A WMC 2012-t Kína évének tekinti. A keresztyének által alapított Amity Alapítvány, amely aktívan végez evangélizációs feladatot Kínában, és tájékoztatja a világ keresztyén egyházait a kínai valóságról, az „A szeretet soha el nem fogy" bibliai idézetet választotta a Kína-év mottójául. A WMC jelentésében részletesen foglalkozik a kínai keresztyénség történelmével.

A kínai keresztyénség kezdetei

A fellelhető dokumentumok szerint keresztyének legkorábban a 7. században jutottak el Kínába. Századokkal később mérföldkövet jelentett a kínai keresztyén közösségek életében, hogy a jezsuiták több európai tudományos és teológiai munkát lefordítottak kínaira, megismertették Kínával a reneszánsz filozófiát, és keresték a kínai hagyományokkal való párbeszéd lehetőségét.

Eric Liddellt tekinthetjük a Kínában szolgált skót misszionáriusok közül a legismertebbnek. Misszionáriusok gyermekeként, Kínában látta meg a napvilágot, ahová az 1924-es Párizsi Olimpián való sikeres szereplése után, 1925-ben tért vissza. Itt tevékenykedett élete végéig. 1991-ben, Weifangban a kínai kormány emlékművet emeltetett neki, ezzel is kifejezve a modern kínai társadalom iránta érzett tiszteletét. A Skót Egyház China Group elnevezésű csoportja Eric Liddell életművéről az idei, Londonban megrendezésre kerülő olimpiával egy időben tervez megemlékezni.

A balintore-i születésű John Ross 1872-ben, az Egyesült Presbiteriánus Egyház misszionáriusaként utazott Kínába. A tehetséges nyelvész, aki tizenegy nyelven értett, lefordította az Újszövetséget kóreai nyelvre, és 1889-ben megalapította a Dongguan Egyházat. Egy évvel később teológiai iskolát is létesített.

Kényszerű függetlenedés

1940-ben a skót népegyházat már 94 misszionárius képviselte Kínában, azonban 1952-re, a japán megszállás befejeztével és a kommunisták hatalomra kerülésével a legtöbb misszionárius önként, vagy az új kormány nyomására hazatért. Kína keresztyén egyházainak életében új időszak kezdődött: az önállóság és függetlenség időszaka.

1949 után a Kínai Népköztársaság kormánya, amely az egyházakat a nyugati imperializmus kémhálózatának tekintette, a kormány ellenőrzése alá vonta a gyülekezeteket. A vallási közösségeket az 50-es években arra bíztatták, szakítsák meg kapcsolatukat a külföldi egyházakkal, és váljanak önellátóvá. A patrióta egyház hármas célja az önfenntartás, az önkormányzat és saját maguk evangelizálása volt, mindenféle külföldi kapcsolat nélkül. A gyülekezetek ugyan továbbra is életben maradtak, tartottak istentiszteleteket és a lelkészképzés is folytatódott, azonban a keresztyének tevékenységei erősen lekorlátozódtak. Végül aztán, a Kulturális Forradalom idején (1966-1976), amikor a társadalmi, gazdasági és politikai életben teljes fejetlenség állt be, mindenfajta vallási tevékenységnek véget vetettek, a templomokat bezárták, és több keresztyént börtönbe zártak, vagy vidékre, munkaszolgálatra küldtek.

Enyhülés a Kulturális Forradalom után

Mao-Ce-Tung halálát követően, 1976-ban a templomokat újra megnyitották, és a nyilvános istentiszteletek rendje helyreállt. Azóta is a protestáns keresztyénség tekinthető Kína leggyorsabban fejlődő vallási ágának. A keresztyénség fellendülése nagy mértékben magyarázható azzal, hogy a kommunizmusban csalódott, megüresedett emberek a Kulturális Forradalom után szívesen fordultak a hit felé. Jelenleg Kína lakosságának 5%-a mondható keresztyénnek, ami 67 millió főt jelent. Az állam által elismert, az önállóság hármas elvét követő Protestáns Hazafias Mozgalommal (Three-Self Patriotic Movement - TSPM) megközelítőleg 23 millió hívő áll kapcsolatban (a lakosság 1.7 %-a), további 35 millióan pedig bejegyzetlen egyházakhoz tartoznak, vagy hivatalos tagság nélkül járnak állami egyházak gyülekezeteibe. Kis számban ortodox vagy más keresztyének is találhatóak az országban, akik között bevándoroltak is vannak. A Kínai Keresztyén Tanács (CCC), amely 1980-ban, a Harmadik Nemzeti Keresztyén Konferencián alakult, fogta össze először hivatalosan a kínai keresztyéneket. Jelenleg huszonhárom teológiai akadémia és bibliaiskola működik Kínában. A Nanjing Egyesület Teológiai Iskoláját tekintik Kína protestáns teológiai akadémiájának.

