Keresztyén értékek, indirekt módon

Különleges világ nyílik meg előttünk, ahogy a kinti szürkeségéből belépünk a stúdió vidám kulisszái mögé: színes girlandok, óriási gyertyák és születésnapi dalokat éneklő műsorvezetők ünneplik vendégeikkel a Család-barát tíz éves jubileumát. „Hiánypótló műsorként indultunk 2008-ban azzal a céllal, hogy valódi értékeket közvetítsünk és segítséget nyújtsunk az embereknek” – avat be a kezdetekbe Gáspár Monika felelős szerkesztő. Az egészségügyi tanácsadás mellett kiemelten fontos, hogy a szociális rászorulóknak is segítsenek.

Bár a Család-barát nem vallási műsor, szeretnének olyan mércét és útmutatást adni a nézőknek, amelynek alapját a keresztyén értékek jelentik. „Egy olyan világban élünk, ahol az emberek elidegenedtek egymástól. A műsor küldetése, hogy újra összehozza a családokat, és hogy a bemutatott életeken keresztül őszintén és természetes módon beszéljünk a segítségnyújtás, a szeretet, a család kincseiről. Szeretnénk, hogy a fiatalok is felismerjék: egymást segítve erősödhetünk és élhetünk boldogan” – fogalmaz a produkció vezető szerkesztője.

Apró segítség a mindennapokban

Novodomszky Éva öt éve kapcsolódott be a műsor születésnapi jótékony akciójába. Akkor a Filadelfia Ház – Fogyatékosokat Segítő Református Központ Hungária körúti udvarán főztek gulyást a gondozottakkal együtt. A műsorvezető szerint sokszor félünk közel menni mások fájdalmához és elesettségéhez, mert úgy gondoljuk, nem fogjuk bírni lelkileg, hiszen nem tudjuk megoldani a helyzetüket. „Én is hasonló érzésekkel érkeztem 2013-ban a református szeretetszolgálat udvarára. A fogyatékkal élő fiatalok azonban olyan vidáman, énekszóval és hálával fogadták a segítségünket, így éppen ők segítettek át a félelmeimen” – emlékszik vissza a Család-barát háziasszonya.

A műsorvezetővel a forgatás szünetében beszélgetünk. Meggyőződése, hogy erősebb lábakon állva szívbéli kötelessége segíteni a rászorulóknak. „Nem kell nagy dolgokra gondolni, még csak pénzadományokra sem. Az apró gesztusok, egy kedves szó, a szeretetteljes törődés – ez az, ami a legtöbbet adja, amiből erőt merítenek” – vallja. A Család-barát egyik fontos feladata jó példával elöl járni, hiszen – mint mondja – lehet, hogy valakiben megvan a szándék, de nincs ötlete, vagy nem tudja, hol van szükség egy-egy jó szóra vagy segítő kézre. Az őrbottyáni gondozottak sem a szó szoros értelmében rászorulók, mégis olyan nehézségekkel élnek, ami önmagában indokolja, hogy jó szívvel forduljunk feléjük és lelkileg gazdagítsuk őket – véli Novodomszky Éva.

Adni sokkal jobb, mint kapni

Bár a Család-barát jótékonysági tevékenységében először vesz részt, Csalami Csaba műsorvezetőnek gyermekkorától fontos az elesettek segítése. Mégsem erről beszél, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy ő mennyi mindent kapott egy-egy ételosztáson vagy intézménylátogatáson: jó szót, őszinte mosolyokat, szívig ható könnycseppeket, emberséget.

Az őrbottyáni fogyatékosokat ápoló és gondozó otthonban még nem járt, így izgalommal várja a találkozást a lakókkal. A református otthon gondozottjait is kiváltságosnak tartja, hiszen ők Isten szeretetét és bizalmát szervezett keretek között élhetik meg naponta. Az is szóba kerül, hogy általában a szülinaposok kapnak ajándékot, adni mégis sokkal jobb: miközben minket ünnepelnek, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk másokra és visszaadjunk valamit abból a sok szeretetből, amit az évek során kaptunk.

Hasonló érzések vezették Vér János hagyományőrző főhadnagyot a Duna stúdiójába. A Tápióbicske Barátainak Körében nem ismeretlen az adakozás, több mint harminc éve támogatják szűkebb és tágabb környezetük elesettjeit. Délvidékre is sokat járnak, onnan ismerik az ünnepi műsorban szereplő gyerekeket és a kamerák mögött izguló szüleiket. 

