Átadták a Raoul Wallenberg-díjakat január 17-én Budapesten. A szerdai ünnepségen Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára a példát mutató embereket méltatta és a közöny, az érzéketlenség, a feledés veszélyére figyelmeztetett.

Az idei díjazottak: Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója, Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház Igazgatója, Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor szerkesztője, Kamarás István író, szociológus, Landauer Attila kisebbségkutató, egyházunk korábbi cigánymissziós referense, Rózsahegyiné Juhász Éva, a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és Pusztadobos önkormányzata.

Landauer Attila kisebbségkutató, nyelvész 1975-ben született, a '90-es években kezdett a cigányság kutatásával foglalkozni. Korábban egyházunk országos cigánymissziós referense, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, jelenleg az Egyház és Társadalom Kutatóintézet munkatársa.

A díjazottakról mások mellett a Raoul Wallenberg Egyesület, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter javaslatára döntöttek. A díjat a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy etikai mércét és példát állítson a magyar társadalmi- és politikai közélet elé. A díj azok áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását ismeri el, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel – áll a civil szervezet honlapján.

Korábban is voltak reformátusok a díjazottak között: 2011-ben Orián Géza szociális munkást, 2012-ben Dani Eszter lelkipásztort, missziói irodavezetőt, 2013-ban Uhrin Anikót, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium akkori vezetőjét, 2015-ben Szénási Jonathan Sándor baracskai börtönlelkészt, tavaly pedig Antala Éva felvidéki börtönlelkészt ismerték el.

Raoul Wallenberg 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen, egy 1957-es hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a börtönben, de ezt máig sokan vitatják.

Forrás: MTI, fotó: archívum, Koszticsák Szilárd