Mai nehézségek

Problémát jelent a „földalatti mozgalomnak" bélyegzett, be nem jegyzett gyülekezetek helyzete, amelyek találkozóit a rendőrség gyakran, az „illegális kultuszokról" hozott törvényre hivatkozva feloszlatja. Példa erre a Shouwang Gyülekezet esete, amely egy ezer tagot számláló, független protestáns közösség. 2005-ben nyújtották be regisztrációs kérelmüket az új törvények szerint, de a kérelmüket elutasították.

Az Amity Alapítvány igyekszik megfelelő szociális érzékenységgel képviselni mindazokat, akik a kínai társadalomban nem képesek hallatni a hangjukat. 2010-ben, a Világbank becslése szerint Kínában 150 millió ember (11%) élt teljes szegénységben. Ez a hányad máris óriási fejlődést mutatott a tíz évvel korábbi mutatókhoz képest. A magas infláció azonban újabb veszélyt jelent az életszínvonal javulására nézve.

Az oktatási és egészségügyi rendszer visszamaradottsága, a munkaviszonyok és a munkajog hiányosságai különösen az országon belül vándorló munkaerő helyzetében mutatkoznak. A hukou rendszernek köszönhetően, amely az egyéneknek csak a szülőhelyükön biztosít ingyenes orvosi ellátást és oktatást, a munkavállalás komoly akadályokba ütközik.

Keresztyének a társadalomért

Erre válaszolva, a Skót Egyház Kína Csoportja (SCCG), amely az Amity Alapítvánnyal szoros együttműködésben áll, az évek során több mint százötven tanárt küldött Kínába. Az Amity különös hangsúlyt helyez a nők társadalomban betöltött szerepének segítésére, de olyan kisebb projektek beindítását is szorgalmazza, mint a nanjingi pékség üzemeltetése vagy a biogáz termelés, amelyhez a Boys' Brigade World Mission egy tízezer fontos csekkel ajándékozta meg az Amity Alapítványt. Jelentős segítséget jelentett, hogy a Skót Népegyház HIV programja is támogatást nyújtott az Alapítványnak a HIV fertőzött betegekkel való munkában.

1980 óta a kormány keresztyénekhez való hozzáállása jelentősen megváltozott. Az ellenséges magatartást egyre nagyobb nyitottság váltotta fel. Mindezt azzal a jótékony hatással magyarázzák, amelyet a hittel élő emberek fejtenek ki a kínai társadalomra. Még hátra van azonban a vallási tevékenységeket, az egyházak létezését megszabó törvények megalkotása. Kína ugyan aláírta a polgári és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi egyezségokmányt, teljes mértékben azonban még nem léptette érvénybe. Kínában egyelőre csak papíron érvényesek a polgárok egyéni jogai, az élethez való jog, a szólásszabadság, a vallásszabadság.

Kínai keresztyének a Brit-szigeteken

A WMC jelentése foglalkozik az Egyesült Királyságban élő kínai keresztyén közösségek helyzetével is. Ezek többsége evangéliumi jellegű, de mivel csak gyenge szálak fűzik őket a főbb kínai keresztyén mozgalmakhoz (CCC vagy TSPM), nehezebben létesítenek kapcsolatot a Skót Népegyházzal is, amely a CCC-vel és a TSPM-mel partneri közösségben áll. A régibb csoportok mellett Skóciában újabb kínai keresztyén közösségek is létrejöttek, amelyek a helyi kínai lakosságot igyekeznek megszólítani. Példa erre az edinburgh-i Kínai Evangéliumi Gyülekezet (CECE), amely kantoni, mandarin és angol nyelven is tart istentiszteletet.

Jelentésben a WMC kifejezte szándékát az Amity Alapítvánnyal való további együttműködésre. A WMC segíteni kívánja mindazokat, akik a skót és a kínai egyház közötti kapcsolat erősítésén fáradoznak, különös tekintettel a keresztyén oktatás és a helyi közösségek szolgálatának területére, így fejezve ki a kínai társadalom tagjai felé, hogy Isten szeretete soha nem fogy el.

Burns Katalin