„A Doktori Iskola témavezető oktatói közül a hét törzstag előadását hallva rádöbbenhetünk, hogy a történelem tudománya nem lezárt múltú témák hada, hanem örökké kutatni való, amiből mindenki tanulhat" – ezzel a gondolattal nyitotta meg a konferenciát Szakály Sándor, a KRE-TDI vezetője, a konferencia elnöke.

A Károli-egyetem doktori iskolájának első konferenciája azt a célt szolgálta, hogy bemutassa az előadó tanárokat, és témajavaslatokat kívánt szolgáltatni az érdeklődő hallgatóság, de legfőképpen a jövendő diákok számára egy-egy dolgozathoz vagy kutatáshoz.

Elsőként Kun Miklós egyetemi tanár tartotta meg előadását Sztálin és a hidegháború címmel. Elsősorban Sztálin európai, legfőképpen a szláv népekhez és a hidegháború eseményeihez fűződő viszonyáról és érzéseiről beszélt. A legvégén hozzátette: „A történelemben nincs »ha«, de mindig érdemes elgondolkodni a különböző variánsokon, így nyerve jobb rálátást és megértést a történésekre."

Kurucz György József nádor és a magyarországi hadkiegészítés (1796–1804) címmel kitekintést nyújtott a 18–19. századi katonasággal kapcsolatos eseményekre és annak uralkodó viszonyaira. Kurucz György előadása után elmondta, hogy "Egyetemünk doktori iskolájának célja, hogy megfelelő lehetőséget biztosítson a jövendő történész generáció számára, hogy mind az európai, mind a magyar történelem társadalmi, politikai és katonai problémákkal terhes számos részletét újragondolja, akár disszertációk formájában új szempontból, új érvrendszer alapján vizsgálja azokat meg, ezzel is gazdagítva történelmünk hagyatékait."

Ezt követően Hermann Róbert Háborús atrocitások 1848–49-ben témakörben beszélt a 19. század nemzetiségi kérdéseiről egy sajátos megvilágításban, amely szerint a nemzetiségi kérdést csak kezelni lehet, de – akárcsak az influenzát – megoldani nem. Szót ejtett a magyarok és nem magyarok közötti háborús atrocitásokról, és körbejárta azt, lehet-e civilizáltnak nevezni a háborút, és egyáltalán a 20. és 21. századi fogalmak és kategóriák milyen mértékben használhatóak a 19. század eseményeire vetítve.

Gergely András 1848 mátrixai címmel tartotta meg előadását, amelyben összehasonlította az 1848-as esztendő legeseménydúsabb városait. Célja az volt, hogy különböző kutatási lehetőségekre hívja fel a figyelmet a 19. század közepi forrongó Európával kapcsolatosan. Példának okáért érdekességként emelte ki a magyar forradalom szabadságharcba váltó eseményeinek sorát, ami egyedi eset az európai események függvényében. „Az egyetemes történelmi perspektíva mindig segítségére válhat egy történésznek megközelíteni, elemezni és értelmezni a magyar forradalmat" – tette hozzá.

Ezt követően Szakály Sándor tartotta A csendőrség, mint rendvédelmi testület történetkutatói kérdéseire adott érdekes adatokkal és példákkal jobb rálátást. „Ez a témakör és annak vizsgálata azért fontos, mert a magyar történelemben hatvanöt éven keresztül működő ezen szervezetről nem túl sokat tudunk, és a fennmaradt források sem nevezhetőek igazán megbízhatónak" – mondta majd hozzátette, hogy a források szemszöge sem elsősorban történelemtudományi.

A Magyar honvédalakulatok és a helyi társadalom kapcsolata a keleti hadműveleti területen (1941–44) címmel tartotta meg Szabó Péter előadását., amelynek témája szintén a történelemtudománynak alig kutatott területe. Elmondása szerint az ebből az időszakból származó források többségükben csak a második világháború cselekménydús eseményeiről szólnak, érdekessége éppen ezért számára abban rejlik, hogy az érzelmileg sokkal közelebb áll a történészhez, mint az évszámok hada.

Végül Kovács József zárta a konferenciát:politikai diktatúra társadalomtörténeti kérdései és forrásai címá előadásával, amely elméletek alapján dolgozva igyekezett rávilágítani azokra a kérdésekre, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság és az akkori Magyarország viszonyát és helyzetét járták körbe. Befejzésül hozzátette: „Ordító hiány van Magyarországon a kortárs történészek véleményének összevetésében. Egy forrás nem forrás, s a régmúlt idők visszaemlékezései nagyon is torzíthatnak."

A doktori iskola első konferenciájának zárógondolataiban elhangzott, hogy a történelemtudomány nem megállapodott tudomány. Mindig szükséges a források újraértelmezése és az új források előkerítése, ami kemény munkát igényel, épp ez mutatja, hogy ez a tudományág is folyamatos fejlődésben van. A Károli-egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának tanárai remélik, hogy felkeltették a jövendő doktoranduszok figyelmét és érdeklődését a konferencián elhangozott témákkal és felvetésekkel.

Bolbás Bettina