vagy erőszak miatti fenyegetettség okozza azoknak az emberek szenvedését, akik elfogadnak látszólag vonzó munkalehetőségeket, vagy akiket elrabolnak és eladnak. A kizsákmányolás és fogvatartás, zsarolás és adósrabszolgaság mind része szenvedéstörténetüknek. Csak keveseknek sikerül kiszabadulni ebből a helyzetből. Még ha sikerül is megmenekülniük, például egy emberjogi szervezet segítségével a kérdés akkor megmarad: milyen alternatíva áll az áldozatok előtt? Hogyan szervezhető újra és biztosítható pénzügyileg az életük, hogyan juthatnak biztonságos munkahelyekhez és sikeresen visszavezethetők-e eredeti életkörülményeikbe és közösségükbe? Ez a dilemma, ha különböző megfogalmazásban is, de valamennyi beszámolóban megjelent. Ahogy az a kérdés is, hogy a prostitúció esetleges legalizálása Németországban és Hollandiában az érintettek függőségét és kizsákmányolását segítené elő, vagy éppen jogbiztonságukat erősítené. E tekintetben eltértek egymástól a szakértői vélemények: a törvényi tiltás egyrészt korlátokat szab ugyanis a prostitúciónak, másrészt jelentősen megnehezíti a segélyszervezeteknek, hogy az illegalitásban élőkhöz eljussanak.

Mit tehetnek az egyházak?

Erről a kérdésről intenzív eszmecserét folytattak a résztvevők, amelyben gyorsan világossá vált, hogy a tények elismerése és komolyan vétele önmagában fontos lépés. Embereket áruként kezelnek, adnak és vesznek, a világ minden részén. A súlyos és kellemetlen témáról gyakran mégsem veszünk tudomást, az egyházak is sok esetben ignorálják azt. Ugyanakkor éppen az egyházaknak van esélye arra, hogy olyan helyzetben is aktív szerepet vállaljanak, ahová egyébként a megfelelő szociális intézményrendszer már nem ér el. A nyilvánosság felvilágosítása és az áldozatok támogatása sajátosan egyházi feladatok lehetnek, különösen az ifjúsági misszióban. Fiatalok tájékoztatása jogaikról, képzésük és önbizalmuk megerősítése, mindeközben reménységeik és életükkel kapcsolatos elképzeléseik komolyan vétele mind fontos lépés lehet abban, hogy az érintett fiatalokat megerősítsük és az esetleges veszélyhelyzetektől megóvjuk.

2011-ben Szabó István dunamelléki püspök már szót emelt a magyar fiatalkorúakat is negatívan érintő svájci szabályozás ellen.

A vita végezetül arra is rámutatott, hogy az egyes országok és térségek sajátos egyházi hagyományait és annak sajátosságait teológiailag értékelve keresnünk kell a választ az áldozatok és egyházaink esetleges kapcsolatának kérdéseire: van-e bizalom az áldozatokban arra, hogy az egyháznál keressenek támogatást, vagy inkább bizalmatlansággal és elutasítással kell szembesülniük? Hogyan értelmezzük a „méltóság" és „érték" fogalmát egyházainkban és ez miként befolyásolja a megnyilvánulásainkat és cselekedeteinket? Mivel segítheti az egyház a megszégyenített áldozatokat traumájuk feldolgozásában, emberi méltóságérzetük visszanyerésében? Hogyan válik valósággá a megbékélés evangéliuma a megtört emberi életutak kapcsán?

A konzultáció végén elfogadott ajánlások között szerepelt a célzott együttműködés azon országok egyházai között, amelyeket vagy származási, vagy célországként a kényszermunka és szexuális célú modernkori rabszolgaság különösen is érint. A téma gyülekezeti feldolgozását elősegítendő a szervezők és résztvevők meglévő segédanyagok, liturgiai és istentiszteleti segédletek megosztásáról és újak kidolgozásáról döntöttek. Az egyházi résztevők abban maradéktalanul egyetértettek, hogy legfőbb ideje az emberkereskedelemről nyíltan beszélni és ellene közösen fellépni.

Sabine Dressler

Forrás: www.reformiert-info.de