Konfliktusoktól volt hangos az egyházuk az elmúlt években, hogy a püspökválasztás elmúlt pár hónapját ne is említsük. Mi volt ennek az oka?

Az utóbbi években elmélyült bizalmi válság elsősorban az egyházunk ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács, valamint a lelkipásztori kar nagyobbik része között alakult ki. Nagy hiba volt, hogy az egyház vezetői nem hívtak össze lelkipásztor-találkozókat, nem kérték ki a lelkészi kar véleményét a közösségünket érintő fontosabb kérdésekben. Márpedig könnyű belátni: a gyülekezetek hétköznapi örömeit és problémáit a lelkipásztorok ismerik a legjobban. Ők nem magukat, hanem a közösségüket képviselik. A mindenkori egyházvezetés számára nélkülözhetetlenek a tapasztalataik, ezért a Zsinati Tanácsnak és a lelkészi karnak szorosan együtt kell működnie a jövőben. Egy kicsi, könnyen összefogható közösség a mienk, kár lenne nem élni ezzel az adottsággal.

Arra is volt példa, hogy a Zsinati Tanács – egy folyamatban lévő peres eljárás okozta „vis maior helyzetre" hivatkozva – önkényesen hosszabbította meg a saját mandátumát, máskor a nyugati szervezetek által a lelkipásztoroknak felajánlott fizetéskiegészítés megvonásával fenyegette – így próbálva jobb belátásra bírni – az érintetteket. Ön is tagja volt ennek a testületnek. A személyes felelősségét nem érzi a kialakult helyzetben?

Súlyos hibákat vétett a Zsinati Tanács, sokszor téves meglátásaink és döntéseink voltak. Ilyen nem fordulhat elő többé. Azt, amiben ezek közül nekem is részem volt, bármikor készséggel elismerem. Ugyanakkor azért megjegyzem: a testület fekete bárányaként számos alkalommal egyet nem értésemnek adtam hangot. Ezt mindig a szavazataimmal is megerősítettem, amit a jegyzőkönyvek is igazolnak.

Hogyan állítható helyre a megrendült bizalom?

Biztató, hogy hosszú évek óta nem volt ilyen egységes a lelkészi kar. A rendszeres találkozásokat, egyeztetéseket is megkezdtük már. Az elmúlt évek történései, de a nehézkes püspökválasztási procedúra is fájdalmasan rámutatott arra, hogy az alkotmányunk és a szabályrendeleteink hiányosak, elavultak. Pedig vitás kérdésekben ezek lennének hivatottak arra, hogy segítsék a tájékozódást. Szükség lesz tehát a jogszabályok felülvizsgálatára, korszerűsítésére is, amihez nélkülözhetetlen a Generális Konvent egyházjogászainak szakmai segítsége. És akkor ezzel ki is lyukadtunk oda, hogy a Kárpát-medencei és a nemzetközi kapcsolataink újjáépítésére is nagy figyelmet kell fordítanunk, mert – nem szégyen bevallani – egyedül kicsik és erőtlenek vagyunk.

Korábban szó volt arról, hogy rendkívüli zsinati ülést hívnak össze. A Zsinati Tanács végül elismerte a gyülekezetek akaratát, beiktatták az új püspököt. Mégis megtartják a tanácskozást?

Mindenképpen meg kell tartani a Zsinatot, mert a Magyar Református Egyház június 28-ára Debrecenbe összehívott közös zsinati ülésének napirendjét és a közös alkotmány módosítási javaslatát a részegyházi zsinatoknak előzetesen jóvá kell hagyniuk. Így kell tenniük a Heidelbergi Káté új fordításának szövegével is, és a küldöttjeiket is meg kell választaniuk. De a saját ügyes-bajos dolgainkról sem ártana a Zsinati Tanácsnál nagyobb körben egyeztetni, arról nem is szólva, hogy a püspökválasztás során felmerült problémák értékelésére is a választást kiíró testület lenne a leginkább hivatott.

Együtt tud majd működni a jelenlegi összetételű Zsinati Tanáccsal?

Sok mindenben nem értek egyet a testület többi tagjával, sőt volt, akivel konfrontálódtam is emiatt. Ám a közösség érdekeit kell szem előtt tartanunk, félretéve a személyes sérelmeket. Nem elleneznék egy előrehozott általános tisztújítást, de ha a Zsinatunk úgy dönt, arra fogok törekedni, hogy a jelenlegi tisztségviselőkkel is hatékony legyen az együttműködés.

Kiss Sándor
Fotó: Sereg Krisztián
Megjelent a Reformátusok Lapja 16. számában.