Míg egy-egy híresség helyet cserél a stúdióban, szóba elegyedünk a szabadkai csapattal. Épp a több mint húsz éves decemberi cipősdoboz-gyűjtésükről beszélgetünk, amikor Bogi önfeledten fut anyukájához és büszkén mutatja apró tenyerében a Család-barát konyhájában készített forró süteményt. Ahogy megfordul a népviseletbe öltözött kislány, hosszú fonott copfjaiban piros masni lebben, szemmel láthatóan otthonosan mozog a díszletek között. Akkor sem jön zavarba, amikor megkérdezem, ő szokott-e jótékonykodni. Határozottan vágja rá: „Igen.” Azt is elcsacsogja gyerekhangon, hogy nagyon jó érzés, amikor segíthet azoknak a felnőtteknek, akiknek nincs senkijük, akikre számíthatnának.

Segítsük egymást

Miközben a felvételek mozaikkockái kerek egésszé állnak össze, az ünnepi fogás is elkészül. A gulyás receptjét Vér János szakácstól tudjuk meg: tizenöt kilogramm felkockázott húshoz adjunk négy kiló zöldséget és sárgarépát, öt kiló hagymát és öt kiló krumplit, meg egy jó nagy szívet, hogy finom legyen. „Valamikor én is nagyon szegény voltam, és megfogadtam, ha lesz rá módom, míg élek ajándékozni szeretnék másoknak” – meséli indíttatásáról.

A tápiómenti szakács is elkíséri Csalami Csaba műsorvezetőt az őrbottyániak otthonába, ahol már izgatottan várják a finom vacsorát. Nagy az öröm a fehér asztalok körül, míg a lakók többször is szednek a levesből, Görcsös Éva intézményvezető körbevezet az otthonban és elénk tárja annak történetét. Az intézmény gyökerei egészen az 1960-as évekig nyúlnak vissza, akkoriban lelkészözvegyek és -árvák otthona volt, ma 175 súlyos vagy halmozottan fogyatékos felnőttet ápolnak és gondoznak. Mint mondja, a lakók egyik kedvenc tevékenysége az agyagozás, a polcokon sorakozó változatos alkotások a boltokban is megállnák helyüket. A gyufagyárnak nevezett helyiségbe is bepillantunk, ahol apróra vágott fahurkákból gyújtóst készítenek. A kultúrtechnikai foglalkoztató és a relaxáló helyiség, a napi hittanórák és mozgásos foglalkozások biztosítják a betegek testi-lelki-szellemi feltöltődését.

„A mi küldetésünk, hogy Isten szeretetét hirdessük. Óriási kapaszkodó a gondozottjainknak, hogy ismerik Istent” – mutat rá az intézményvezető, aki az ingyen kegyelem elfogadásának fontosságára is felhívja a figyelmünket. Míg ma az egészséges emberek csak azt fogadják el szívesen, amiért fizettek vagy megdolgoztak, az őrbottyáni gondozottaknak az a természetes, hogy a legalapvetőbb tevékenységeikhez is segítség szükséges, amiért semmit sem tudnak adni. „Épp ezért fogadják el olyan könnyen Isten és az emberek szeretetét – amit tovább is adnak” – hangsúlyozza Görcsös Éva.

Jól tudják, hogy a Család-barát munkatársai és a hagyományőrzők sokat dolgoztak, hogy nekik örömöt szerezhessenek. Azt is tudják, hogy nem képviselnek jelentős társadalmi csoportot, éppen ezért olyan megható, hogy ezen a születésnapon rájuk gondolnak, megerősítve ezzel őket, hogy igenis számol velük a többségi társadalom. „Sokuknak nincs vagy nagyon laza a családi kötődése. Ezek az apró gesztusok azonban enyhítik az alapvető emberi kapcsolatok hiányát, miközben gyógyítják a lelküket” – fejti ki az igazgatóasszony. Hazafelé még beköszönünk a lassan asztalt bontó társasághoz. Megtudjuk, hogy nagyon finomat főztek nekik, épp olyan fűszerezéssel, ahogy azt szeretik. Azt is elmondják, milyen jó, hogy gondoltak rájuk. És hogy miért? Az egyik gondozott, János szavaival élve: mert segítenünk kell egymásnak.

Szoták Orsolya, Fotó: Kalocsai Richárd, Bertalan Johanna

 A Család-barát magazin hétfőtől szombatig délelőttönként 10:30-tól jelentkezik a közmédia Duna csatornáján. A jubileumi, február 3-i adást visszanézhetik a mediaklikk.hu/csaladbarat oldalon.