„Csak azt akartam, hogy vége legyen már ennek az őrületnek”, „nekem már teljesen mindegy volt”, „annyi álarcom volt már, hogy azt se tudtam, ki vagyok”, „tizenkét évnyi kemény anyagozás miatt már magamban sem bíztam, nem tudtam elhinni, hogy talpra tudok állni” – írják le az egykori drogfüggők azokat az érzéseiket, amik elborították őket, amikor először átlépték a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonának küszöbét a Fejér megyei Ráckeresztúron. Negyedszázados fennállását ünnepli most az intézmény, és a huszonöt évre huszonöt, egykori beteg történetével emlékeznek meg. A Kálvin Kiadó által kiadott, Szűcs Teri által szerkesztett kötet olyan dokumentumokat – köztük „terápiazáró önértékelést”, a gyógyulási folyamat következő fázisát célba vevő „fázisváltó kérelmet” – ad közre, melyek az általában 12 hónapos terápia idején születtek.

Megtudhatjuk, mit adott a drog a srácoknak: „egyből tudtam, hogy ez kell nekem”, „tudatosan próbáltam keresni valamit, amibe beletemetkezhetek”, és azt is, hogyan szűkült be az életterük: „semmi nem motivált, csak az, hogy anyaghoz jussak, és ezáltal elviselhetőbbé tegyem a létezést, tompítsam a saját magam, a világ és a társadalom iránt érzett gyűlöletemet”.

Védelmi pénzek és ámokfutások

Megismerhetjük Puhit, aki bűnözés, többek között védelmi pénzek beszedésével szerezte meg a heroinra valót, és hosszú börtönévek után döntött a leszokás mellett, vagy Zsoltot, aki több év angliai és spanyolországi ámokfutás és hajléktalanság után határozta el, hogy megszabadul a kábítószertől.

A könyv csodákat dokumentál. Többek között Dodiét, aki függősége miatt hajléktalan lett, és aznap, amikor öngyilkos akart lenni, az utcán egy leállt tűtestvérébe botlott, aki a misszió telefonszámát nyomta a kezébe. Vagy Csabáét, aki egy éjszaka akár háromszázezer forintot is eljátékgépezett, és egy napon egy ismeretlen nő megállította az utcán, hogy vele álmodott, és hogy álmában segítséget kért tőle, majd elvitte Csabát egy családsegítőbe, és onnan jutott a rehabra.

„Drogoktól és függőségektől áthatott társadalmunkban tovább kell adnunk e történetek tanulságait: el kell mondanunk fiainknak és unokáinknak, a következő nemzedéknek, hogy Isten élő Úr, s nem másban, hanem csakis benne lehet reménységünk a jövőnket illetően” – foglalja össze P. Tóthné Szakács Zita, az MRE Zsinati Missziói Irodájának volt vezetője a kötet fülszövegében a lényeget, amiért e különleges, hívőknek és nemhívőknek, függőknek és nem függőknek egyaránt izgalmas könyv megszületett.

A kötet bemutatója május 10-én 16 órakor lesz a Németajkú Református Egyházközség templomában (1054 Budapest, Alkotmány u. 15.). A könyvet bemutatja dr. Kassai-Farkas Ákos osztályvezető főorvos, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke és P. Tóthné Szakács Zita református lelkész, ny. zsinati missziói osztályvezető. Ezután fórumbeszélgetés (moderátor: Nagy Katalin műsorvezető), majd bizonyságtétel: ketten azok közül, akik a könyvben szerepelnek, személyesen mondják el történetüket. Az eseményen a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakói énekelnek.

 

reformatus.hu